Az adás szerkesztése is nagyon érdekesen alakult. A továbbjutókat gyakorlatilag az elején letudta mindenki, a maradék meg belenyugodva a kiesésbe, várta az ítéletet. Na persze ott van még a tiszta lap-kártya, de ennyit szerintem nem ér ez a lehetőség, na mindegy. No meg persze azt is előre lehetett tudni a bevágásokból, hogy aki a legjobban sír, az fog továbbjutni. Ja igen: amíg a lányoknál nem túl sok könny hullott, a fiúk gyakorlatilag zokogóversenyt rendeztek. No de uraim, gatyát felkötni!

A mentorházak az előző részben nem igazán voltak különlegesek, kert, meg ház, ilyesmi, most azonban egy belvárosi kávézó/kocsma adott helyet a zenekaroknak, Tihany pedig a fiúknak. Azért nem lehet rossz úgy énekelni, hogy mögötted fekszik az egész Balaton...

Tóth Gabi, Czutor Zoli és a csapatok

Gabi a Belmondo ilyenolyan díjas frontemberét kérte fel segítőnek, aki aztán szépen nem is csinált semmit egész végig (legalábbis mi nem láttuk). Annyit az elején elmondott, hogy nem szereti a manírt. Mi sem szeretjük, de hogy pont az ő szájából halljuk ezt, az enyhén szólva is nevetséges, pedig ezt valószínűleg nem poénnak szánta az egyébként szinte érthetetlenül nyammogósan beszélő Czutor. Egyébként pedig a csapatok szerintem a leggyengébb részét képezik az idei sorozatnak, de hát nyilván nem túl nagy presztízs egy rockzenekarnak innen híresnek lenni, a többi műfaj képviselői meg egész egyszerűen alkalmatlanok voltak mindenre.


    
Az első versenyző ma a Pálinka Republik, akikben ugyan korábban láttam némi egyediséget, de ebből mostanra annyi maradt, hogy egyetemisták összejöttek zenélgetni, aztán jó'van. Hogy hova tovább? El se tudom képzelni. A produkció jó ötleten alapul, ám közepesre sikeredik a kivitelezés. Az ének gyenge, a zene egyszerű, amolyan alkalmi jellegű. Szerintem ne játszadozzunk, engedjük haza őket.

A Rosewood az idei szerelmespár-kártya, ami ugye szintén kötelező kellék a külhoni magyar, esetleg roma, korábbi kieső, szegény falusi, molett, de szerethető versenyzők mellett. Én őszintén szólva kicsit már hidegrázást kapok ettől a nagyképernyős szerelemtől. Az érzelmeket nem kifelé éljük, nem tartjuk magunk elé véres kardként, hogy majd ettől minden út megnyílik előttünk. Kedvesek, aranyosak, rém unalmasak. Egy kis nyomás alatt bármikor összeroppannának, ráadásul ez a fajta stressz könnyen tönkreteheti az érzelmeket is (más kérdés, hogy nem erre gyúrnak-e a szerkesztők?). Persze bedobták a mindent feladtunk ezért-ütőlapot, meg hogy nincs hova mennünk. Komoly csalódás lehet ebből, srácok. A produkcióból már a vége után egy perccel semmire sem emlékszem, szóval ennyit erről.

A Főnix Rt-ről sem tudok sok mindent elmondani, ráadásul a dobosuk lebetegedett, ezért beugró szereplővel lépnek színpadra. Ezért mondjuk nem irigylem őket. A Runaway train-nél rosszabb választás talán csak egy Balázs Fecó-szám lett volna, ráadásul nagyon rossz, hamis, bizonytalan, ezzel nem is tudok mit kezdeni. Értem én, hogy új a dobos, de ettől még azért énekelni lehetne tudni.

A Spoon, aki az N'Sync, a Take That, a Backstreet Boys és a Boyzone közös gyermekeiből áll, amennyire (az én korosztályom számára) cikisen néz ki, annyira meglepően jó produkciót nyújt. Tiszta, pontos, egyszerű, és a srácok jól is zenélnek. Ha normális ruhát meg hajat kapnának, még szeretném is őket. Egyelőre affene, de azért kellemes meglepetés. (A magam részéről mindig annak örülök legjobban, ha egy első benyomásra nem szimpatikus zenész vagy csapat olyan jót nyújt, amire nem számítottam, ilyenkor igazán őszintén lehet lelkesedni.) Nos, csak így tovább.

A tapolcai Rock-inger nevű nem is tudom, talán hard rock (?) bandával minden szempontból nehéz dolga van Gabinak. Ha továbbengedi őket, mindenki azt hiszi, azért, mert ismerősök. Ha nem, az szintén nagyon kellemetlen lehet odahaza, Tapolcán. Mindenesetre a srácok meglepően jól teljesítenek, eddig például nem is gondoltam, hogy az énekes igazából is tud énekelni, pedig mégiscsak. A Rihanna-dal ötlete egyszerűen fasza, a feldolgozás egyedi, meglepő, érdekes. Nekem bejött.

A széria eddigi legfurábbnak gondolt csapata, a Tha Shudras az utolsó versenyben lévő zenekar. A kinézet furcsaságait ugyan nem értem, mert nem ismerem az előzményeit, ám simán túl lehet rajta lépni abban a pillanatban, amikor elkezdenek zenélni. A srácok profik, a dal remek, egyértelműen a legjobbak a mezőnyből. Továbbjutásuk remek fricskát adna a külsőségekre túl sokat adó, arról túl sokat gondoló celeborientált kereskedelmi médiának. Olvasva néhány véleményt róluk, nagyon furcsállom, hogy milyen begyöpösödött az átlag magyar tévénéző. Bohócoknak, félelmeteseknek titulálja őket, és közben nem veszi észre, hogy nem mindig az az igazi ember, aki nem visel (ilyen) maszkot. Én drukkolok nekik, előre látva, hogy mennyire nem lesz könnyű dolguk.

Az eredményhirdetés a tavalyihoz sajnos nagyon sokban hasonlít. Gabi hosszan nyújtja, drámázik, szúrósan néz, közben persze a fiúknak valószínűleg halvány gőzük nincs, miről beszél, hiszen egy rendkívüli dekoltázzsal néznek szembe, amit csak a Tha Shudraz tagjai nézegethetnek feltűnés nélkül. Van egy kis könnyezgetés is a nemleges válaszok után, közben állandó ruhaigazgatás és ilyesmi. Nem irigylem Gabit egyébként, nem lehetett egyszerű dolga, de hogy miért nem viselhet néha valami kényelmesebbet, azt nem értem.

Az eredmények:

Pálinka Republik - IGEN
Rosewood - TISZTA LAP
Főnix Rt. - NEM
Spoon - IGEN
Rock-inger - NEM
Tha Shudras - IGEN 

Nos én teljesen más döntést hoztam volna. A Pálinkásokat hagytam volna menni, ellenben a Rock-ingernek adtam volna még esélyt, hiszen ők kifejezetten fejlődtek, míg a másik csapat semmi újat nem mutatott. A Rosewood helyett talán kaphattak volna egy tiszta lapot, de max ennyit.

Alföldi Róbert, Stohl András és a fiúk

Amennyire nem csinált semmit az előző mentorsegítő (mondjuk a korábbi kettő se nagyon domborított), annyira dicséretes Stohl hozzáállása. Jó választásnak bizonyul, meg nagyjából az egyetlen olyannak, aki IGAZÁN figyel, és tényleg érdekli is a dolog. Markáns véleménye van, és ezt nem fél hangoztatni. (Korábbi ügyek ide vagy oda, én egyébként is bírom Stohl-t, na. Aztán lehet szidni engem is.)

Sallai László nehéz dalt hoz, de jól oldja meg. Vannak benne kifejezetten izgalmas pillanatok, jó megoldások, bár nem egyenletes a teljesítménye a produkción belül. Ez a fiú nekem eddig egyáltalán nem maradt meg, ahhoz képest ez bizony egész jó éneklés volt, főleg hogy egy pillanatig se volt hamis!

Benji nagyon szerethető karaktere a műsornak. Mindössze 16 éves, kiemelkedő tehetség, rendkívül érzékenyen, finoman, de ha kell, erősen, markánsan képes énekelni. Ezzel együtt még nagyon fiatal, nem tudom megítélni, hogy zárkózott, vagy csak éretlen egy ekkora tehetség „hordozásához". Remélem, azért lehetőséget kap, mert kíváncsi lennék, mire képes még.

Szabó Ricsi szintén nagyon szimpatikus figura, ő a kedves mackó, aki korábban komolyat hibázott, mégis itt van (de ugye erre is minden évben van példa). Úgy tűnik, nagyon összeszedte magát, a dal jól illik a hangjához, tud benne mit mutatni, tegyük hozzá: van is mit. Hát erre aztán tényleg nem tudok rosszat mondani. Lendületes, magabiztos, talán ez az, ami belőle eddig picit hiányzott, úgyhogy mindenképpen előrelépés.

