Vörös Ferenc nyelvész Miért és hogyan változik a nyelv címmel tartott előadást a Genius Savariensis Szabadegyetemen. A kérdésre, hogy miért változik a nyelv, nagyon egyszerű a válasz: azért, mert használjuk. Az a nyelv, melynek nincs anyanyelvi beszélője, nem változik. Ha a nagymama felteszi az unokájának a kérdést:

„Na, kislányom, van udvarlód?"

Az unoka minden bizonnyal felháborodik, mondván, hogy ezt a szót manapság már nem használják, neki nem udvarlója, hanem barátja van. Az udvarló régies szó, de még régiesebb a lovag. A mai lányok tudják ugyan, hogy mit jelent, de egyáltalán nem használják. A lovagiasság annak idején az udvari etiketthez tartozott, napjaink „lovagjai" jócskán megváltoztak, már nem úgy bókolnak a nőknek, mint a középkorban.

A kézcsókkal való üdvözlés is változáson esett át, kialakulásakor valóban megcsókolták a férfiak a nők kezét, pontosabban szinte csak ráleheltek, mára már ez a szokás is kikopott. A nyelv változásának egyik módja a szavak jelentésváltozása. A varázsló régebben a mágiára képes, természetfölötti adottságokkal rendelkező embert jelentette, ma a számítógépünkön is megtaláljuk, teljesen más jelentésben. Ugyanígy megváltozott a párbaj, az asztal, a tálca szó jelentése, ha a számítógépünk előtt ülünk, megnyitjuk az asztalon vagy a tálcán lévő ikonokat, miközben a fizikai asztalon lévő tálcáról nassolgatunk. A nyelvben minden megváltozhat, új elemek léphetnek be, korábbiak módosulnak, archaikusabbá vagy periférikusabbá válnak.

Arra is van példa, hogy régi és új jelentés békésen egymás mellett él. Hangok, toldalékok, tövek, állandósult szókapcsolatok, jelentések, műfajok változhatnak. Szoktuk mondani az áfonyára, hogy csucsorietka? Vannak, akik használják ezt a szlovák eredetű szót. Egy-egy nyelvtani elem átalakulása az egész rendszer változását hozhatja magával. Az ómagyar kor elején nem volt „ö" hang, később alakult ki, ikes igeragozás sem volt, aztán elburjánzott, napjainkban pedig ismét sorvadásnak indult, Berzsenyinél megtaláljuk a „megteendik" szót, ami mai szóhasználattal azt jelenti, meg fogják tenni. „Harmadnapja nem eszek" írta József Attila. Akkor ez a szabályoktól eltérőnek számított, költőnk sosem vetette meg a polgárpukkasztást, ma már természetesnek vesszük.

A régi magyar nyelvben általános volt a tegeződés, a 18. században kezdődött el a magázódás terjedése, napjainkban ismét visszaszorulóban van. Névelő sem volt valamikor, mutató névmásból alakult ki a határozott névelő, a határozatlan pedig számból. Az 1466-ból származó Müncheni kódexben a Miatyánk imában tegezik Istent, ez a szokás meg is maradt. Széchenyi azt mondta, hogy az európai úriember latinul beszél, a cselédséget németül irányítja, franciául udvarol, olaszul vall szerelmet, és angolul káromkodik. A huncut szavunk káromkodásból alakult ki, a német Hundstoff szóból, jelentése: bitang, csibész, gazember, a kutya genitáliája. A török kiűzése után betelepített németek használták szitokszóként a 16. században, majd átalakult, meliorativ jelentést kapott, a „te kis huncut" ma már kedveskedés. A változás oka lehet kauzális és teleologikus. A nyelv nem romlik attól, hogy változik, nem olyan, mint a gyümölcs, nem lesz se jobb, se rosszabb, csupán átalakul. Gyakran a kommunikációs szükséglet a változás elindítója. A pater noster, vagyis a Miatyánk ima sok más jelentéssel is bír, örökmozgó lift, egy tó neve, világítótorony neve, egy tér Londonban, vagy veszélyt jelölnek ezek a jelentéstartalmak, vagy hasonlítanak liftre, valamilyen összefüggést mindenképpen találunk.

A változás oka lehet külső ok, például társadalmi, művelődéstörténeti, érzelmi-magatartásbeli, a belső ok a nyelvhez köthető, morfológiai, szerkezeti kapcsolatok változása. A szingli szó bizonyos társadalmi körökben pozitív, máshol negatív, de olyan is van, ahol indifferens. Az egér vagy szörfözni szavakat is használhatjuk más jelentésben a számítástechnikával kapcsolatban. A szörfözni az interneten kifejezés egy könyvtáros, Jean Armour Polly nevéhez fűződik, egy 1992-ben megjelent cikkében használta először ezt a kifejezést. Olyan szót keresett, ami kifejezi a véletlenszerűséget, a veszélyt, a káoszt, egyben az ügyességet is. Az egérpadon, amit használt, egy szörfös volt látható hatalmas hullámok között. Már meg is volt a metafora.

Eufemizmusokat is használunk, más szavakkal fejezzük ki a halált vagy a terhességet. A 60-as években divatos volt a feketekávét feketének hívni, az elégtelen osztályzatra is rengeteg szavunk van. Szavaink jelentésbővülésen és jelentésszűkítésen is átmentek.

Ahogy az életünk változik, úgy változik a nyelv is, új szavak jönnek, régiek kihalnak, a mi feladatunk az, hogy elfogadjuk és együtt éljünk velük.