Szombaton kora este az Örökség koncertjére látogattunk ki az Őrségi vásárra. Némi nehézségbe ütközött, hogy találjunk parkolóhelyet, de ezt a feladatot azért 15-20 perc alatt mégis sikerült megoldanunk. Furcsamód sokkal nagyobb problémát jelentett helyismeret nélkül felderítenünk, vajon hol is van pontosan a koncert helyszíne. Először azt hittük, majd hang után tájékozódunk, azonban minden ötödik sátor alól, vagy vendéglőből zene szűrődött ki, így ezt a módszert hamar feladtuk. Folyamodtunk ahhoz is, hogy ismerőseinket hívjuk fel, telefonon, ám az is csakhamar kiderült, a térerő ott nem a barátunk. Próbáltunk érdeklődni is, de tekintettel arra, hogy a találomra megszólítottak szintén vendégek voltak, ezzel sem értünk el komoly sikert. Előbb-utóbb aztán szerencsénkre Örökség pólót viselő emberekbe botlottunk, és míg az első csapat velünk együtt nem volt egészen nyomon, a második társaság már értékes útbaigazítással látott el bennünket, így nemsokára a templom közelében valóban megpillantottuk a színpadot.

Számunkra tehát szerencsés volt, hogy a koncert némi csúszással kezdődött, mert így legalább hosszú bolyongásunk ellenére nem maradtunk le az elejéről sem. Kár is lett volna, mert rögtön a nyitó nóták megmozgatták, de legalábbis megénekeltették a közönséget, és a hangulat a későbbiekben sem ült le. Fiataltól az idősebbekig, színpad előtt a földön ücsörgőktől kezdve azokig, akik épp csak megállni akartak pár hang erejéig, mindenkit magával ragadott a friss, és igazán jókedvű előadás.

Azt is meg lehetett figyelni, hogy számosan vannak, akik együtt éneklik velük dalaikat, méghozzá a zenekar ismert rajongói csoportjának egy kisebb magján kívüliek is, de szemmel láthatóan azok is nagyon élvezték a műsort, akik valószínűleg korábbról még nem ismerték őket. Talán nem csak az elfogultság mondatja velem, meg nem is az, hogy idén még alig-alig volt alkalmam hallani őket élőben, de igazán jó hangulatú bulit kerekítettek.

Az énekesek-zenészek rövid, de az arcokra gyakran mosolyt csaló átvezető szövegekkel tartották szinten a jókedvet, s persze nem utolsó sorban remekül adták elő jobbnál jobb dalaikat. A legnagyobb sikert a közönség soraiban a közismert régi Kormorán-„slágerek" (mint a Kell még egy szó, vagy a Magyar rapszódia illetve a Három határ) mellett azok a saját dalok aratták, amelyek lendületességükkel, illetve sok népi hangszer, vagy népzenei motívum felvonultatásával könnyen magukkal ragadták a publikumot (Szerelmes népdalfeldolgozások, Virágom, virágom, vagy a régi Kormorán időkre emlékező, Szeretném... kezdetű dal). Bánatunkra pillanatok alatt elröppent a bő másfél óra, s már a ráadás számoknál tartott a zenekar.

Akik még le kívánták vezetni, vagy netán fokozni szerették volna a hangulatot, a Sipőcz Rock Band ismert rock slágereket ígérő fellépését hallgatva ezt még megtehették; mi inkább hazafelé vettük az irányt abban reménykedve, hogy előbb-utóbb nemcsak az ország másik végén találkozhatunk az Örökséggel, hanem itt, a nyugati végeken is gyakoribb vendégként üdvözölhetjük őket.