Soha többet ehhez hasonló vérengzést – kiállítás a katyni tömegmészárlásról
Képgaléria megtekintése2014.04.12. - 00:10 | Rozán Eszter - Fotók: Nagy Zoltán
A 20. század egyik legnagyobb és legmegdöbbentőbb tömeggyilkosságát mutatja be a szombathelyi Képtárban megnyílt vándorkiállítás. A katyni vérengzést nem szabad elfelejtenünk, mert az emlékezés az egyik garancia arra, hogy a véres tragédia ne ismétlődhessen meg.
Értetlenül és döbbenten állunk a szombathelyi Képtár katyni tömegmészárlásról szóló kiállításának megnyitóján. Amikor ártatlan emberek ezreinek brutális és indokolatlan kivégzéséről látunk, hallunk, nem találunk szavakat. A képek szívbemarkolóak, elgondolkodtatóak. A tablókon a vörös, a fekete és a fehér színek dominálnak: a vörös a mártíromság szimbóluma, a fekete a gyászé, a fehér pedig azt jelképezi, hogy minden szörnyűség ellenére az áldozatok lelke tiszta maradt. A katyni vérengzést sokáig az elhallgatás csöndje vette körül, pedig a 20. század egyik legnagyobb tömeggyilkossága, mintegy 22 000 lengyel hadifogoly esett áldozatául a Szovjetunió tisztogatási akciójának.
Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntése értelmében a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egységei a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel tisztek és főtisztek ellen hajtották végre a mészárlást. A meggyilkoltakat a Szmolenszk melletti Katinyban, a Tver melletti Mednojében és a ma Harkov elővárosát képező Pjatyihatka erdeiben tömegsírokban temették el. A gyilkosságokat titokban végezték, a holttesteket is titokban hantolták el, a németek azonban már 1943-ban felfedezték az első tömegsírokat a Harmadik Birodalom által megszállt területeken, a Katyn melletti erdőkben. A tömeggyilkosság ügye a nürnbergi per napirendjére is felkerült, de a szovjetek ott is a németeket vádolták a tömeggyilkosság elkövetésével. A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a Katyńi Bűntény Áldozatainak Emléknapja.
Puskás Tivadar polgármester sem tudott menekülni a képek hatása alól, szavaiból meghatottság érződött. Elmondta, mennyire döbbenetes ez a tragédia, és hogy a számunkra érthetetlen és felfoghatatlan borzalmakat a huszadik század szélsőséges eszméi okozták. Az áldozatokat nem hozhatjuk vissza, de művészettel, hittel feloldozást nyerhetünk. Katyn, vagy a holokauszt olyan vétek az emberiség ellen, ami megbocsáthatatlan. Puskás Tivadar azt szeretné, ha minél többen megnéznék a kiállítást, okulásként, hogy soha többet ne fordulhasson elő újra ehhez hasonló borzalom.
Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója hangsúlyozta, történészként az a meglátása, hogy a 20. századi tömeggyilkosságok nem egyedi esetek, a történelemben újra meg újra előfordulnak. Megdöbbentőek az ásatás képei, hiszen itt nem egy ókori régészeti lelet feltárásáról van szó, hanem valódi tragédia bontakozik ki előttünk. Az igazgatónő felhívta az iskolák figyelmét a kiállításra, mert szükség van arra, hogy az ifjúság is megismerje a történelemnek ezt az árnyoldalát, melynek szerves része a megbocsátás.
Cebula Anna, a Képtár igazgatója kiemelte, "ezzel a kiállítással együttérzésünket fejezzük ki a lengyel nép iránt: a lengyel-magyar barátság hosszú múltra tekint vissza, sőt, ez már több, mint barátság, ez testvériség. Az öröm hatványozódik, ha megosztjuk, a bánat pedig feleződik. Ezzel a kiállítással átvesszük a lengyelek sorsát, és közösen hordozzuk."
Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete úgy véli, a katyni tragédia mind a mai napig meghatározó jelentőséggel bír. A lengyelek életében egy érzelmileg igen fontos esemény, a történelmi emlékezet elengedhetetlen része. Nemcsak Lengyelország, hanem Európa többi országában is történtek hasonló tragédiák, melyek a kommunista diktatúra igazi arcát mutatják be: a megfélemlítést, hazugságot, kegyetlenkedést. Katyn minden nemzet számára mementó lehet, ám megbocsátásra csak akkor leszünk alkalmasak, ha feltárjuk az igazságot. A totalitárius rendszerek nem különböznek egymástól, a nemzeteket saját nacionalizmusuk segítette a diktatúrák kiteljesedésében, melyben akár saját népük ellen is fordulnak.
A kommunizmus pusztító hatásának helyrehozatalára nagyszerű lehetőséget nyújt az Európai Unió, ahol a nemzetek is számítanak. A közös Európa lehet a garancia arra, hogy Katyn soha többé ne fordulhasson elő. A lengyel köztársasági elnök a 2014-es évet a szabadság évének kiáltotta ki Lengyelországban, mert a lengyel nép 25 évvel ezelőtt, 1989-ben vált szabaddá a diktatúrák szorításából.
Április 10-én a lengyel nép egy másik tragédiára is emlékezik, ugyanis 2010-ben ezen a napon zuhant le Oroszországban, a szmolenszki katonai repülőtér közelében a Lengyel Légierő 101-es oldalszámú Tu-154M utasszállító repülőgépe az ország politikai és katonai vezetésének számos tagjával a fedélzetén, beleérve az elnököt, Lech Kaczyński-t is. A légikatasztrófát senki sem élte túl. Kaczyński a kormány tagjaival a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából tartott megemlékezésre indult. Lengyelországban április 10-e tehát a kettős gyászé, Katyn és Szmolenszk szorosan összefonódnak.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás