Ma a fiúk egyenöltönybe bújtak, Lilu unalmas-szép, ismét bevetették nála a végtelen láb-trükköt, mármint a testszínű cipőt. Tóth Gabit valami nagy fekete zsákba öltöztették, de legalább deréktől felfelé jól néz ki a nyitott hátú ruhában, és még a dekoltázsa is ízléses. Ezt most egész jól eltalálták. A semmitmondó külső megjelenés és az érdektelen párbeszédek után elkezdődik a verseny, ami ma inkább arról szólt, hogy ki az, akin nem alszom el.

A Bytheway produkciójára összességében nem nagyon lehet rosszat mondani. Az énekléssel sose volt gondjuk, a stílust lehet szeretni vagy nem szeretni, ettől még tény, hogy jók. A dalválasztás is rendben van, és a boygroup-bájolgások is elmaradtak végre (ezek olvasnak minket! ;) - a Szerk.). A kockás inget el kéne végre felejteni, jól mondja Geszti, ez a kinézet olyan utcaira sikeredett. Ettől függetlenül olyan nyugis, biztonságos volt, semmi különös, tetszett, de nem ez volt életük főműve.

Kezdem azt hinni, hogy Péterffy Lili ha akarna, sem tudna izgalmasat nyújtani. Láthatjuk, ahogy fotózzák, közben a kis lelkéről mesél, már ez is álmosító. Az elkészült fotók később a színpadi előadás hátteréül szolgálnak, nem rossz ötlet. A színpadkép rendben is van, viszont én még mindig nem érzem, hogy benne bármennyi élet is lenne. Ez egy helyes, kedves, unalmas, semmilyen énekelgetés és popsiriszálás. Nincs kisugárzás, nincs egyéniség, nincs személyiség. Ezt a mai előadást meg már láttuk a múltkor is. Továbbra sem hiteles egy 17 éves lánytól az ilyesmi.

Csordás Ákos a család és a pálinka kapcsolatát mutatja be kisfilmjében. Az Adele-egyveleg érdekes választás, nem áll rosszul neki, mint ahogy a táncos csajok sem, sőt: a tánc sem. Csinos, jól öltöztetett, erőteljes, igaz, ebben sem volt túl sok tartalom, viszont legalább egy fokkal szórakoztatóbb volt Lilinél (és ez nem túl sok!). Viszont amit Tóth Gabi művelt utána, az minimum nevetséges, Gabikám, szentem, mi a rossebet jelent az, hogy „tesztoszteron szexuál állat"? Mert hogy Ákost nem, az tuti, és ne is jelentse, mert ez nem a „szexfaktor", ha jól sejtem (bár tulajdonképpen volt már mellbimbó, egész mellek, végtelen lábak... szóval ki tudja...).

Danics Dóra lelkizik egy kicsit a családjáról, azt hittem, ez a műsor már nem lehet fárasztóbb, de mégis. A Cher-dal feldolgozása viszont jó választás, a ruha is csinos, illik Dórához mindkettő, valahogy olyan kerek az egész. Végre úgy énekel, ahogy már korábban kellett volna, dinamikusabban, a kellő helyeken lágyan, a megfelelő helyeken pedig erősen. Jól felépített, kidolgozott, okos produkció. Ez most „átjött", hogy nagy klasszikusunkat idézzem.

A Fat Phoenix kisfilmje most valamiért megnevettet, a srácok tökéletesen hülyék, de hát ez van. Istenes Bence amúgy sem a kedvencem, így tetszik a hülyéskedés a fotójával. A színpadi előadásuk se volt olyan kegyetlenül ergya, a színpadkép itt is jó, igaz, a táncosok valóban megmentik az előadást, nélkülük tényleg elaludna az ember. Ettől függetlenül az éneklés most egészen a helyén volt, a dalt a saját stílusukba ágyazták, ha ezt elfogadjuk, ebbe se lehet belekötni. A szöveg is ment, valószínűleg most kivételesen tényleg elég sokat melóztak a dallal. Szerintem ez volt az eddigi legjobbjuk. Más kérdés, hogy Gabinak abszolút igaza van: a két srácban nincs meg az az alázat, sőt, még a töredéke sem, ami például a Bytheway tagjaiban.

Krasznai Tünde kivételesen magyarul énekel, méghozzá Aretha Franklin kiváló dalának Cserháti Zsuzsa-féle verzióját. Én őszintén szólva nem rajongok az ilyen magyarításokért, de Tünde a kezdeti bizonytalanságot leszámítva meggyőző. Gyönyörű, izgalmas, a táncosokkal megvan a kellő harmónia és kémia, ami eddig például senkinél nem látszott. A táncosok nem feltétlenül csak háttérül szolgálnak, néha igenis szerves részét képezik az egész előadásnak. A kérdés az, vajon az énekesről elvonják-e a figyelmet? Eddig mindenkinél elvonták, kivéve Tündét: Alföldi véleménye az enyémet tükrözi. Krasznai Tünde már most az, aki Péterffy Lili (és korábban Batánovics Lili) csak lenni akar: a díva, A NŐ, a sokszínű, az egyéniség, a jelenség, és nem utolsósorban: az énekesnő. Nálam abszolút ő a nyerő (nálam is! - a Szerk.).

Szabó Ádám sajnos még mindig ezt az elcsépelt Niki-történetet nyúzza, már Danics Dóránál is azt gondoltam, hogy a műsor ennél már tényleg nem lehet nyálasabb, de hát tévedtem. Mindegy, jöjjenek össze, legyenek boldogok, szaporodjanak és sokasodjanak, ez engem nem érdekel. Jobban izgat a Bruno Mars-dal, amit Ádám hoz, méghozzá saját zongorakíséretével, és egy kissé átszerkesztve. (Külön érdekesek a zongorára vetített fények.) A ballada ezek szerint időszerű Ádám életében, és a maga nemében amúgy teljesen rendben van. Úgy látszik, a hangszer felszabadítja a fiút, most, hogy nem kell mozognia, sokkal magabiztosabb, élőbb. Igazán jól énekel, és a kíséret se annyira rossz, sőt, a pici hibák direkt még élőbbé teszik az egészet. Jól szól a hangja mindegyik fekvésben, tiszta, erőteljes, dinamikus, remek az egész. Van itt érzelem bőven, ráadásul kiválóan bánik az amúgy is kivételes adottságaival. El tudnék képzelni egy Szabó Ádám-Krasznai Tünde döntőt.

Úgy tűnik, Csobot Adél és Meztelen Bence elhidegülése mégsem hatott oda, hogy Adél ne vezethetné az RTL II-n futó (egyesek szerint) szörnyű műsort. Mindenesetre most bejelentkezik, úgy, ahogy van, vörösen, csinosan (vajon eddig miért nem lehetett normálisan felöltöztetni?). Ami még említést érdemel, hogy végre ő is alaposan beszól Istenesnek, aki viszont furcsa módon nincs jelen a színpadon Adél bejelentkezésénél.

A mai műsor sztárfellépője a Roy és Ádám trió (és hagyjuk is ezt a csillogó cilinderes fura figura Maszkurát). Playbacket ugye nem értékelünk, de azért annyit megérdemelnek, hogy elmondjam: korábban volt lehetőségem egy helyszínen fellépni velük, és állíthatom: Magyarország egyik legizgalmasabb férfi énekhangja bizony élőben is remekül teljesít, ráadásul jó fejek is. (Más kérdés, hogy ez a teljesítmény, amit a tévében most látok, erősen közelít a nullához. Kár, srácok.)

A vasárnapi döntés ugyanabban az időpontban van, mint az austini F1-futam, és őszintén szólva egy cseppet sem haboztam, amikor az F1 mellett döntöttem, tekintve, hogy a szombati unalom után nem sok jóra számítok. (Más kérdés, hogy a futamon sem történt semmi érdekes sajnos.)

A jó hír, hogy Lilu lábait végre nem látni, viszont olyan mély dekoltázst kapott, hogy oda már melleket is illett volna varázsolni. A ruha egyébként csodás, csak nem illik a hölgyre. A mentorok ma viszonylag furán néznek ki, Szikora Robi például a saját nagyapjának öltözött, Alföldi egy tipikus színházi rendező báli ruháját kapta, Geszti meg simán csak vidékinek néz ki. Tóth Gabit felülről nyakig betakarták (ez jó), alul viszont gyakorlatilag semmi nincs, még a seggét se takarja az egyébként szép, fehér csipkeruha. (Ha legalább 10 centivel hosszabb lenne, nem bántaná a szemem.)

Az vajon hogy lehetséges, hogy az egyes versenyszámok végén, ahogy a versenyzők lejönnek a színpadról, a mentoraik ott várják őket? Hát nem megy közben tovább az élő adás? Vagy ez a reklám alatt történik? Vagy előtte nap? Vagy utána nap...? Vagy a főpróbán? De akkor hogy értékelhetik, hogy mi történt? Vagy ha a mentor nincs bent a stúdióban a következő produkció alatt, akkor azt hogy értékeli? Kicsit olyan időutazásos nekem ez a dolog, mert ugyan vannak szünetek (reklám, kisfilm, stb.), de azért annyi nincs, hogy még gyorsan egy háromperces riportot is felvegyünk mindenkiről, aztán azt majd jól még meg is vágjuk. Na mindegy, ez nekem alkonyzóna. Az mindenesetre újra és újra kiderül, hogy a Fat Phoenix tagjai ritka bunkók, konkrétan le se szarják, amit nyomorult Szikora mond nekik, hogy így volt jó, meg úgy volt jó... Röhej.

A közös izé (mert dalnak nem nevezném) az eddigiek alulmúlása, bár legalább most viszonylag kevesebb benne az ide-oda lépegetős úgynevezett koreográfia. Hogy minek ezt állandóan erőltetni, az rejtély. Kár is rá vesztegetni a szót, még azért annyit kérdeznék, hogy mi az istennyila ez a kockásing-mánia? Kifogytunk az ötletekből, sztájlisztkáim? Nincs egy nyamvadt sima ing a szekrényben? A fél Bytheway favágónak öltözött, aztán Csordás Ákos, de még Geszti is ilyenben tündököl. Miért nem neveztétek ki akkor ezt az estét a kockás ingek estéjének?

A nap híre, amitől rögtön maximális izgalom tölt el, mikor meghallom, hogy a mai sztárvendég bizony nem más, mint a csodálatos, fantasztikus, szexis, és (ahogy Hadházi mondaná: „a számat nézzed, nem hazudok") aranylemezes „énekesnő" (szintén Hadházi: „olvastam, tehát igaz"): Csobot Adél! Hát erre nagyon kíváncsi leszek.

A rengeteg semmitérő szavazattarhálás után valóban bekövetkezik az elkerülhetetlen, és megjelenik Adél a saját égigérő lábába öltöztetve. El kell ismerni, csinos, jó a ruha, jók a táncosok, sőt, ő is jól mozog, de igazából az az egészen csodálatos, hogy létezik olyan technológia, ami az ő semmi kis hangjából valami olyat varázsol, ami ugyan szintén harmatgyenge, de legalább nem hamis. Sokba kerülhetett... A fejmikrofon meg egyenesen nevetséges. Az egész előadás Madonna legrosszabb perceire emlékeztet, csak a csúcsos melltartót hiányolom.

Felejtsük is el gyorsan ezt az egészet, és lássuk végre, ki jut tovább. A mai este két párbajozója végre a Fat Phoenix (borítékolom a kiesésüket), és nagyon meglepő módon Krasznai Tünde. Nem akarom ecsetelni a süket szavazók hülyeségét, elvégre 50%-os eredménnyel dolgoztak, a mentorok majd remélhetőleg elvégzik a maradék 50%-ot. Azért azt jegyezzük meg, hogy egy ekkora ruha, mint Tóth Gabié, óhatatlanul magában hordozza az esélyét annak, hogy valami olyat látunk, amit nem akartunk. Ez most éppen egy segg, ami ugyan nem olyan rossz, de nem tartunk rá igényt, hogy ezt kapjuk a képünkbe. Tessék Gabit máskor nem övbe, hanem normális hosszúságú valamibe öltöztetni!

A Fat Phoenix dalválasztása nagyon jó, bár énektechnikailag messze felülmúlja Tamás képességeit. Ettől még meglepően jól énekel, vajon eddig miért nem lehetett így teljesíteni? Az ideges túlmozgások ugyan rohadtul zavaróak, de ettől még egészen rendben van a produkció. Furcsa, de nem rossz, párbajnak meg pláne kifejezetten erős a Sam Brown-dal sajátos feldolgozása. Hmm.

Krasznai Tünde a sok visszhangot kiváltott, és viszonylag közepesnek sem mondható Radics Gigi-féle eurovíziós versenydalt hozza, ami mondjuk ide kifejezetten illik. Sajnos elköveti eddigi versenyzésének első hamis hangjait is benne, de mégiscsak jó párbajdal, a végére egészen összeszedi magát, bár láthatóan halálosan retteg.

A mentorok értékelése nagyon zavaros; kedves Szikora bácsi, a Fat Phoenix és az „őszinte, hippis gondolat meg a szabad zenélés"? Na de kérem... Alföldi értékelése a legkorrektebb, minden szavával egyetértek, pontosan elmondja, amit gondolok. Szerencsére haza is küldik a talán legtöbb vitát kavaró zenekart, a Fat Phoenix versenyének tehát ezennel vége.

Gratulálok az RTL Klubnak a rendszerükhöz, amin egészen 23.45-ig elérhetetlen volt a műsor harmadik (tehát egyetlen érdemi) része, és Krasznai Tündének is, mint továbbjutónak. A Fat Phoenix tanulja meg, hol a helye, no nem az X-Faktor miatt, hanem amúgy zeneileg, és nem ártana némi alázatot is mutatni néha, meg úgy egyáltalán kicsit magukba kéne szállni a fiúknak.

Jövő hétvégén újra találkozunk, addig is X-Faktor mentes napokat kívánok! Hallgasson mindenki igazi zenét!