Fotó-szintézis - A ’17-es zoom: Mészáros Zsolt fotótárlata a színházaulában
Képgaléria megtekintése2017.05.30. - 01:15 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Varga András
"A színház legkisebb színésze (Csonka Szilvia) pofoncsapja a színház legnagyobb színészét (Bajomi Nagy György). Erről semmi mást nem kell mondani!" - Május 29-én fotótárlat nyílt a színházaulában, amin Mészáros Zsolt, a színház fotósa foglalta egységbe 17 képen keresztül a '17-es évadot. A képekről áradó érzékenység megállítja a látogatót, újra a darab hatása alá helyezi, vagy épp lökést ad neki megtekintéséhez. A kiállítást Benkő Sándor, MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg, mi pedig a tárlatanyagon végighaladva megtudtunk néhány kulisszatitkot arról, miért ezekre a képekre esett Zsolt választása.
Szemek kereszttüzébe került a hallgatóság Mészáros Zsolt Thea-Tér-záró tárlatán, ugyanis jó érzékkel a Volpone három szereplőjét ábrázoló kép előtt nyitotta meg Benkő Sándor a színház fotósának kiállítását. Lehetne ez szimbolikus üzenetű is, hiszen az ominózus képen ugyanúgy hangsúlyosak a szemek, mint ahogy hangsúlyos kell legyen egy fotós munkája során a képi látás, a fotós szem.
A kiállított képekre tekintve pillanatig sem kérdéses: annyira szuggesztív hatással bírnak, hogy szinte a darabba "rántják" a nézőt, átélhetőbbé, érthetőbbé teszik a lejátszódott drámai vagy épp lírai eseményeket. A tárlatanyag a történések hatása alá helyez - mindez a legtöbb, ami eseményfotókról elmondható!
A fotók dinamikája, mozgalmassága, a színek élénksége - de mondhatjuk azt is: a fényfestészet színorgiája - vagy épp már-már pasztellbe hajló líraisága egyaránt az érzelmek szélsőségeit feszegeti, és ezen az érzelmi skálán mozgatja a nézőt is, mint befogadót. Nem hatásvadász, ám hatáskeltő. Szemvillanások, arcrezdülések, féktelenség és levegőben lógó, tapintható feszültség szolgál érzelmi sorvezetőként képről képre haladva.
"A jó fotó történetet hordoz, amit közvetít. A fotós kódolja a látottakat, és amennyiben a képet nézőben is hasonló alakul ki, mint ami a valóságban történt, akkor a fotós jól végezte dolgát." Benkő Sándor tárlatnyitó gondolatainak talán ez lehetne az esszenciája. A fotó történetközvetítése és a néző számára a történet újraélhetősége.
A képekre pillantva már a tárlatnyitó előtt kíváncsiak voltunk arra, milyen személyes emlékek, élmények kötik a tárlatanyaghoz Mészáros Zsoltot, és érdekelt minket az is, hogy a több ezer színházi fotográfiából miért pont ezekre esett a választása. A képanyagon végighaladva ha nem is mindről, de nagyobb részéről elsőkézből kaptunk információt. Íme:
Vineta Köztársaság: "Őrültek, csak ez nem derül ki a darabból. Üzenni akarnak a külvilágnak, hogy őket átverik. Van egy mobiltelefonjuk, aminek nincs térereje, azt rákötik egy laptopra, amin keresztül egy beszkennelt dokumentumot akarnak elküldeni, és úgy húzzák a 220-at hozzá..."
Mágnás Miska: "Egyértelmű, hogy olyan képet akartam kiállítani, amin tömegjelenet van. Nagyon jellemző a darabra, hogy rengetegen vannak a színpadon, és tetszett, hogy a süllyesztett zenekari árokban ott voltak a zenészek. Megpróbáltam olyan fotót készíteni, amin látszik a zenekar és a színészek is. Ez csak egy halszem-optikával volt lehetséges."
Végállomás: "Nagyon tetszett, ahogy megjelenik a zongora sziluettje, hiszen az előadásban nem látszik a hangszer, csak amikor mesélnek róla. Egyértelmű volt, hogy ebből a darabból ezt a fotót válasszam ki."
Tartuffe: "A színház legkisebb színésze (Csonka Szilvia) pofon csapja a színház legnagyobb színészét (Bajomi Nagy György). Erről semmi mást nem kell mondani!"
Volpone: "Ezt a képet mindenki nagyon dicséri, nekem is nagyon tetszik, a szemek hangsúlyossága nagyon sokat elmond a darabról. Ráadásul a két képet tudatosan helyeztük egymás mellé, ugyanis mindkettőn ott a kereszt (Tartuffe és Volpone)."
Volpone: "Én jobban szeretem a következő képet a Volponéból, ami olyan, mintha két előadás lenne, vagy két szoba, annyira elkülönül mind a "két kép", és Jani (Balogh János) az összekötő kapocs, aki átér az egyikből a másikba. Ráadásul színvilágban is jelentősen elkülönülnek, a fotó jobboldali részén inkább a kék dominál, a másik oldalon a piros."
A Dédi: "Ez a kép a jókor jó helyen esete. Annyira mázlim volt, hogy elkaptam! Tamás (Jordán Tamás) benn evett, ők meg veszekedtek (Bálint Éva, Endrődi Krisztián). Nem tudtam, hogy ki fognak jönni, de valamiért úgy gondoltam, csinálok egy nagylátószögű képet. Mire lecseréltem az objektívet, kijött Krisztán, és elindult kifele. Na, gondoltam pont kimegy a darabból, lemaradtam. Majd láttam, hogy fut utána Éva és "beleugrik", csimpaszkodik a lábába. De jó, hogy a nagylátószögű optika volt fenn!"
Ahogy tetszik: "Nagyon szeretem ezt a képet, ebben a darabban Mertz Tibor kettős szerepben volt, ő volt a jó herceg is és egyben a rossz is, és talán ez volt az egyetlen őszinte pillanata gonoszként."
Ivanov: "Erről a darabról van egyedül három kép a tárlaton. A középső a darab zárójelenete, és akik segítettek válogatni, kérték, hogy ez feltétlenül legyen benne a szelekcióban. Én viszont ragaszkodtam a két szélsőhöz, amin Barna és Petra szerepel (Bányai Kelemen Barna és Hartai Petra). Mindkettő kicsit elhagyatott és a két fotó egymással szembefordítva nagyon erős szimbolikával fejezi ezt ki."
A tárlatanyagot jó szívvel ajánljuk aktív és leendő színházkedvelőknek, a Krúdy Klub vendégeinek előételként vagy desszertként, a fotósoknak pedig kötelező jelleggel!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások