A kiválasztás amúgy teljesen kiszámítható volt: a legelső szólított jelölt továbbjut, aztán kettő nem, a negyedik igen, a két utolsót ugyan összevágják, de mindig az jut tovább, akit utolsóként hívnak. (A fiúk esetében, akik 7-en voltak, a legelső jelöltet leszámítva ugyanez a recept.)

A mentorházas adások minden évben érdekesek, leszámítva az énekelni nem tudó, tökéletesen érdemtelenül odakerült jelöltek produkcióit. Szerencsére idén igazán jó alapanyaggal dolgozhatnak a mentorok. Lássuk be, voltak korábban király-el-norbik, stone-ok, csobotadélok, akik távolról sem ütötték meg még a legalacsonyabb mércét sem, mégis továbbjutottak. Kiestek viszont olyanok, mint Danics Dóra, Ekamen Bálint, vagy a nagyon fura, de énekelni egész jól tudó Bytheway is. Ha túl tudunk lépni a fölöslegesen elmondott „nekemezazéletem", „mindenezenmúlik", „hakiesemnemtudommileszvelem" mondatokon (mégis mi lenne? Vissza kell menni tanulni, dolgozni, élni az életet bakker...), és megpróbálunk csak az énekesek által előadottakra koncentrálni - ami a töméntelen mennyiségű reklám, ilyen-olyan bevágás, idegesítő, kéztördelős, szomorú arcú önvallomások, no meg a kötelező sírdogálások között nem is olyan egyszerű - akár még néhány kellemes percet is okozhat nekünk ez a csodálatos műsor.

Csapatok

Az idei újdonság, hogy beengedtek zenekarokat is, nem vált a műsor hátrányára. Szikora Róbert azonban itt még friss hús, úgy is viselkedett, előre tudtuk, hogy mikor hova teszi a kezét, lábát, mikor milyen arcot vág, mit mond - ahogy azt megszabták, előírták, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy... Ráadásul Nagy Ferót hívta el segítségül, akivel derűsen elüldögélnek borospoharaik társaságában, amíg a sorukra váró zenekari tagok ronggyá idegeskedik magukat. Ahogy fogyott a bor, Robi úgy csúszott egyre lejjebb lélekben és a széken is, és úgy vált egyre kócosabbá és érthetetlenebbé.

A Fat Phoenix nyitja a sort, és hiába a jó éneklés és a - lássuk be - szívdöglesztő kinézet, ez bizony nem mozdít meg bennem semmit. George Michael dala jó választás, de az előadás lapos, egy cseppet unalmas.

Az MDC nevű formáció már ránézésre is nyugtalanító, pedig a kétségbeesett arcú fiú jól énekel, a Sebestyén Balázs ifjúkori arcára (szó szerint!) hajazó gitáros is ügyes, a vokál tiszta, egyszóval nem rossz, amit mutatnak. Ebből még akármi is lehet.

A Wild Rhythm Smokers (elképesztő név) a mostanában különösen divatos rockabilly-irányzat követői. Nincs ezzel baj, a stílus jó, aranyosak, szimpatikusak, de ezt a dalt jobb lett volna egy picit lassabban előadni, az énekeslánynak nem igazán jött ki a hangja, mert állandóan a levegővétellel kellett küzdenie, a szöveg meg egyenesen érthetetlen volt. A stylistnak különben is büntetés jár, mert a lány haját úgy elcsúfította, hogy csak na...

A Bytheway idegesítő külseje jó produkciót takar. A fiúk egyesével is ügyesek, de a sokféle hangszín ideális arányban találkozik a közös éneklésben. A zongoránál ülő, valamiért állandóan kockás ingbe öltöztetett, ártalmatlan külsejű fiú (talán Bence?) toronymagasan a legjobb, ezzel együtt szépen viszi a többieket is magával. Remek.

A Sunset Strip gyulai tagjainak szimpatikus heavy metal produkciója emlékezetes, most azonban túl nagy fába vágták a fejszéjüket. Eleve nem kell feltétlenül angolul énekelni valakinek, aki hallhatóan nem tud angolul. Az ének erős ugyan, de pontatlan, sajnos nem lehet mindent erőből megoldani. A másik „ének" a végén pedig abszolút fölösleges, anélkül még egész élvezhető lett volna a dolog. Lelkes, rokonszenves csapat, remélem, folytatják, és hallunk még róluk, de nem gondolnám, hogy itt befutók.

