Az open mike alatt szépen gyülekező pirospozsgás arcok és habos sörök, illetve szemlélődő borospoharak és azok gazdái hallgathatták a konferanszié, Dave üdvözlő szavait, és persze megannyi élvezetes pillanaton át eljutott a behangolás fázis is csúcsaira, mialatt már szakadt egy húr.

A József Attila díjas Payer Imre belobbant és angyalunk-galambunk Gyula gyújtotta (Angyal Gyula, akit már többször láthattunk a színpadon és előtte) és szikrázott olyannyira, hogy az első helyezésig csaptak fel a lángjai. Illetve Bécsben háromig, mert az picit messzebb van meg front is volt. A ott felszavalt vonatos csattogása került át magyarosításra ez alkalomból.

(Fotóink illusztráció)

Sziporkázott továbbá Gőcze Gergő rém álmával, ezzel a bizonyos fél pár zoknival, amitől többen ódzkodtak. Lutor Katalin „Lexi" - ez a slamre való kislány - már az édesapja zoknijába szorult, s úgy adta ki a szót, ezzel elérve egy erős második helyet.

Általánosságban a hangulatzenék is főbb szerepet kapnak a slam előtt, után és közben, ez alkalommal azonban minden arab funky; pszichedelikus jazz és gyomorból elődördülő metálhörgés nélkül adhattak elő a verseny alatt.

Olyan is akadt, aki annyira kiadta magát, hogy nem átallott saját maga alá csinálni a színpadon (egy remek melankolikus dallamot) Paukovics Gergő személyében. Varga Richárd is felhuppant a színpadra miután délután egy szál gitártépése után így ő duplán teljesített. Kekszet azonban senki sem kapott, annál több jó rímet és teret adó gondolatot a slammerektől viszont bárki, aki betért. A zokni feleségén végül szinte senki sem rágta át magát így az est végére tükör került elé.

(Fotóink illusztrációk)