Sokan voltak kíváncsiak a Prima Primissima-díjas nyelvészprofesszor, Pusztay János és Fűzfa Balázs irodalomtörténész legújabb könyvére a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, mely valójában egy húsz évvel ezelőtt elkezdett eszmecsere folytatása. Lovass Tibor, a Szombathelyi Médiaközpont ügyvezető igazgatója beszélgetett a szerzőkkel. A kérdések újbóli megvitatására azért is volt szükség - mondta Fűzfa Balázs -, mert Pusztay János azóta sok-sok tapasztalatot szerzett, s másképp látja a dolgokat, melyekre fiatalsága okán akkor esetleg nem tudott válaszolni. A következő kötetre 10 év múlva számíthatunk, ígérte. Pusztay János elmondta, valóban újra fel kellett tenni a kérdéseket, mert sem a felsőoktatás, sem a magas kultúra nem tölti be azt a szerepet a városban, melyet megilletne, holott a felsőoktatás határozza meg a jövőt. A megye lakossága egyre fogy, ennek pedig egyik meghatározó oka az, hogy azok a fiatalok, akik más településre mennek tanulni, tanulmányaik végeztével nem térnek vissza. A professzor hangsúlyozta, bírálatában mindvégig a jó szándék vezérelte, az érted haragszom, nem ellened jegyében. Fontosnak tartja a régió fejlődősét, s mivel élete során több országban is megfordult, képes más perspektívából szemlélni a dolgokat, a nemzetközi kitekintés példaként szolgál számára. Sajnos egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a vidékiséget összekeverik a provincialitással. Saját jószántából, önként tért vissza Szombathelyre, mert szívügye a város szellemi jóléte, vagyis vidékinek vallja magát, ám ez nem azonos a szűklátókörűséggel.

Lovass Tibor kérdésére, hogy milyennek látja Pusztay Jánost, Fűzfa Balázs így válaszolt:

"Pusztay János a tanárom volt és a kollégám, aki a példaképem és a barátom. Fölnézek rá, mert egy széles látókörű, konzekvens, önmaga útját járó ember. Rendkívül nyitott mások felé, meghallgatja a problémáikat, odafigyel rájuk. Jellemző még rá a tolerancia, és arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy elképesztő humora van. Mindezeken kívül gyönyörűen énekel."

- De csak két pohár bor után - tette hozzá Pusztay János.

Pusztay János egy tudásalapú társadalomban látja az ideális jövőt, ez a célja a Genius Savariensis Szabadegyetemmel is. Szeretné elérni azt, ami a skandináv országokban természetes, hogy az emberek bármiféle érdek nélkül művelődjenek, szélesítsék tudásukat. Ezt hálózatos formában képzeli el, ahol a bázist a kisközösségek alkotják. Ahhoz, hogy egy társadalom megfelelően működjön, nem kizárólag a gazdaság fejlesztésére van szükség, hanem elsősorban egy tudásalapú, magas kultúrájú bázist kell létrehozni, és erre épülhet fel a gazdaság. Itt a professzor utalt Fűzfa Balázs egy mondására, nem gépészmérnököket, hanem „épészmérnököket" kell képeznünk. A gépészmérnök csupán szakbarbár, ha nincs általános műveltsége.  Valószínű, hogy a csavart precízen fogja elhelyezni, de nagyobb összefüggésekben már nem lesz képes gondolkodni. Szükség van olyan gondolatokra, amire Vas megyét fel lehet fűzni, aztán ehhez kapcsolódnak majd a régió többi megyéi, utána pedig az egész Dunántúl, és így már képesek leszünk arra, hogy a közös érdekeket képviseljük a nagypolitikában is. A tudás rendkívül fontos, mert a tájékozatlan embereket könnyű meg- és félrevezetni. A szabadegyetem ebben nagy segítség lehet, bár nem élnek vele annyian, mint amire lehetőség lenne. Szombathely ugyan egyetemi város, mégis hiányzik belőle az a pezsgés, ami az igazi egyetemi városokra jellemző. Göttingenben például megállnak az expressz vonatok, és az egyetem képes az egész várost eltartani.

Fűzfa Balázs arról beszélt, hogy a könyv készítése során valódi, igényes kérdéseket vitattak meg, melyet a spontaneitás jellemzett, ettől vált igazán élővé. Pusztay professzor a szokásos bőbeszédűségével válaszolt, így többnyire a rövid kérdések és hosszú feleletek a jellemzőek, bár a fordítottjára is akad példa.

Pusztay János a demokráciáról vallott felfogását is említette. A demokrácia hátulütőjének azt tartja, hogy gyakran a változásra, megújulásra nem képes többség akarata érvényesül. Az egyetem és a kutatás területén úgy tudja elképzelni a demokráciát, hogy a minisztérium ad egy irányvonalat, ezt alsóbb szinteken megvitatják, s utána döntenek. 

Fűzfa Balázs úgy véli, Pusztay János igazi Don Quijote, aki keresi a szélmalmokat, csak éppen Rosinantét Kincsemre cserélte. A szélmalmokat le lehet győzni, vereséget is lehet szenvedni, de az igazán nagy emberek túl tudnak ezen lépni, és képesek a megújulásra. Pusztay iskolateremtő személyiség, képes arra, hogy embereket gyűjtsön maga köré.

Pusztay professzor szerint léteznek az ellenlavórnagyok és az ellentengernagyok. Az ellenlavórnagyok a Csónakázótót kutatják, ismerik minden zegét-zugát, de azt hiszik, ez az egész világ, és ebből vonnak le következtetéseket. Forgattak egy kétrészes filmet Pusztay Jánossal, A magyar Kolumbusz címmel. Kolumbusz a világ legnagyobb lúzere volt, sosem találta meg Indiát, de talált helyette más, sokkal jelentősebb dolgot. A professzor is hasonlónak tartja magát. Sajnos Pusztay iskola nem jöhetett létre Szombathelyen, s a professzor hiányolja is azt a légkört, amit az ELTE-n megszokott. Ott mindig voltak olyan nagy elmék, akikkel bármikor le lehetett ülni és az élet nagy kérdéseiről vitatkozni, de Szombathelyen ez nem adatott meg, hiába próbált értelmiségi köröket létrehozni. Szombathely valójában egy alvó város, bár az itt élők ezt nem veszik észre. Azt is sajnálja, hogy városunkban nincs doktori iskola.

Az „Önmagad útját járd" kinézetre is esztétikus kiadvány. Ahogy Nagy Éva, a könyvtár igazgatója a bevezetőjében elmondta, jó kézbe venni. Gyurácz Ferenc könyvkiadó is üdvözölte az egybegyűlteket, és egyben megköszönte az NKA támogatását. Pusztay Jánost kezdeményező, inspiráló személyiségnek tartja, aki fontos szerepet tölt be a város életében, s nem utolsósorban a kiadó is az ilyen embereknek köszönheti a létét, 10 év alatt 50kötetet sikerült megjelentetnie.