Ma estére még a stylistot is meglegyintette egy angyalka szárnya, mert csak pár kiegészítőtől állt égnek a hajam. Jó irány, viszont a kettészedett adással (egyikben a verseny, másikban a párbaj és a döntés) olyan mennyiségű reklámot zúdítanak a néző agyába, hogy az már döbbenet. Eleinte 3 versenyzőnként volt egy-egy reklámblokk, aztán a vége felé már két-két szereplő után jött valami, amit szerencsére a megfelelő eszközzel rendelkező, felkészült néző (szerény személyem) röhögve átpörgetett, mintha mi sem történt volna. Javaslom másoknak is...

Az első közös megjelenés színpadképe, öltözékei, beosztása igazán nem hagyott sok kívánnivalót maga után. Még mindig sérelmezem azonban, hogy miért kell megtanítani playbackezni a versenyzőket (vagy ha már muszáj, hát miért nem jobban?), aztán meg: ha már playback, akkor viszont minek a mikrofon? A koreográfia a szokásos (hármat balra, négyet jobbra, csere, egymás mellett séta, aztán hol itt, hol ott egy kis csoport), de ez nem baj, elvégre nem táncversenyt nézünk.

A mentorok megjelenése is közel tökéletes, élükön Tóth Gabival: merje valaki azt mondani, hogy a vadító, tűzpiros ruha nem passzol a natúr körmökhöz, a visszafogott hajviselethez és a füstös, hangsúlyos szemekhez. (Persze őt azért egy fokkal talán könnyebb öltöztetni, mint elődjét.) Geszti hozza a szokásos, jól bevált sportos-elegáns valamit (mi az ott rajta, csak nem mellény?), Alföldi a menő-elegáns, egyedül Szikora Robi hajával van problémám: annak idején még Nagy Feró is embernek látszott, könyörgöm, próbálkozzatok Szikorával is!

A két műsorvezető szintén kifogástalanul jelenik meg, Lilu csodás, kék ruhája pont annyi, amennyi ide kell, Istenes Bence pedig kifejezetten elegáns, a kék bélés is jó ötlet. Kicsit talán túl lazára veszik a figurát, de hát nem ők versenyeznek, ezért ez is érdektelen.

Lássuk végre a versenyzőket... Mindenki előtt a megszokott kis bemutatkozó film, szülők, barátok megszólalása, önvallomások, vágóképek a próbákról, korábbi adásokból, könnyekről, stb.

Elsőként az MDC formáció lép színpadra. Olyan kis... kezdetlegesek, bár mosolygósak meg aranyosak, de egyelőre nem átütő a szereplésük. Elsőnek pont olyan, amilyen. Energia ugyan van benne, de valahogy mégis kevés, bizonytalan. A dal egyébként jó lenne, a külső is rendben, a színpadkép oké, de azért még jócskán hiányzik valami. Megvolt, és ennyi. Ők nem fognak nyerni ebben a versenyben, ez biztos.

Péterffy Lili: Jó lábak, jó hang... Klasszikus „eurovíziós" ruha (hátul hosszú, elöl rövid). Jó választás, ahogy a dal is jó. A külső és a hang már megvan, már csak élet kellene bele, valami egyediség, egy kis szín, szív... Egyelőre olyan, mint Lana del Rey élőben - távolságtartó. Sajnos attól tartok, jó teljesítménye ellenére ő beteljesületlen ígéret marad. Nekem emellett ő egy az egyben Janicsák Veca klónja...

Tóth Marcell: a link. Most aztán megkapta nyomorult: a hangosítása pocsék. Mi van, gyerekek, nincs az RTL-nél egy „visszhang" potméter? Valami nagyon nem stimmel ezzel az előadással. Erő ugyan van benne, vagy inkább erőlködés, de minden más elég fura, a zenét például alig lehet hallani a tévéadásban. És Gabi ezt a srácot hozta ide a tehetséges Karapándzsity Kristóf, vagy a vérprofi Ráduly Botond helyett? Szerintem Marcell sajnos egyszerűen nem érti, mit akarnak tőle, plusz nem is érdekli. Tipikus helyzet: túlértékelnek valakit, azt gondolják, van még benne, közben pedig kihagynak a játszmából olyanokat, akikben valóban jócskán lett volna még többlet. A mai műsorban BÁRMELYIK kieső könnyedén leénekelte volna az ország haját. Más kérdés persze, hogy mennyire tudatosan rontották el az imázsát a srácnak? Elég befolyásolás-ízű az előzetes bevágás a nem megtanult szövegekről, Gabi mérgelődéséről, ráadásul a hangosítását is - hogy, hogy nem - elrontják. Egyébként kit érdekel, hogy mikor tanulta meg a szöveget? Most tudja. Megvan tehát a fekete bárány...

