Words for nothing – Csemer Boglárka A Dal 2015 győztese
2015.03.01. - 10:00 | Orsó - Fotók: MTVA

Az még csak hagyján, hogy A Dal 2015-ös adása úgy egészében vértelen, unalmas és semmitmondó volt, de amit az ún. zsűri idén művelt, az minden eddigi tapasztalatot felülmúl (vagy inkább alul). Az még csak egy dolog, hogy Pierrot személyeskedésével megtapos védekezésre képtelen versenyzőket, de hogy Rúzsa Magdi miért lelkesedik a semmiért, Philip miért tartja jónak és követendő példának az olyan dalokat és szövegeket, amik hallatán legszívesebben az ereinket vágnánk fel, azt végképp nem értjük.
Azt meg, hogy hogy hozhatnak ki olyan végeredményt, ami ellen az eddigi 5 adásban körömszakadtáig harcoltak, minimum furcsa. Mert a Spoon-t a legjobb 4-be juttatni, lássuk be, rohadtul meredek dolog volt, mint ahogy az is, hogy a Passed - akit egész idáig úgy ajnároztak, mintha a saját gyerekeik lettek volna - egy nyamvadt pontot se kap, na az is érdekes (nyilván a marketingérdekek sokat jelentenek). Hogy Gájernek nem osztottak lapot, az várható volt, hiszen őt is a nézők szavazták be, és tudjuk, hogy ezt itt nem szeretik, meg hát őt már amúgy is ismeri a nép.
A mai verseny 8 szereplőjét végigelemeztük, újra végig is néztük, meg is beszéltük szokásos zsűritársaimmal (Hal, Zé, Gá és új vendégként velünk tart némi 2008-as Blum Cuvée). Nem fogok mindent leírni, mert csak ismételném magunkat, a véleményünk nem igazán változott. A műsor amúgy egy érthetetlen és értelmetlen playback közös szörnyedvénnyel indul, amit végképp nem bírok felfogni, mert ugye volt a Zikszfaktor, ott ez kötelező elem, de hát ez mi? Vagy ezt így most hogy? Vagy muszáj volt a versenyzőket bemutatni valami másik ruhában is...? Mert hogy másra nem volt jó, az is biztos.
Harsányi végre megkönnyebbülhet velünk együtt, mert akárhogy is, de idén már nem lesz több ilyen adás, Tatár Csilla viszont haj nélkül érkezik a műsorba, ami minimum megmosolyogtató, bár a ruhája csodaszép. A zsűri felkonfja egyszerűen nevetséges, de engem amúgy is sokkal jobban érdekel ma este a krumplistésztám, mint ez az egész hajcihő. Mondjuk Rúzsa Magdi végre tökéletesen néz ki, erre is várni kellett jócskán. Philip haja egy kacsacsőrű emlősre emlékezteti Halat (nem tudom, talán a közös vízi érdeklődés miatt?), a többiekre meg még a szót is kár vesztegetni.
A versenyzőkről röviden:
Gájer megint eltolja a Petőfi huszonkilencedik idei slágerét, ugyanúgy, profin, mintha skatulyából húzták volna ki. Ez már bizony uncsi így, édes fiú ide vagy oda.
Csemer Bogi: kíváncsi vagyok, ez hogy hatná meg az igazi rosszfiúkat? Gyanítom, hogy ez pont azokat fogja meg, akik amúgy is jámborak, azokat meg minek?!? (by Hal) A ruha jó, a dal tré, gyakorlatilag a Boci boci tarka színvonala. Gá szerint „Értékelhetetlen, óvodás szülői napon előadott, betanított kisputy" - egyetértünk.
Spoon: fodrászkatasztrófa. Villát nekik, de vasból (by Zé). Nem tudjuk, rajzolt-e a borosta rajtuk, de a fütyüléstől kiver minket a víz. A negatív csúcsot a magyar versszakkal döntötték meg. Ejnye, gyerekek, már magyarul se tudunk, csak angol akcentussal? Számbádi sztápp him.
Wolf Kati és Krajczár Peti legújabb egyendala (ugye nem felejtettük a tavalyi Cserpes-nótát?) még mindig nem arat sikereket nálunk, bár kétségtelen, hogy az énekléssel aztán tényleg nincs itt hiba továbbra sem. Azt viszont kérdezzük már meg Philiptől, hogy ebben a dalban és ebben a szövegben mi az istennyila volt szép és jó, meg követendő a mostani popzenészeknek? Mert ha ilyenekből kéne állnia a mai magyar daloknak, akkor én nagyon sürgősen szeretnék valahol máshol lenni legalább negyvenkét évig (vagy ő legyen nagyon messze innen, ugyaneddig).
Szabó Ádám is olyan, hogy az ember hajlamos sok mindent megbocsátani neki a remek kiállásáért és a kiemelkedő énektudásáért, de könyörgöm, „donszéjgudbáj"? Amit már a Backstreet Boys is kilencvenhét év után hozott vissza (sajnos)? Meg „givmijorláv"? Nemár! A legjobb sora amúgy a „lállálálá", a dallam ott a legszebb, és ennyi. És ezen a szövegen állítólag többen is dolgoztak? És hogy...? A végén elégedetten hátradőltek, és összenéztek, majd egymás vállát veregették, hogy „ejjde ku..ajót csináltunk? Hát hallgassatok már meg egy Zselenszky dalt, vagy akármit, jézusom. Én az ilyen szövegeket egy az egyben bevenném a BTK-ba, és komolyan büntetném. (És Pierrot-nak kiemelkedik ez a dal... Érdekes, nem?)
A Passed eddigi szerepléseinek a legjobbját nyújtja, erről nincs is mit mondani, nekem tetszik, másoknak nem, de legalább érdekesek és fiatalok. Úgy tűnik, van még remény...
Ív is az az előadó, akit kedvelünk, van kisugárzása, érdekes, fura, és aranyos. Tetszik nekünk, küldenénk!
Mujahid Zoli ismét változtatott a színpadi megjelenésen, előnyére (az a katonai egyenruha nem volt tökéletes). Nekem nagyon tetszik Zoli éneklése is, elképesztően technikás, még a dal is bejön, én szívesen látnám őt is Bécsben.
Akiket mi továbbjuttatnánk a 4 közé:
Hal: Passed, Ív, Gájer Bálint, Szabó Ádám
Gá: Mujahid, Passed, Wolf Kati, Ív
Zé: Passed, Szabó Ádám, Mujahid, Wolf Kati
Orsó: Passed, Ív, Mujahid, Szabó Ádám
Amíg a nézők rommá szavazzák magukat, addig néhány plusz fellépő következik. A Leander Rising akusztikus dala egyszerűen borzasztó, és elnézést kérek mindenkitől, aki szereti. Kállay-Saunders énekel nekünk egy vegyesfelvágottat, mondjuk ő legalább tényleg ide való extra produkció, ellentétben Lovasival vagy Zoránnal. A lényeg, hogy nagy műizgalmak közepette a zsűri végre kinyilvánítja akaratát. Az ő négyesük (és kapaszkodjunk):
1. Szabó Ádám
2. Csemer Bogi
3. Spoon (utolsó pillanatban kilőve Wolf Katit)
4. Mujahid Zoli
Hogy Csiszár meg Philip mit képzelt a 10-10 pontjával és a Spoonnal, azt sose fogjuk megtudni, de őszintén szólva nem is érdekel. Inkább az az érdekes, hogy korábban agyonsztárolt, szeretgetett, dicsért dalokra alig potyogtattak valamit: a szegény kis Passed-nek nyugodtan mondhatták volna az első forduló után, hogy jól van gyerekek, simi-simi, ügyesek vagytok, gyertek vissza jövőre, de nem, ők végig első helyeken tolták a döntőig őket, aztán nulla ponttal dobták a kukába. Korrekt, nem?
Ami engem ebben az egész műsorban leginkább érdekel, az az, hogy miért kell olyan kifejezetten jó énekeseknek, mint Wolf meg Szabó (és sorolhatjuk még ide Tóth Verát és a többit is) ilyen végtelenül és rettenetesen fos szövegeket énekelnie? Miért?!? Miért kell ilyenné formálni a közízlést? Ti azt hiszitek kedves szövegírók, hogy nekünk ez kell? Hát elmondanám: NEM. NEM KELL. Köszönjük szépen a jól fizetett munkátokat, de ilyet épeszű ember ma Magyarországon nem hallgat.
Ja, hogy a verseny végéről is ejtsünk szót: természetesen az a versenyző győzött, akiről Rúzsa Magdi már az első szerepléskor kimondta, hogy „ő az", nem kell tovább keresni (és vártuk is ezt az eredményt): Csemer Bogi. Hogy ki mit lát ebben a kisugárzás nélküli, érzelmeket nem mutató, ugyan kellemes hangú, de egy tökéletesen értelmetlen és semmilyen dallal felvonuló lányban, azt nem tudom, de közjegyző ide vagy oda, nem igazán hiszem el, hogy tényleg a közönség szavazata döntött, tekintve, hogy a zsűri őt tolta végig legjobban, és tőle voltak leginkább elájulva. Nem baj egyébként, mert őt nem lehet se szeretni, se nem szeretni, annyira neutrális előadó, hogy nincs vele bajunk, csak nem értjük. Sok szerencsét neki Bécsben, és sok szerencsét mindenkinek Magyarországon, amiről idén is kiderült, hogy nincs könnyűzenei ízlése.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
én személy szerint nagyon élvezem ezeket a Dal-ról szóló írásokat, annak ellenére, hogy egy részt sem követtem a tévében. de annyira megnyerő ez a stílus számomra, hogy feldob mikor olvasom. pörgős. szóval én köszönöm az élményt ! :)