Pitypang-saláta - a hatékony has-, és vizelethajtó

Parkokban, utak mentén, mezőkön már bontogatja szirmait a pongyola pitypang vagy más néven gyermekláncfű (Taraxacum officinale). Sárga virágját előszeretettel keresik fel a méhek, bóbitás kaszattermését pedig szívesen fújják a gyermekek, élvezve a szerteszét szálló repítő szőrök ejtőernyőhöz hasonló légies mozgását. Ahhoz, hogy úrrá legyünk a téli vitaminhiány okozta kimerültségen, és megszabaduljunk a szervezetünkben felhalmozódott salakanyagoktól, méregtelenítő kúrára van szükségünk. Erre kiválóan alkalmas a pongyola pitypang, mert hatóanyagai révén hashajtó és vizelethajtó hatással rendelkezik. Tőrózsát alkotó leveleit még a virágok megjelenése előtt akár nyersen, salátának is fogyaszthatjuk. Magas C, A és B vitamin tartalma miatt képes regenerálni vitaminhiányos szervezetünket. A vizelethajtó hatást a keserűanyag tartalomnak köszönheti, ami a gyomor működését is fokozza, ezért gyomorsavtúltengésre hajlamosak és gyomorfekélyben szenvedők óvatosan fogyasszák. Cukorbetegek diétájában viszont bátran felhasználhatjuk, mert gyökerében inulin található, ami inzulin nélkül képes felszívódni, tehát az inzulinkészletet nem terheli. Alkalmazhatjuk még epehólyag- és májbántalmaknál is, illetve reuma elleni és vérnyomáscsökkentő teakeverékek alkotójaként.

A legelterjedtebb rózsafajok egyike az erdőkben, erdők szélén, szántóföldeken, kaszálókon élő terebélyes, néha kúszó, a három méter magasságot is elérő cserje: a csipkerózsa (Rosa canina). Áltermése, a piros színű, szeptember-októberben erő csipkebogyó aszkorbinsavban, vagyis C vitaminban gazdag, ezért erősíti az immunrendszert, fokozza a szervezet ellenálló képességét. Ezen kívül egyéb hatóanyagokat, például A,B,K,P, E vitamint is tartalmaz. Enyhe vizelethajtó hatású, ezért használhatjuk salaktalanító teaként is, illetve segít hólyag-és vesebetegségeknél. Íze kellemesen savanykás, ezért bátran tehetjük gyümölcstea keverékekbe. Mivel a szárítás során veszít C-vitamin tartalmából, számolnunk kell azzal, hogy a megszárított termés hatása kisebb. A csipkebogyóból kevés cukorral főzött lekvár kiváló csemege, és egészséges táplálék is egyben.

Ibolyát a teavízbe, meghülés ellen 

Bármerre járunk, feltűnik apró kék virágával és édeskés illatával az ibolya (Viola odorata). Kedvelt húsvéti növényük, locsolóversikék megihletője, de vajon ki gondolná, hogy virágját bátran elfogyaszthatjuk, illetve gyökerével együtt az egész növényből gyógyteát készíthetünk. Persze azért csak módjával tegyük, mert virága és gyökere nagyobb mennyiségben hánytató és hashajtó. Tavasz lévén az időjárás változékonysága miatt könnyen beszerezhetünk kisebb náthát, meghűlést. Az ibolyából készült tea szalicilsav tartalma miatt mézzel ízesítve nagyon jó hűléses betegségeknél, légcső- és hörghurutnál. Levelét külsőleg reuma és köszvény esetén bedörzsölő szerként használhatjuk.

Citromfüvet az idegrendszerre 

Magyarországon termesztett növény, de szárazabb helyeken, tölgyesekben, bokros területeken elvadult formában is előfordul a citromfű vagy méhfű (Melissa officinalis). Tudományos neve a görög méh szóból származik, mivel illatával magához csalogatja ezeket a rovarokat. Néha egy méter magasra is megnőhet, virágai fehér színűek, a növény kellemes, citromra emlékeztető szagú. A meleg áprilisi nap hatására már előbújtak a csipkésen fogazott levei, amik a drogot képezik. Illóolajat, nyálkát, keserűanyagot tartalmaz. Elsősorban idegerősítő, nyugtató hatású, enyhíti a vegetatív idegrendszeri tüneteket. Légúti fertőzésnél baktérium- és vírusölő hatású, pszichoszomatikus betegségeknél is fogyaszthatunk teájából. Fürdővizünkbe is tehetünk belőle, jótékony hatását percek múlva tapasztalhatjuk.

Ügyeljünk a természet egyensúlyára 

Egyre több növénnyel találkozhatunk az erdőkben, az utak mentén. Mielőtt azonban kosarunkkal felfedező útra indulnánk, ismerkedjünk meg a gyógynövények gyűjtésének szabályaival. A legfontosabb, hogy rendelkezzünk botanikai ismeretekkel, tehát csak azt a növényt szedjük le, amit ismerünk, hogy elkerüljük a mérgező növények begyűjtését. Tilos leszedni védett növényeket, illetve természetvédelmi területen bármilyen növényt. Lehetőleg a civilizációtól távol gyűjtsünk, messze a forgalmas utaktól, szennyezett talajú- és levegőjű helyektől. Mindig csak annyi növényt szedjünk fel, amennyire szükségünk van. Ha kimegyünk az erdőbe, gondoljunk arra, hogy vendégségben vagyunk, úgy viselkedjünk, hogy ne borítsuk fel annak nyugalmát. Vigyázzunk arra is, hogy ne pusztítsuk ki egy adott helyen az összes növényállományt, adjunk esélyt a továbbszaporodásra, mint ahogyan az erdő is esélyt ad nekünk egy egészségesebb életre.