Bozsek Márk: jaj, miért ezt a dalt választották neki? Te jó ég. Szegény azért amit lehet, kihozza ebből a szar dalból. Erő, energia is van benne, énekelni is tud ott, ahol csak lehet, de hát ebből ennyire futja. Gyakorlott, ügyes, szimpatikus, már csak hagyni kéne élni és énekelni. A kritika pedig (mármint hogy ebben a szereplésben hol volt Bozsek Márk maga) teljesen fölösleges egy üres, béna és semmitmondó dal esetében.

Batánovics Lili: én ezt a csajt ugyan nem szeretem, de tény és való, hogy a könnyem kijött ettől a produkciótól. Veszettül jó. Talán előbb kellett volna „beledögözni", talán egy kis ösztönt, életet még lehetne a lányba lehelni, de felvettem a nyerésesélyesnek listájára. A technika adott, most már csak bánni kell vele.

Szabó Ádám: őszintén szólva én korábban nem ismertem ezt a fiút. Nem láttam azt a másik műsort, nem hallottam harmonikázni. Mese nincs: énekelni nagyon tud. Ugyan nem kedvelem ezt a „radiopop" szarságot, de hát ez van. A mély hangok sajnos nem jönnek ki nagyon jól, a hangfekvést nem a legjobban találták el, de a magas hangok a helyükön vannak, jó a hangszíne is. Talán ő kicsit még élettelen. Egyetértek Alföldivel: lehetne kicsit lazább a fiú. Igaz, az első megjelenése óta sokkal jobb lett, csak így tovább!

Eckert Anikó: flúgos a lány, de a szó jó értelmében! Jó a dal, jó a hang, minden összeér, jól eltalált egyensúly van a külső és a többi között is. A választott dal ugyan túl sok teret nem ad neki, de ahova lehet, megérkezik benne. Mondjuk az a vörös rúzs lehet, hogy kellett volna!

Csordás Ákos: a stlylist itt nagyon mellényúlt azzal a sapkával. A hang azonban remek, az alapból kissé vérszegény nótát abszolút felturbózza (ezt hiányoltam Batánovics Lilinél). Remek! Alföldinek bizony igaza van: Ákos egyszerűen IGAZI, a sapka pedig szar... (a sapka JÓ - a Szerk.)

Fat Phoenix: mindenekelőtt: Erdész Tamásnak szinkronszerepet, hangoskönyv-felolvasást, rádióstúdiót! Eszméletlen jó a beszédhangja... Ellenben az éneklésével, ami először nagyon tetszett, aztán egyre kevésbé, és most egyáltalán nem. Ez a hangfekvés pocsék, a hangok hamisak, srácok: jóképűnek lenni EBBEN a mezőnyben már nem elég. Ide azért ennél most már több kellene. Erőt, magabiztosságot, jobb dalokat kívánok... A pergő egyébként rohadt idegesítően kiszól az egyébként indokolatlanul ujjatlanban feszítő Gáspár Gergely kezei alól. Nem kéne ezt így erőltetni, mert élőben ez NEM jó. Tóth Gabi tutira mást hall, mint amit én, mert közli Tamással, hogy most énekelt a legjobban! Viszont a csajos-menetelős betét legalább valóban szar volt. Huh, menjünk is gyorsan tovább, mert elment az életkedvem is.

Krasznai Tünde: nos igen, kedves barátaim és üzletfeleim, ERRŐL van szó. Ez pontosan az a helyzet, amikor azonnal, az ELSŐ hang után tudod, hogy ez eszméletlen jó lesz. Nem kell várni ökölbe szorított kezekkel, hogy na, mikor érkezik már el az a csúcspont (B. Lili), vagy hogy tud-e többet (Anikó), Tünde már eleve úgy kezdi, hogy minden benne van, és onnan mégis csakis fölfelé ment. Nincs más teendő, mint hátradőlni, és élvezni, amit hallunk. Ennyi. Másfelől a zöld denevérruha szerintem annyira nem frankó, és a seggnyalás a múltról, meg hogy lépjünk rajta túl, totál fölösleges. Hagyjuk már ezt, senkit nem érdekel. Tud énekelni? De még mennyire, hogy tud! Oda való? Oda. Leszarom bárki múltját, ha egy énekversenyen így énekel, és könyörgöm, koptassuk már le ezt a témát. Nyálas, unalmas, fölösleges.

Bytheway: komolyan mondom, ezekre a srácokra egy kockásing-gyárat lehetne alapítani. Jó lenne már kicsit mást is látni. Köszönöm, kedves (nagybetűs) Stylist, hogy megadtad nekik ezt a lehetőséget. Remek választás volt mindegyikük öltözéke. Végre nem kamionosnak öltöztették egyiküket sem (elnézést a kamionosoktól). Ötös! (Bár azt a sapit Ákoson nehéz megbocsátani.) A dalválasztás egyszerűen kitűnő, testreszabott, helyes, vicces, emellett viszont elképesztően pontosan énekelnek a fiúk, jó az összhang köztük, az arányok rendben vannak, itt mindenki és minden a helyén van. Megkockáztatom: tökéletes. Igazi, jó csapat.

Danics Dóra: remek és egyedi belépő az acappella belépő (Adélka? Stone? Krisztián? Dávid? Nem akarjátok kipróbálni? Jaj, elnézést, ahhoz énekelni kéne tudni...) Érdekes a dalválasztás, könnyű lenne elrontani, akár alul-, akár túlénekelni ezt a számot, de Dóra remekül megoldja, erős, energiával teli, jó produkció! Ez aztán kívül-belül egyben van, szerintem őszinte, egyedi éneklést látunk, és ami szintén kiemelendő itt is: remek Dóra megjelenése is.

Csobot Adél értékelhetetlen megjelenéséről inkább nem ejtenék szót, várjuk a holnapi szavazást, és a döntést. Az én tippem, azaz inkább reményem a következő: a két legkevesebb pontot a magam részéről a Fat Phoenixnek és Tóth Marcellnek adnám. Kettejük közül bárki mehet, a következő max. a jövő hétig maradhat versenyben ebben a mezőnyben.

A vasárnapi műsor szerencsére már csak egy órás (ennek nagyjából felét a tegnapi produkciók felidézése teszi ki, a maradék fél felét pedig reklámok), de ez is bőven elég... Mindenesetre a külső megjelenés ma is korrekt, tényleg valami történhetett az RTL Klub stílusmenedzsereivel... Akármi is az, örülök neki. (És akinek netán nem tetszene Tóth Gabi miniruhája a kivillanó harisnyakötő-tetoválással, az emlékezzen vissza a Keresztes Ildikóra adott ruhakölteményekre...)

A közös (felvételről) éneklés az eurovíziós válogató egyik magyar dala, annak idején a kitűnő hangú Polyák Lilla énekelte. Nem rossz ez a mostani feldolgozás sem, csak nekem kicsit konzervdoboz-ízű, ettől sajnos nem tudok elvonatkoztatni.

Oláh Gergőről a magam részéről túl sokat nem hallottam a tavalyi döntő óta, mindenesetre most fellép a műsorban. Megnézhetjük az egész X-Faktoros életútját, de hát ez már csak így szokás. Mint ahogy a felvételről éneklés is. Én nem értem: ez a srác tavaly CD-minőségben énekelt az élő adásokban. Tényleg nem lehetett volna megoldani, hogy itt is élőben énekeljen (egy egyébként nem túl kiemelkedőre sikerült dalt)? Ráadásul szegény nem is tud rendesen rátátogni a felvételre (remélem azért, mert máskor élőben lép fel). Abszolút igazságtalan a mindenkori versenyzőkkel szemben is, hogy a „sztárvendég" felvételről énekel, bezzeg a feltörekvő ifjú titánoknak minden lélegzetvételét halljuk, plusz ha nem tanulják meg a szöveget, leszidjuk őket. Pff...

Aztán nagy nehezen egy sor buzdítás után végül Lilu sápadtan, dermedten jelenti be, hogy lezárja a szavazást, és hát hogy akkor most eldőlt a dolog... Nnna, kezdődik a mesterséges feszkó, erre is való az „adásrögzítés és az unalmas részeken átterekés" funkció.

A következő dolgok derülnek ki:

• Batánovics Lili ronda, ha sír. Tessék leszokni erről.
• Szikora roppant laza, Tóth Gabi ideges.
• A jóképűség győz a hallás fölött: a Fat Phoenix továbbjut.
• Tóth Marcell még csak nem is különösebben jóképű, így érdemtelen továbbjutó.
• Az MDC és Eckert Anikó a két párbajozó versenyző. Közülük egyértelműen Anikónak kell bent maradnia. Az MDC-nek még sokat kellene fejlődni, amit nem biztos, hogy meg tudnak lépni.

Az MDC Aerosmith-feldolgozása sajnos elég vérszegény, feeling nélkül, amolyan kisiskolás-módon megoldva, néhol bizony hamiskásan. Miért adnak popénekeseknek rockszámot?

Anikó az érzelmekre ható megjelenése a mezítlábával kicsit sajnos elcsépelt, ellenben az Adele-dal a látható idegessége ellenére is tiszta és értékelhető. Nem túl energikus, de jobb, mint az MDC. Esetleg ezekről a színpadias mutogatásokról leszokhatna.

Az értékelés és a döntés:

Szikora mondanivalójának se füle, se farka (ki kinek fog vagy nem fog hiányozni?); Alföldi kijelenti, hogy az ő mentora Anikó. (kérdés, hol - a Szerk.) Hát mindenki megőrült itt? Szerencsére Tóth Gabi és a gyakorlott Geszti megoldja a dolgot. A döntés egyöntetű: az MDC trió befejezte a versenyt. Srácok, isten véletek. A többiekkel pedig találkozunk jövő héten.