Csilla, a 20 hónapos Ábel anyukája. Nekik a Rába parti játszótér tetszik a legjobban, mert szinte csak ott található a városban olyan hinta, amiben Ábel biztonságosan tud ülni. Szépnek találja a környezetet, a homokozót se nőtte be a fű, és a nap se tűz közvetlenül. Sőt, ha nagyon meleg van, strandolni is tudnak. Csilla külön megjegyezte, hogy nem ismer sok játszóteret Körmenden, hiszen Szombathelyen laknak, de amikor szüleihez jönnek látogatóba, ezt a játszóteret keresik fel a legszívesebben, általában kora este.

Edina szerint a játszóterekkel az egyik fő probléma, hogy a tizenéves fiatalok használják esti találkájuk színteréül őket. Megemlíti, hogy a várkerti játszótérre is hiába költöttek több millió forintot, mégis tönkretették rövid időn belül. Ők is többnyire a Rába parti játszóteret használják, uzsonna után. Ő is a piciknek való hintát, valamit a jó állapotú csúszdát említi a legvonzóbb játékokként.

Játszótér a Rába parton

A Rába parti játszótér tényleg szép, bár itt sincs a homokozó és a játékok felett árnyék. Az ide kijutás - főleg babakocsival - a tűző napon pedig eléggé elrettentő tényező az anyukáknak. Itt is megjegyezték, hogy nem szívesen engedik a homokozóba a gyerekeket, hiszen errefelé a kutyasétáltatás is általában póráz nélkül történik, így nem csak az esetleges kóbor ebek, de még a gazdikkal érkezők is azonnal megrohanják a homokozót. 

Gyöngyi a hatéves Alízzal és a hároméves Annával főként szüleihez jár játszani, hiszen ők családi házban laknak, vagy férje szüleit látogatják Csákánydoroszlóban. Ott felkeresik az elmondása szerint nagyon tiszta, rendben tartott játszóteret. Körmenden a várkerti van hozzájuk legközelebb, de sajnos a rossz állapot - és az éjszaka odajáró fiatalok rongálásai - miatt szinte használhatatlan. A Molnár Lajos utcai tömbnél található két hintában a lányok szívesen hintáznak. Szeretné, ha lenne egy tényleg használható, szép játszótér a környéken.

Ági a Képuti Ligetben lakik, sajnálja, hogy arrafelé nincs játszótér, így a környékbeli gyerekek egymáshoz járnak játszani. A hét éves Luca és kistestvére Olivér legjobban a Dózsa György utca mögötti játszóteret szeretik, talán azért, mert ott laknak a barátaik, és ott játszottak a legtöbbet. "Ha már játszótér, nekem legelőször a várkerti terület jut eszembe. Gyermekkoromban sokat játszottam ott, és a kislányommal is rengeteget jártunk oda még régen, az volt az egyik olyan hely, ahol sokszor találkozott a kis barátnőjével. Abban az időben - körülbelül hat éve - jónak számított, örülnék neki, ha felújítanák. Annak pedig főként, ha lakóhelyem környékén is épülne játszótér, hiszen rengeteg gyerek él itt, és nincs egy olyan hely, ahol közösen játszhatnának."

Dóri a Dózsa György utcai játszótérre jár a legtöbbet kislányával, főként a társaság miatt, és azért, mert ő maga is ott játszott gyermekkorában. „Biztosan nem a legjobb a városban, de mi szeretjük"- teszi hozzá, majd elmondja, az Alkotás utcai játszóteret tartja nagyon hiányosnak. Hétköznap késő délután, vagy hétvégén akár délelőtt szoktak játszótérre járni.

Dózsa György utcai játszótér

Amikor a Dózsa György utcai játszóteret fotóztuk, egy anyuka megjegyezte, hogy három éve fertőtlenítették a homokot, mert sok gyerek kapott el szembetegséget, aminek kiváltó oka az állatok ürülékével erősen szennyezett homokozó lehet. Azóta három év telt el... Bár azt is megjegyeznénk, hogy ez a játszótér eléggé védett a forgalom elől, árnyék is bőségesen van, sőt, még a csúszda is a helyén. A házak között igazán nyugalmas, szép játszótér lehet. 

Nóri Bencével három játszóteret látogat: a Kauz rétre, a lakásuk háta mögött lévő játszótérre, az Alkotás utcába, és a vasúton túl, az Avar utcába járnak rendszeresen. A három közül utóbbin van a legtöbb lehetőség - bár megjegyzi, a csúszda itt sincs felszerelve a fajátékra. Úgy gondolja, mindegyik játszótérre jobban odafigyelhetnének, a szülők is szívesebben vinnék a gyerekeket, ha korszerűbb játékok lennének.

Mária Somával a Dózsa György utca mögötti játszótérre jár szívesen, mert aránylag jó játékok vannak, és a környezet is rendezett, a forgalom elhanyagolható. Berkiben van egy nagyon jó kis park, ahol van egy hinta és egy csúszda. Sajnos csak ennyi, pedig jó kis hely lehetne, mert nincs forgalom, és focipálya is van. Érdekes véleményt mond a felújításról: „Ráférne erre a játszótérre egy korszerűsítés, csak ha lehetne - bár tudom, nem lehet - ne EU szabványos legyen. A várkerti játszótér is így készült nagyon sok pénzből, de gyakorlatilag használhatatlan. Az alja kavicsos, ami nem biztonságos, arról nem is beszélve, hogy alig van ott játék, homokozó pedig egyáltalán nincs. Személy szerint az olyan játékokat hiányolom, amik az óvodában vannak."

Jómagam is kisgyermekes anyuka vagyok, végigjártam már szinte az összes játszóteret.

A gyerekeknek a szocializálódáshoz elengedhetetlen, hogy valamilyen közösséget látogassanak. Egy két, két és fél éves gyereknek - aki még nem jár óvodába, és bölcsődébe sem - az egyetlen közösségi színtér a lakóhelyhez közeli játszótér. Itt tanulja meg, hogy nem minden játék az övé, itt játszódnak le azok a "csaták" a zöld homokozólapátért, amik - a szülők figyelme mellett - terelgetik a kis tudatukat az elengedés, megköszönés, játékok megosztása, és egy-egy közös homokvár építése felé. Amennyiben nincs ilyen lehetőség - és a szülők inkább ki se mozdulnak a megrongált játszóterek miatt - valami olyanból marad ki a gyermek, amire igenis szüksége van.

A várkerti játszóteret még volt alkalmunk "használni" fénykorában, de általában csak reggel nagyon korán volt erre lehetőség, hiszen egész nap tűzte a nap. Az átforrósodott csúszda nyáron használhatatlan volt, kézzel sem lehetett megfogni. A kukát felújítás után pár héttel "sikeresen" felgyújtották, nem beszélve arról, hogy a kutyát sétáltatók sem tisztelték a helyet... A Dózsa György utcain van nagyon sok árnyékos hely, a hinták, a vár, a csúszda is megtalálhatók itt, talán az általam ismertek közül ez viszi a pálmát. A Kauz réti szintén árnyéktalan, ez pont a hőségben, amikor egy kis árnyékra vágynánk, használhatatlan. 

Várkerti játszótér (ami maradt belőle)

Sok helyen látni olyan játszóteret, amik bekerítettek. Én nagyon fontosnak tartanám, hiszen a szabadságnak egy új dimenzióját élhetné át a gyerkőc. Nem kellene nagyon magas kerítés, elég egy 80-90 centiméteres, kis tolózárral. A szülők a padon ülve messziről figyelhetnék gyermeküket, és nem kellene attól félni, hogy egy labda után az útra szaladnak, vagy hogy az előző este ott sétáltatott, vagy épp oda beszaladó kóbor kutyák otthagyják a nyomukat.

Egy nagyobb városban élő ismerőseim egy nagy lakótömbben élnek. Sok ház tartozik egy "területre" sok sok ott élő gyermekkel. Ők a következőt találták ki: építtettek - vagy az önkormányzat épített, ezt nem tudom - egy játszóteret, körbe kerítették két méteres kerítéssel, ellátták zárható ajtóval. A játszótérrel szemben lakó nyugdíjas házaspár vállalta, hogy este nyolc-kilenc óra felé átballag, bezárja az ajtót, aztán másnap úgyis korán kelnek, akkor pedig kinyitják. Így volt kerítés - ami távol tartotta a rongáló fiatalokat -, volt gazdája a játszótérnek, és mivel állandó felügyelettel működött, évek múlva is használható, tiszta környezetben játszattak a gyerekek.

Nem csináltak ők ott csodát, a megoldás tulajdonképpen egyszerű és kézenfekvő. Egyszer létrehoztak valamit, aztán arra vigyáznak, és azt óvják. Talán itt Körmenden nekünk is sikerülne...

Az alábbi fotót interneten találtam, nem néztem utána annak, hogy melyik településen található, ám talán egy jó, és követendő példa. Kerítés a négylábúak ellen, illetve hogy a gyerkőc ne szaladhasson az útra. Árnyék, padok a szülőknek, szép játékok, és egy kisebb szabad tér, ahol futkározhatnak a gyerekek. Nem túlságosan nagy, tehát a rendben tartása sem kíván egy új részleget, és ahogy látszik, kicsik, és a kicsit nagyobbak is jól érezhetik itt magukat. 

Fotó: radnotiakos.hu