Borbély Richárd, a színész számomra egészen ellentmondásos figura. Az első megmozdulásától (illetve valamelyik korábbi évben való indulásától) teljesen egyértelmű, hogy minden adottsága megvan a színpadhoz. Kivételesen jól énekel, fiatal, helyes (amolyan Heath Ledger-hasonmás), vagány, magabiztos. Részemről nála a belső a kérdés. Le tudja-e vetkőzni a korábbi - mondjuk ki - nagyképűségét, képes-e önmagát adni, képes-e a színészkedős modorosságokat elhagyni, és tud-e újat tanulni, ha kell? Szerencsére az előadása nagyon jó, az eddigi lendületes számokhoz képest most lírai oldaláról mutatkozik meg, mégpedig nagyon jól. Látszik persze rajta a színpadi tapasztalat, jól mutat, jól „viselkedik", de hát kedveseim, ő az, akit egy ilyen műsorba be kell tenni. Ezt neki találták ki, rá írták. Még ha egyet is értek egy picit Stohl András véleményével, úgy vagyok vele, hogy ezt a tehetséget nem szabad kihagyni az adásból (ráadásul óriási női szavazótábort vonzhatna).

Karacs Balázs jó kiállású, fiatal fiú, jó dallal, némi bizonytalansággal a mélyebb hangoknál. Emellett azonban jó kisugárzású, helyes, mosolygós, amolyan jó alapanyag-féle. Átadja magát a zenének, nem görcsös, nem merev, ügyes, szóval belőle is lehetne még szinte bármi. Hát, nem lesz egyszerű döntés, az biztos.

Nagy Richárd az, akivel nem tudok mit kezdeni, persze - ahogy korábban is említettem - mindig van egy korábbi kieső, aki most majd megmutatja, gondoljunk csak Danicsra tavalyról... Még azt is elmeséli, persze, hogy ha ez most nem sikerül, akkor ő bizony abbahagyja az éneklést. Hát én nagyon megijedtem ettől a kilátástól. Szerintem belé sokkal többet látnak, mint amire képes. Tény, hogy ez az előadása igazán jól sikerül, érzékeny, erőteljes és rettentő melós, de amit eddig mutatott, az engem aztán nem győzött meg. (Az meg, hogy besír a végén, szintén elég izé...)

Nos mindent összevetve nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a 2014-es X Faktor vonultatta fel a valaha volt legerősebb fiúcsapatot, plusz az idei versenyzők közül is ők lesznek a legerősebbek, bárki is jut be az élő adásba. Ebből a hatosból csak nagyon nehezen tudnék választani, Alföldi és Stohl is elég keményen küzd vele. Vannak ugyan kedvesebb, meg kevésbé kedves figurák, de énekben tényleg bármelyiküket habozás nélkül felvonultatnám élő adásban.

Az eredmények:

Szabó Ricsi - IGEN
Borbély Ricsi - IGEN
Nagy Ricsi - IGEN
Benji - TISZTA LAP
Laci - NEM
Balázs - NEM

Kialakult tehát egy RICSI-csapat. Alföldi a tőle megszokott alapos érveléssel indokolja a döntéseit. Van, akinek nagyon hosszan monologizál, a végén meg egyetlen mondattal intézi el Balázst. „Tehetséges vagy, mint a nap, nagyon jól énekelsz, de ez nem elég"? Hát mi a fene az „elég"? Azért két mondatot még megérdemelt volna ez a fiú. Hm... Amiben én talán másképp döntöttem volna, az Benji biztos továbbvitele, és Nagy Ricsi tiszta lappal indulása. Borbély Ricsinél csak az arcra kell vigyázni, nehogy elrepüljön tőle, egyébként biztos, hogy a fiúk idén is nagy sikert aratnak.

A hétvégén már az élő adásnak örvendezhetünk, úgyhogy mindenki tegye szabaddá a szombat estéjét, készítse a mobilját - na jó, egyiket se tegyétek, de azért utólag talán érdemes lesz visszanézni a műsort, ki tudja, érhetnek még akár kellemes meglepetések. Különben is hiányoljuk már Gabi miniatűr szoknyáit, meg Szikora észveszejtő frizuráját. IKSZFAKTOOOOOR!

Kapcsolódó írásunk:

Nincsenek új csodák - X-Faktor 2014 - Mentorház 1.

2014.10.14. - 00:20 | Orsó - Fotók: http://rtl.hu/rtlklub/xfaktor

Eltelt egy év, és az ország újra X-Faktor lázban ég, bár ez a műsor a korábbiaknál kicsit lagymatagabbra sikeredett. Igaz, úgy néz ki, a készítők végre rájöttek, hogy nem kell állandóan mesterségesen szítani a drámát, és nem is kell a végtelenségig elnyújtani a „viszlek magammal" vagy „most nem vihetlek magammal" monológokat, és ez mindenképpen pozitív változás. Ezzel együtt eddig (a válogatások elejétől minden adást ideértve) nem túl sok izgalmat, vagy emlékezetes arcot fedeztünk fel az idei szériában.