Filmzenekúra hatodszor - Hollywood Classics 2014 a Bartók Teremben
Képgaléria megtekintése2014.10.10. - 03:10 | Büki László 'Harlequin'
Októberben Szombathelyre költözött Hollywood! A James Bond, a Gyűrűk ura, az Eredet, a Zorba, a görög, a Karib-tenger kalózai 3., a Szex és New York és a Bridget Jones mellett a sztárvendég Danics Dórának, valamint Gáspár Eszternek, Horváth Ákosnak, az Ungaresca Táncegyüttesnek és természetesen a Savaria Szimfonikus Zenekarnak tapsolt a közönség. Az est házigazdái Czippán Anett és Pindroch Csaba voltak.
Ki emlékszik még a 2009-es debütre? Akkor még bemehetett a délelőtti főpróbára a közönség - nyomott áron, hiszen showelemektől megtisztított produkciót hallott! Csak a vegytiszta (film)zenét kapta erőtlen poénok és poéntalan erős emberek nélkül. Mentünk farmerban, vitt minket a zeneszeretet, a kíváncsiság, hogyan fog szólni a Csillagok háborúja vagy a Rómeó és Júlia, vagy épp maga a James Bond főtéma a szimfonikusok interpretálásában. Egyetemisták ültek a lépcsőkön, életkortól függően beharsant egy-egy "wow" vagy "bravo", az illedelmes taps helyett pedig evidens volt az értő elismerés "tenyérjátéka".
Azóta eltelt 5 év, és - szerencsére - a "hácé" mit sem veszített népszerűségéből, sőt! Idén különösebb reklám nélkül fogyott el három előadásnyi jegy, s ez sem volt elég: vasárnap pótelőadásos lesz a hollywoodi zenés időutazás. A rendezvény már-már kultikus társasági eseménnyé nőtte ki magát ezidő alatt, ahol a megjelenés szinte kötelező. Csak remélni tudjuk, hogy elsősorban a zenei élmény miatt, és másod- vagy sokadsorban az új "textiltrófea" bemutatása kedvéért.
Hollywood persze nem lenne Hollywood, ha nem a show és a csillogás dominálna, így teljesen érthető, hogy idén már három parkoló hosszúságú limuzin szállította a szerencsés nyerteseket a helyszínre, akiket a kordonnal szegélyezett vörös szőnyeg előtt fogadott Mérei Tamás igazgató. Beindultak a tűzrakéták is, megfestve a Zsinagóga kupoláját, majd bebocsátást nyert az épület előtt kígyózó tömeg, akiket a James Bond Bárból kiszűrődő visszafogott zongorajáték "kísért" helyére.
A konferanszié szerepét évente más páros tölti be, idén Czippán Anett és Pindroch Csaba kapta a filmes felvezetők felkonferálását. Anett kimondottan elegáns volt egyenes vonalú, testhez simuló ruhájában. Konferálása kicsit hűvös volt és visszafogott - nem akart verbálisan virtuóz lenni és elementáris poénokat sem sütött el, viszont annál szembetűnőbbek voltak az előre megbeszélt, a szövegfelolvasásba tudatosan, a poén kedvéért beépített "bakik". Anettől kimondottan bájos volt, ahogy a "szaváriát" rendszeresen "száváriának" ejtette, ám szünetben szólhattak neki, mert onnantól rendben volt. Pindroch Csaba mesterségéből adódóan is közvetlenebb volt, ám nagyobb hibaszázalékkal abszolválta a filmes rezümék szöveghelyes tolmácsolását. Azért "A keselyű három apja" elszólásért bevéstünk neki egy ötöst, de lehet, csak félrehallottuk a "napját", mert tudat alatt már vártunk egy izmosabb szájgörbe-aktivizálást.
Ami az állandóságot jelentette, az a Savaria Szimfonikus zenekar és Pejtsik Péter személye volt, akik közösen ismét fantasztikus munkát végeztek.
A repertoárt idén a közönség állította össze, benne egészen kiváló és számunkra kevésbé "inspiráló" zenékkel. A betétdalokat szokott módon az adott film képsorai kísérték, fokozva a feszültséget, vagy épp hangsúlyozva a líraiságot. Számunkra egyértelműen az Eredet vitte el a pálmát, hihetetlen atmoszférát keltve már-már glassi minimalizmusával. Talán nem állítunk valótlant azzal, hogy Hans Zimmer zenéje - főleg a filmet ismerők számára - kiemelkedett a hatodik "klassziksz" repertoárjából. Az első blokk indítása is erősre sikeredett, hiszen a Karib-tenger kalózai 3. főtémája - ismét csak Hans Zimmer "kottavetése" - igencsak dinamikusra sikeredett, amit csodásan ellenpontozott az ezt követő, Yann Tiersen által zeneileg jegyzett Amélie csodálatos életéből a 'Comptine d'Un Autre Été' andalító líraisága és a 'La Valse d'Amélie' keringődallama. Utóbbi üteme mintha egy picit lassabb lett volna az eredetihez képest, de lehet, csak élőben tűnt annak. (Csak zárójelben, Kedves Szervezők, egy Tiersen-est is fantasztikus zeneiséggel, hangulati hullámokkal tudja megajándékozni a hallgatót!). Izgalmas zenei élményt okozott a Howard Shore jegyezte Gyűrűk ura zenéje, ami javarészt hangszeres (neoklasszikus) tételekből állt.
A Szex és New York témája nekünk a 70-es évek amcsi bűnügyi sorozatainak kissé dohos illatát hozta, a Távol Afrikától pedig "tipikusan" hollywoodi rétestészta-érzelmet adott, de inkább úgy fogalmazunk: teljesen hidegen hagyott minket. Nem úgy a Casino, amiből egy spirituálét, a House of the Rising Sun-t énekelte az est sztárvendége, Danics Dóra, mégpedig úgy, hogy beleborzongtunk! Hallottuk már Dórit énekelni, de ilyen elementáris erővel előtörő érzelmeket még nem láttunk tőle. Egy szombathelyi tehetséges énekesnő, Esto (Gáspár Eszter) is fellépett az est során, s bizony, nem a könnyebbik útját választotta a sikernek. Alicia Keys-dalt énekelni nem kis kihívás, ennek ellenére Eszter teljesen színpadképes produkciót tett a közönség elé, ugyanúgy, ahogy zárásként a Danics Dórával énekelt közös dalban.
A filmzenék "monotonitását" oldották a szervezők azzal, hogy Horváth Ákos, a Weöres Sándor Színház színművésze egy kis színpadi show-val kedveskedett a közönségnek - a színészet és a paródia közös nevezője egy személyben összpontosult, akit a közönségnek kellett kitalálnia. A kacsázó járásból nem volt nehéz, mégis kicsit nehezen jött a jó válasz: a 125 éve született Charlie Chaplin idéződött meg a színpadon, majd a filmvásznon is, ugyanis filmjéből, A nagy diktátorból csendült fel a szimfonikusok tolmácsolásában Brahms V. magyar tánca, amire Charlie barátunk "szinkronborotvál". Érdemes megnézni!
Az est során fellépett még az Ungaresca Táncegyüttes is, akik Mikisz Teodorakisz zenéjére (Zorba, a görög) táncoltak szirtakit. Ahogy utaltunk már rá, Danics Dóra és Esto duettje zárta az estet, ám Pejtsik karmester a közönség szűnni nem akaró tapsának engedve ráadásként a Csillagok háborúja főcímzenéjével ajándékozta meg a publikumot.
Összességében egy változatos és élvezetes három órát adott a hatodik Hollywood Classics, a repertoár sokszínűsége pedig garancia arra, hogy mindenki találjon benne szívének, zenei ízlésének kedves pillanatokat.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás