Felhővadászat és a Rézerdő Lakói - Kalandvár a Savaria Karneválon
Képgaléria megtekintése2013.08.25. - 01:00 | Waldo
Van egy hely a Savaria Karneválon, ahol még a legnagyobb melegben is jó lenni, hiszen a programok az árnyas fák alatt kapnak helyet. Itt népi játékokkal játszhatnak a legkisebbek, és a kicsit nagyobbak is, hallgathatunk koncerteket, láthatunk előadásokat, és megismerkedhetünk néhány népi mesterséggel is. A karnevál zajától távol, a Gáyer-parkban jártunk ismét, és eltöltöttünk szinte egy egész napot a Kalandvárban.
Pénteken alig vártuk, hogy a helyszínre érjünk, az odafelé vezető úton nem is nézelődtünk, csak haladtunk a célunk felé. A Kiskalász Zenekar Zsákbamacska című koncertjére időzítettünk, és mindjárt helyet is foglaltunk a színpad előtt. A nézőtér fele árnyékos, és kis szőnyegekre, padokra ülhetnek a gyerkőcök. Teljesen kötetlenül sétálgathatnak, bár, inkább az a jellemző, hogy figyelnek az előadás alatt. Szimpatikus, hogy a színpadot az „első sortól" pár centi válassza csak el, így a gyerekek „részesei" lehetnek egy-egy produkciónak. A Kiskalász Zenekarról a remek zenéjük mellett az jut először eszünkbe, hogy végig mosolyogtak. Nagyon színpatikus volt a koncert, és itt térnénk ki egy nem elhanyagolható dologra: a gyerekek akár a hangfal elé is ülhettek, a remek hangosításnak köszönhetően a koncert - és ez igaz a nap további részére is - nem volt túl hangos, mégis lehetett érteni minden szót, hallani minden hangot.
A koncert után mentünk egy kört, és kipróbáltunk pár népi játékot. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy pár darab fából, egy kicsi munkával, de annál nagyobb kreativitással készült játékokat láttunk. A különböző táblás játékokhoz nemcsak ügyesség, néhol egy kis gondolkodás is szükséges volt. Némelyik próbára tette az egyensúlyérzékünk, némelyikhez inkább szerencse kellett. A videójátékok korában jó volt látni, hogy a kevés költséggel készült, kézzel festett, néha már eléggé viseletes játékoknál sorban álltak a gyerekek. Az is megnyugtató, hogy a játékok bizony ütött-kopottak voltak néhol, mert ez bizonyítja, hogy a gyerekek nem csak nézegetik őket.
Tavaly nagy kedvencünkké vált Felhővadászatot idén sem hagytuk ki. A fura, háromkerekű biciklifélére szerelt repülőgépbe bárki beleülhetett, természetesen az elmaradhatatlan tisztelgés után. Az „elsőtiszt" köszöntötte a pilótát a fedélzeten, aztán a pilóta fejére került „nagyapám repülőssisakja", és a szemüveg, ami nappali üzemmódban a fej tetején "figyelt", míg éjszakaiban a szem elé került. A „pilóta" körülbelül 1 percet tartózkodott a gépben, de azalatt történt minden: jöttek a felhők, kavargott a vihar, az elsőtiszt mindig azonosította, milyen technikával történik a vadászat, aztán az alkalmi pilóták az egy perc után - talán egy életre - felejthetetlen élménnyel távozhattak. Néha még harmonikaszó is színesítette a produkciót, ahonnan egy gyerek se távozott sikerélmény nélkül. Idén is a kedvenc színhelyünk volt.
A színpadon már készülődött hat nagyon fura „szerzet", akiket első ránézésre kis manóknak neveznénk. Méhes Csaba és a Brass int he five előadása tulajdonképpen egy „élőszó" nélküli, halandzsa nyelven előadott játék volt a színpadon, és ezzel tulajdonképpen a gyerekek képzelőerejére támaszkodott. A mesélésben a mozgás, a mimika mellett a hangszerek voltak az előadók segítségei, és ezzel a hármassal tették teljesen érthetővé a Rézerdő Lakóinak történetét. A gyerekek értették, amit láttak, hiszen egyszerre döbbentek le egy jelenetnél, vagy egyszerre nevették el magukat. Élveztük a hat kis fura manó előadásának minden percét.
A parkban a gyerekek kipróbálhatták a kockajátékokat, készíthettek kis halacskát, hozzá horgászbotot, próbára tehették ügyességüket, egyensúlyérzéküket. A programok tervezésénél úgy gondoljuk, fontos szerepet kapott, hogy a gyerekek nem tudnak végigülni több órát egy színpad előtt, legyen bármilyen élvezetes is az előadás, így minden színpadi produkció között hagytak a szervezők egy-két órát arra, hogy a kis eleven ördögök kimozogják magukat.
A Waldorf iskola zsonglőreinek produkciója során felkészítő tanáruk elmondta, az előadásban szereplő trükkök nagy részét a gyerekek találták ki, így ők voltak egyben a műsor szervezői, rendezői, előadói. Nagyon ügyesen bántak a kis labdákkal, zászlókkal, és a diabolóval is.
Az ott töltött napunkat a Kolompos együttes zárta, élményekben gazdagon indultunk hazafelé a koncertjük után. Jövőre ismét visszatérünk.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás