Örökbefogadás vagy nevelőszülőség? – 4. Ridikül Szalon a Tóvendéglőben

Képgaléria megtekintése2015.07.04. - 00:40 | Lutor Katalin

A szombathelyi Ridikül Szalon 4. alkalommal ült össze a Tóvendéglőben. A beszélgetést Gombásné Horváth Dóra moderálta, vendégei Krukicsné Gulyás Andrea óvónő, Mák Dóri szervező és divattervező, valamint az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki bronzérmes birkózó, Hatos Gábor voltak. A beszélgetés az örökbefogadás és a nevelőszülőség közötti különbségekre, valamint az ezekkel kapcsolatos személyes tapasztalatokra épült.

Azt hiszem, ilyen egy igazán értékes beszélgetés, ami megváltoztatja a gondolkodásmódot, talán a világnézetet és a sztereotípiát. Emberek, akik saját akaratuknak megfelelően tesznek olyan dolgokat, melyek manapság csodaszámban mennek. A meddőség, nemzőképtelenség nem napjainkban elterjedt probléma, már generációk óta nehezíti meg nők és férfiak életét egyaránt. Elsőként viszont különbséget kell tennünk az örökbefogadás és a nevelőszülőség fogalmai között. Az örökbefogadás, ahogy neve is magában foglalja, örökre szól, egy gyermek olyan szintű sajáttá fogadása, mely nem ismeri a vér és nem vér szerinti differenciálást. A nevelőszülőség némely értelemben más, hisz míg az örökbefogadás egy végleges döntés, a nevelőszülőség addig tart, mígnem egy örökbefogadási listáról magunkhoz vett gyermeket véglegesen örökbe fogadna valaki más.

Ezenkívül különbség van nyílt és zárt örökbefogadás között is, attól függően, hogy az örökbefogadó szeretné-e, hogy a gyermek valaha is keresse saját szüleit vagy, hogy szeretne-e lehetőséget adni a vér szerinti szülőknek a felkeresésre. Nyílt örökbefogadásnál mindkét fél adatai ismertek, zártnál egy teljesen tiszta lappal az örökbefogadó családhoz kerül a gyermek, s azután senkinek nincs lehetősége utánanézni az új adatainak, így elkerülhető egy esetleges találkozás a vér szerinti szülőkkel.

Krukicsné Gulyás Andrea végigjárta a már mindenki által ismert útvonalat. A lombikprogramoktól a gyógyteákon át, minden vallás összes ráolvasásáig, természetgyógyászok minden erejét igénybe véve. Jelenleg két örökbefogadott gyermek büszke anyukája. S álljon itt valami még szebb: minden tévhittel ellentétben, ő legalább annyi szeretet ad gyermekeinek, mint más édesanyák vér szerinti gyermekeiknek. S ha már említésre került a vérszerintiség. Valójában mennyire fontos is ez? Persze ezzel megint egy érdekes, de nehéz kérdéskört feszegetünk. Nem szabad, hogy csak az egyik oldalát nézzük ennek az éremnek, hogy igazán csak a vér szerintit lehet szeretni. Nem. Valójában én sem gondoltam volna ez idáig, hogy így is lehet gondolkodni az örökbefogadásról. Elsődleges cél a család. Ha természetes úton a sors nem engedte, akkor miért ne lehetne teljes ily módon is? Valamiért a magyar mentalitás alakult ki így, hogy úgy gondoljuk, nem lehet teljes értékű állampolgár az, akit örökbe fogadnak, s ezáltal szégyenérzetbe kényszerítik az örökbefogadót. De miért is kell hátrányos helyzetűnek lennie egy örökbefogadott gyermeknek? Legalább annyit, ha némely esetben nem többet kap örökbefogadóitól, mint egy átlagos gyermek.

Mák Dóri is átvészelt hasonló helyzeteket, végül mégis sikerült a gyermekáldás és jelenleg, októberben 14 éves fiát neveli egyedüli szülőként. Emellett nevelőszülői tanfolyamot végzett és nem azért, hogy a világ csodája legyen, hanem egyszerűen szeretné jobbá tenni egy gyermek életét, akit így nevelőszülőként bizonytalan ideig nevelhet. A 7 éves Tímea, akit a sors adott számára, már nagyon várja a költözést és Dóri is félelem nélkül vállalja a kockázatot, hogy Timit akármikor örökbe fogadhatják.

Az asztalnál ülő harmadik vendég azt gondolnánk kivétel. Hatos Gábor birkózó nem azért ült a beszélgetésen, mert örökbefogadó szülő. Viszont az ő szülei igen. Méghozzá őt és egy kislányt fogadtak örökbe sok-sok évvel ezelőtt, hogy teljes családként élhessék életüket. A szülők szívesen támogatnák Gábort, hogy keresse meg vér szerinti szüleit, ha szeretné, de ő elmondása szerint nem tudná különösebben kezelni a helyzetet, szimplán megköszönné édesanyjának, hogy a világra hozta, mert számára ez az, ami ezzel kapcsolatban igazán fontos.

A beszélgetés végére már a hallgatóságból is egyre többen bekapcsolódtak, nagyszerű volt látni milyen sokan vannak hasonló helyzetben és mernek beszélni róla. S számukra ez az egyik legfontosabb. Beszélni, mert erőt adhat másoknak is, hogy meg merjenek lépni hasonló lépéseket.