Speak up! Az én ízlésemnek Bálint kicsit túlmozgásos, ezért mindig aggódom, mikor ők következnek, de most szerencsére visszavettek a dologból ők is. Jól énekel a fiú, kellemes, telt mély szegmensek, erős magas hangok. A lánccsörgetés kicsit túlzás, de a produkció úgy összességében nagyon jó.

Szikora amúgy Keresztapa módjára villog: „Meghoztam a döntésemet", satöbbi. Az én három jelöltemből kettő be is igazolódik, az MDC és a Bytheway továbbjut, viszont az számomra nem világos, hogy mi vitte a Fat Phoenixet a Speak up! elé? Az énekesi kvalitások mindkettő esetében jók, de a teljesítmény szerintem a Speak up!-nál jobb volt. Mindenesetre nem kell elbúcsúznunk a dögös harmincasoktól, ellenben szegény kis Ekanem Bálint teljesen összeomlik.

25 év felettiek

Geszti Péter, mint rutinos mentor Zsédát (Zsédenyi Adrienn) hívta segítségül a meghallgatásokra. Nincs nekem a hölggyel semmi bajom, de abból, amit láttam, csak az derült ki számomra, hogy amolyan „semmilyen" típus. Csinos, szép szemű, hosszú lábú, aztán úgy nagyjából ennyi. Ami értékelhetőt mondott, biztosan kivágták, mert ami bennmaradt, az semmit nem ért... Szerencsére Geszti zsigerből megoldotta a problémát, mindössze egy pohár víz társaságában.

Nagyváradi Nelli, a szőke, tetovált, piercinges énektanárnő izgalmas, piszkos hangú előadása tetszik, jó karakter, a hangja is bejövős, bár talán egy picikét lehetne testesebb, levegősebb. Ami mondjuk talán valóban elmondható róla, hogy ő eddig is ezt a hangot használta, ezt a stílust mutatta, nem tudni, van-e benne több? Én azért adnék egy esélyt neki.

Komondi Júlia: ő eleve furcsa, hogy itt van, nekem ez a hang kommersz, nyávogós, mulatós, amolyan olcsó. Semmi kiemelkedő, semmi egyedi. Számomra ő lóg ki leginkább a mezőnyből.

Bátky Zoli: egyszerűen kellemes, jó hang, szimpatikus ember, nem volt rossz a teljesítménye, de ezúttal nem adott annyit, mint pl. a Madonna-dalban.

Bozsek Márk: mondhat akárki akármit, ez a srác igenis jól énekel. Megérdemelten jutna tovább, ha őrá esne a választás. Nehogy már az legyen a hátránya, hogy egyébként abban a sorozatban játszik! Más kérdés, hogy ez is RTL Klub, meg az is, soha nem mossa le róla senki, hogy protekciója volt, bár ez engem személy szerint nem is érdekel. Nekem tetszik a hangja, bőven van mit gyúrni rajta, de lehetne vele dolgozni.

Krasznai Tünde: ez a csaj remekül énekel. Érdekes, fura, izgalmas. Az vesse rá az első követ, aki makulátlan és tökéletes. Itt az éneklésben bizony nincs hiba, és sose árt egy élő showban egy exhibicionista, hosszú lábú csaj.

Danics Dóra: személyes kedvencem. Jó a dalválasztás, finom, ám erős kezdés után kiadja magából a feszültséget. Pont annyira őrült, amennyire itt lenni kell. Szerintem ő a legjobb a kategóriájában, persze neki már van is tapasztalata az ide vezető útról. Bezzeg Zsédának nem jön be, nyilván, mert ő sosem énekelt semmi súlyosat, vagy aminek volt valami kis mondanivalója. Röhej. Remélem, Gesztinek lesz esze.

Úgy tűnik, a „háromból kettő" tendencia folytatódik, két tippem bevált: Krasznai Tünde és Danics Dóra. Én Bozsek Márk és Nagyváradi Nelli között inogtam volna, végül Nelli mellé tettem a pöttyöt, de Geszti Márkot választotta. Kár, hogy csak hárman mehetnek.

Lányok

Alföldi Róbert, aki érthetetlen és természetellenes magázódásába hol belekeveredett, hol nem, a gyakorlott Keresztes Ildikót kérte fel segítségül. Ildikó aztán kellemesen tündökölt sárga csodaruhájában, mást nagyon nem láttunk tőle azon kívül, hogy egy gyümölcsöstál félig kitakarta hol őt, hol a borospoharakat. (A négy csapat közül egyébként véleményem szerint a lányok a leggyengébbek, mindegyik csapatban látok esélyest a győzelemre, itt nem.)

Olajos Eszter: nem tudom, mi lehet a baj ezzel a lánnyal, sajnos nekem roppant ellenszenves. 17 éves, szerintem még kevés ehhez az egészhez, hiába van ijesztőre sminkelve, és hiába meregeti a szemét. Ráadásul tőle nagyon bizakodó nyilatkozatokat vágtak be, mintegy erősítendő ezt a képet. Egyébként jól énekelt, ez tény, talán most volt a legjobb eddig.

Eckert Anikó: számomra pont az előző lány ellentéte. Ő nekem rokonszenves, jó karakternek tűnik, az ember csak elsimogatná, mint valami kismacskát. Kellemes, fátyolos hangú, aranyos. Kár, hogy úgy integet, erről le lehetne szokni.

Molnár Melinda: a dalválasztás először jó ötletnek tűnik, de menet közben kiderül, hogy ebből a dalból nem sokat lehet így kihozni, amit meg lehet, azt már sokan kihozták korábban is. Ügyes, csinos, semmi extra, tizenkettő egy tucat.

Péterffy Lili: tiszta, erős, de az én ízlésemnek vékony hang (amolyan Janicsák Veca-féle). Erős produkció, kiemelve, hogy végre valaki magyarul énekel, de a hangszíne nekem kommersz. Egyébként még így is szimpatikusabbá vált, mint eddig.

Nagy Nóra: őt nagyon megkedveltem a műsor folyamán, az első megjelenése csodás volt, és később sem hazudtolta meg magát. Nem mesterkélt, pont annyira fura, amennyire kell, erős, érzelmes. Sajnos itt most nem jött elő belőle az a plusz, amit eddig már meg tudott mutatni, valószínűleg túlizgulta a dolgot.

Batánovics Lili: sajnos ő se lopta be magát a szívembe, hát ez van. Nekem olyan benyomásom van róla, hogy nagyon elhiszi magáról, hogy mennyire überkirály, és ez nekem annyira nem jön be. Az összes bevágott képen (már amit láttunk, persze) mindenhol egyedül ül, a többiektől távol, és nem tűnik úgy, hogy olyan nagyon rajonganának érte - de hangsúlyozom, ez tipikus szerkesztői dolog, ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes. Jól énekel, nincs vele ilyen téren baj, de valahogy nem bírom elviselni. Ettől függetlenül szerintem ott lenne a helye a háromban.

A tippjeim beválási aránya nem változott, a már a belépéskor síró Eckert Anikó és a nyálasan zokogó Batánovics Lili mellé azonban én Nagy Nórának adtam volna még egy esélyt, helyette Péterffy Lili kerül be, aki szerintem tulajdonképpen szintén jó választás. A dologhoz azért hozzátartozik, hogy Alföldi (akit én alapvetően kedvelek) itt most nagyon alulmúlja önmagát. Értelmetlen (vagy csak agyonvagdosott?), hülyeségről szóló szónoklatok, kiszámítható döntések (akit szidnak, továbbjut, akit dicsérnek, kiesik), idegesítően halk, modoros beszédstílus, szóval eddig ezt volt a legnehezebb végigszenvedni... Ezzel már vallatni is lehetett volna szükség esetén, de fő, hogy megvan az eredmény. Azért azt tudnia kéne Alföldinek is, hogy attól, hogy magázódik, nem fogják jobban tisztelni, maximum csak kinevetni. Távolságot pedig úgy is lehet tartani, ha egyszerűen csak normálisan kommunikálunk a körülöttünk lévőkkel...

Fiúk

A legnehezebb dolga vitathatatlanul Tóth Gabinak van, hiszen a hét bejutóból itt is ugyanúgy három embert kell kiválasztania, mint a többi kategóriában a hatból. Ráadásul mind a heten kiváló énekesek, rokonszenvesek, tehetségesek. Gabi testvérével, Verával gondolta megoldani a nehéz feladatot, a látottak alapján azonban ez nem sikerült maradéktalanul. Talán azért, mert előttük még csak asztal sem volt, amire egy pohár bort (vagy vizet) elhelyezhettek volna...

Horváth Dávid kezdi a sort, sajnos bizonytalanul. A dal alapvetően jó, de nem viseli el a félresikerült túlcifrázást. Az énekhang amúgy egész kellemes lett volna.

Csordás Ákos az egyik, akiben egyértelműen nyerési esélyeket látok. Őszinte, tiszta, egyszerű, semmi manír, semmi túldrámázás, csak a zene és az éneklés. Ugyanúgy kilóg a teljes mezőnyből, mint tavaly Oláh Gergő.

Nagy Richárd is jó énekes, szelíd, szolid, akármire is jó lenne, tovább is mehetne gond nélkül, mondjuk valójában extrákat nem látok benne, de a tavalyi mezőnyt nézve például kacagva dobogós lehetett volna.

Ráduly Botonddal is hasonló a bajom, mint a lányoknál Batánovics Lilivel: nem tudja megszerettetni magát velem. Valami tutira nem stimmel vele, de fogalmam sincs, mi az. Jól énekel nagyon, ez nem is kérdés, de nem szerethető figura, talán az az oka, hogy túl sok benne a művi, a megcsinált, nem természetes. Ettől még marha jó énekes, gond nélkül továbbmehetne, legalábbis ami a kvalitásait illeti.

Karapándzsity Kristóf a maga csendes, félénk kis megjelenésével olyan erőteljesen énekel, hogy leesik az állam. Ez nagyon ott van. Finom, érzékeny, egyben technikás, dögös (!), és végre valaki remek angol kiejtéssel énekel, ha már egyszer...

Tóth Marcell elég erőteljes produkciót nyújt, bár láthatóan nagyon izgul. A mély hangjai nagyon kellemesek, a magasak nehezebben jönnek ki, picit erőlteti, de a karcos hangszín mégis érdekes. Van benne fantázia.

Szabó Ádám, a harmonikás fiú itt is remekel. Helyes is, ügyes is. Roppant pontos, minden hang a helyén, szinte tökéletes, ettől azonban egy picit kiüresedik a produkciója, még úgy is, hogy az elején elhinti azt a nyálas szöveget a szakításról. Tiszta, erős hang, árnyalt éneklés, nagyon jó.

Ha én lettem volna Gabi helyében, Szabó Ádámot, Karapándzsity Kristófot és tuti jelöltként Csordás Ákost vinném tovább, illetve még talán Ráduly Botondot (ha lehetne négyet...). Ákost és Ádámot el is találtam, de számomra elég meglepő módon Kristóf helyett Tóth Marcell a befutó. Igaz, Kristóf még szintén nagyon fiatal, bőven van ideje és helye bármire, ráadásul hajlékonynak, finomnak tűnik, akit még jól lehet alakítani. Kérdés, hogy mit lehet kihozni Marcell teljesítményéből?

Hogy dicsérjem is Gabit (illetve a stylistot), nekem nagyon tetszett most a megjelenése, a haja, a ruhája, és olyan túl sokat nem is sírt szegénykém, szóval egészen elviselhető volt a dolog, bár lehet, hogy csak Alföldi Róbert őrülete után már nem ütötte meg azt a bizonyos kiakadás-mércét. Mindenesetre roppant kíváncsian várom az élő adásokat. Az eddigiek alapján talán reménykedhetünk, hogy kevesebb hamis hanggal, és több érdemi énekléssel találkozhatunk. A könnyes szenvedések azonban még csak most kezdődnek majd úgy igazán, úgyhogy mindenki legyen erős. Találkozunk a következő hétvégén.

Előző írásunk:

X-Faktor: Újult erővel - Ahogy én látom 1. rész

2013.09.29. - 20:00 | Orsó - Fotók: http://xfaktor.rtlklub.hu

Erősebb ez a mentorcsapat most, mint Malek Miki ázottveréb-stílusa, vagy Nagy Feró öreges dünnyögése idején. Szerintem. A vasárnapi adás természetesen újabb mélydrámát tartalmaz majd: az 50 legjobb helyett véletlenül 60-at sikerült továbbjuttatni. Mostaztánmilesz! A közönség előtti meghallgatások, és az ezzel járó nagy leégések és mennybemenetelek estéje lesz ez.