Németh Zsolt maga mondta el azt a négysorosát ezen a konferencián amit az autizmusról írt; a felette érzett fájdalmat, a tehetetlenséget és az ember önmagával vívott küzdelmét összegezve, ami betegnek és egészségesnek egy életen át tart az autizmus megnyilvánulásai miatt és befogadhatóságáért.

Lélekbilincs
Benned rejtőzik a teljesség érintetlen tisztasága, / Lépek feléd, ... de Te sokszor megálljt intesz, / Körülöttem az értetlenség tétlen talánya, / Tudnod kell mégis: szeretetem rajtad örök erőt vesz!

A vers szavai után szociálpedagógiáról, a segítő szakmában szerzett tapasztalatairól és költészetéről kérdeztem.

Verseim domináns ihletője az önkifejezés és a válasz a megválaszolatlan, vagy nekem értelmezhető dolgokra, illetve hatásgyakorlás egy másik gondolkodó lényre, aki szemlél. Így adok formát annak, ami kikívánkozik belőlem. Célom is van: az embereknek segíteni - tudom, ez profán, mégis hangsúlyozom. Meg akarok döbbenteni, szembesítek. Tudatossá teszem azt, ami tudott, mégsem jutott felismerésre az egyénben. Ezért izgalmas és rejtély, hogy ki érintett egy versem kapcsán. Ez bátorrá is tesz, hogy ne latolgassak, hanem írjam, amint gondolom, és ahogyan a téma megköveteli tőlem. Ha megmondós a vers, abban nem finomkodom; de szeretem a lírát is, amiben gyengédség van és lágyság. A Tarisznyások egyik házi szövegírójaként is közreműködöm. Minden egyéni törekvést, alkotómunkát komolyan veszek - a sajátomat is - és gondoltam arra, hogy összefoghatnám a megyében bujkáló költőket. Ez a szellemi pezsgés, rendszeres társasági kultúrélet egy műhellyé szerveződhetne. A Színházat Vivatio című színházavatómban köszöntöttem:

„... hol reccsen a szótag
Mert a gyalult deszkákon tett könnyed-puha léptet / Áldozat és önmegtagadás árán tehetik meg / Ők, kik ezer tördelt félmondatból mozaikként  / Egy testté igazítják Istent és a teremtményt!"

A mindennapokban és mondhatom azt, hogy mindenben megelégedett ember vagyok. Igyekszem testben-lélekben megújulni, törődni magammal, mert csak akkor tudok adni, ha magam is részesülök a jóból, ha feltöltődöm. Teréz anya mondta: „ Ha nincs egy órád munka előtt Istenre, ne menj betegek közé!" Ezen túl pedig jelen gondozói munkám működőképességét is - idősgondozásban dolgozom egy szeretetotthonban - az oda-vissza párbeszédben látom, a bizalom és a humor mellett. Elfogadtatni és megértetni a jelen sorsot, a feleslegesség eleinte kínzó érzését, majd az eltompultság érzetét kitörölni agyakból, mert ez kelt feszültséget. Az öreg ember szépsége a viharvert arcok mögött megbújó fájdalom és öröm vegyítéke, amely kiül a tekintetükre. A Vívódásaim-ból is kihallatszik:

Fülled a város, a hőség leplében pihegünk mind,
rám tapad égszín pólóm, míg a fejem húz,
nedves vágyak hajzuhatag fodrába, s amint hint
gondok nyirkos párája, provokálva, alázva,
rögvest értem, mit már milliószor nevetek:
megszenvedlek gyakran, mert mást akar énem,
és mást Te, kitől az útravalóm kérem....

Az Igazán című emlékkönyvbe illő soraid: „ A jót csak az akarja igazán és tisztán, / Ki szereti benned azt is mi másnak hitvány ... „ vezetnek át mintegy aranyhídon a segítő szakma másik ágába, ami a serdülőkorúak (prepubertás, pubertás) nehézségeivel szembetalálkozó fiatal felnőttek, főleg férfiak életvezetése. Honnan az elhívás feléjük?

Nem igazodom a hétköznapi konvenciókhoz, klisékhez. Arra ügyelek, amit mondok: a szó veszélyes fegyver és van aki fegyvertelen! A segítő legyen ura mondanivalójának és a szókincsének! Min lettem úrrá, mit győztem le: tisztába jöttem magammal. A specializáció fontos, de nem minden áron, mert egy jó segítő szakembernek fel kell készülnie minden korosztály segítésére, főleg ha akut probléma áll fenn. Igazán hiteles tanácsokat, számukra tudok adni, személyes pozitív és negatív élményeimmel megtámogatva. Ha valaki átesett a kamaszkori betegségeken, és tudatos, a következő nemzedéknek nagy hasznára lehet, pláne ha még egy kevéske ismerete is van hozzá!

Remény szonett

Rönk szélén ülő reményed haszna,
hogy tudod volt jobb és lehet,
a fukarság tönkszélre taszíthatna,
de már nem számolsz órákat, perceket!

Feszítsd szét merev ujjperceidet,
nyúlj bozontos tincsek bokrába,
s az ellazult fonalon érezheted,
mennyit görcsöltél a semmin hiába!

Behozható a megkésett jövő,
s nem vánszorog veled a múlt,
Add tovább, mit megérlelt az idő,

mit a lélekszobrász formába gyúrt,
mit csak Te adhatsz, és hozzád illő,
mi oly emberi, s mégis agyafúrt!"

Miért lehetséges az, hogy valaki nem tud, nem képes bizonyos korosztályhoz közel jutni?

Mert nem elég hiteles az, amit közvetít, illetve az attitűdje alkalmatlan ezen korosztály megszólításához. Nem fogékony a korosztály gondjaira, bármilyen felkészült. Az ismeret sokszor inkább hátráltat, ha a lelki töltet nincs meg!

Fürdőn

A vízben kiáztatott gondolatok
tán bölcsebbek, mint a strand füvén?
Úgy nyaldos a víz, majd megfulladok,
míg bárányfelhők gyűlnek türelmem egén ...

A kénes illatú víz lassan kábít,
rabul ejt fürdőruhás magányom,
de a makacs kérdés tőlem nem tágít:
ha rád leltem, magamat miért nem találom?

Milyen motivációt vettél magadon észre, amikor segítségére akartál lenni egy fiatalkorúnak?

Azokat a buktatókat kerülje ki, amiket nekem nem sikerült, és többször elestem bennük, általuk. Pozitív löketet adni élete menetének, kiteljesedése érdekében, illetve a segítői repertoárom segítségével felkészíteni a „szép, új világ" alattomos dolgaira!

Mi a segítő legfőbb ismertetője? Milyen eszközei vannak? Mi különbözteti meg az ismerőst, jóbarátot a szakembertől?

Ide lehetne sztereotípiákat is írni, tankönyv ízű szöveget, de egy igazi segítő sosem lehet eszköztelen, viszont nem jár „kivont karddal", nem hivalkodik a tudásával, felkészültségével, mert az visszatetsző, és stressz keltő a kliens számára. Tudja és érzi mit mikor kell bevetni, és ezt emberséggel cselekszi. Egyszóval karizmatikus, és mégsem akarja megváltani a világot!

Aranyvonások

Lehelet finom mozdulatokban
kiérlelődött gondolatok közt,
a szavak megbújnak tisztán, halkan
őszinte, emberi vonások mögött..

Betűk, szótagok, mondatok során
nehéz eljutni a teljességig,
több kell ahhoz, már nincs is meg talán:
az ősi tudás, ráhagyatkozó hit,

mely szelídebbé tenné jelenünket,
kevés örömünkre áldást adna,
s akképp simogatná lelkünket
ahogy most földi angyalok játéka!

El bírod viselni, ha nincsen eredménye folyamatos befektetésednek? Meddig mész el a segítésben?

A segítői szerepből való kilépés még a legjobb szakembernél is előfordulhat, ha észrevesszük magunkon, a természetesség nagy segítség, és az sem baj, ha a segített személy látja, hogy egy hús-vér ember áll mellette, nem egy „biorobot"! Néha ez nagyobb hatással van rá, mint a sok okos tanács, lelki injekció!

A szociális és az egészségügyi szolgálattevők miért irányulnak inkább a gyerekek felé mint az idősek felé?

A válasz egyszerű: a felnőttek elveszett ifjúságuk élményeit, pillanatait akarják visszahozni, illetve hibáikat általuk helyrehozni. Íme:

Kérdőre vonva

Tudsz-e még lázba jönni,
kilesni bújkáló vágyat,
mely magára sosem várat
s igazán képes gyötörni?

Hiszel még a hitetlennek,
aki tág szemekkel érvel
míg koloncot köt ezrével,
de leginkább Istenének?

Megkörnyékez éjszakákon
az elvágyódás kényszere,
hetvenszer-hetven éjjele,
ha szemedre nem jön álom?

Érzel-e görcsös fájdalmat,
ha megszerettél valakit,
ki még elhiszi szavaid,
mik évek óta rá vártak?

Tudsz-e még lázba jönni,
kilesni bújkáló vágyat,
sha hited medre kiszáradt,
várni arra, mi nem várhat?

„Értem jön az ünnep" - megtörtént Veled, amint Balogh József ír Gondok-Csöndek-Parolák című kötetében...

Értem akkor jött az ünnep, amikor megszületett Bence fiam. És azok is ünnepi napok, amikor bennem is újjászületik valami. Ehhez köze van zeneszeretetemhez, amit szüleim indították el bennem, akik a legnagyobb körültekintéssel az akkori Szombathely nívós iskolájába írattak be, mégpedig a zenei tagozatra. Énekléssel, kóruspróbákkal, szereplésekkel gazdag kisiskolás éveimet a zeneiskolai tanulmányaimmal is csiszoltam. A mai napon is tisztelettel és szeretettel idézem fel emlékeimben Szüts László művésztanáromat, akinek növendékei értékelését hallgatva egy ütő vizsga után emelkedetten jártunk-keltünk a zenede folyosóján, de kinn az utcán is. Megfontolt beszédei, ahogyan pontos részletezéssel adta tudtunkra hol hiányzott forte, hol volt kevés a piano, hol nem sikerült eléggé a staccato, hol kellett volna jobban ügyelni a kottában bejegyzettekre... ezek élethelyzeteimben is visszacsengenek. Hálás vagyok, hogy olyan rendkívüli emberek vesznek körül az életben, akikről hosszan tudok mesélni, mert meghatározó személyiségek. Rachmaninov elbűvölő zenéje mellett a másik ikon számomra J.S.Bach - aki a csúcs. Nem lehet betelni vele, mert szakrális és egészen mennyei magasságokig képes, az egekbe emelni. Sok nagyság van, de ő kivételes, tisztán ráismerhető és kizárólagos klasszis - minden műfajban, amiben alkotott.

... s próza világa?

Persze, ebben formálom magam, mert ezt választottam önkifejezésül. Minden szöveget szemügyre veszek: a könnyűzenei dalszövegeket is. Az Ismerős arcok is emiatt egyik kedvenc, mert szövegüket gonddal írják. Nem holmi agyalásos komolykodást keresek, hogy azt méltassam. Elég az is, ha pár szavas igaz gondolat világít meg valamit. Sőt, Emlékmunka foglalkoztató órámra készülve - amit rendszeresen tartok gondozóintézményben - arra figyelek, hogy elég lehet egy-egy szó, egy találó kifejezés is arra, ami megszületik egy emlékelem által. Tárgyak, érzékelések tudatosítása mentális gyógyító munkát tud végezni az emlékezés megbillentésével, mozgósításával.

„Egy vers nem lehet semmitmondó" - mondta Keating a versfaragóknak...

Egyetértek! Mindenki legyen kiváló a maga nemében - ezt vallom! És együtt tudok örülni azzal, aki ezt elérte. Egy Szabó István, egy Básti Lajos... Legutóbb moziból kijövet is csak azon a belső csodálaton kaptam magam: honnan az ember kitartása, hosszútűrése, újrakezdése magáért és másokért... azt hiszem akkor megy, ha ezt az ember elfogadja saját Útnak. Van boldogulás az Életben!