Azt gondolnánk, a sztárcsinálás valami modernkori találmány, pedig sztárok mindig is léteztek, legfeljebb a módszerek változtak abban, ahogy valaki az ismeretlenség homályából hirtelen felbukkan, népszerűvé válik, tündököl egy darabig, majd csúfondárosan elbukik.

A Weöres Sándor Színház nagyszabású feladatra vállalkozott: az 1981-ben írt első magyar rockoperát, a Sztárcsinálókat tűzte műsorra. A sokszereplős, látványos elemeket tartalmazó darab zenéjét Várkonyi Mátyás szerezte, a szövegét Miklós Tibor írta. Az ősbemutatóra 1981. augusztus 6-án került sor a Győri Sportcsarnokban. Hatalmas sikert aratott, és gyanítjuk, így lesz Szombathelyen is, legalábbis az előadás végén elkapott félmondatokból az derült ki, hogy a közönség imádja. A darab népszerűsége azóta is töretlen, az 1990-es évektől kezdve sok színház repertoárjában szerepelt, és játsszák mind a mai napig.

A történet az ókori Rómában játszódik, a főszereplője Néró. Kr. u. 54-ben kezdődnek az események, Claudius császár uralkodásának utolsó évében, és Néró haláláig tartanak. Az uralkodásra már alkalmatlan Claudius császárt felesége, Agrippina Senecával összejátszva megmérgezi, hogy Agrippina első házasságából származó gyermekét, Nérót tegyék meg császárnak. Ők ketten, Agrippina és Seneca a tulajdonképpeni sztárcsinálók, az útban lévő uralkodó eltakarítói, a következő felkenői, majd megbuktatói. Úgy gondolják, az ifjú császárt bábként irányítva, a háttérből gond nélkül kormányozhatják a Római Birodalmat. A költői ambíciókat dédelgető Néró azonban hamarosan felülírja a hatalomra éhes páros terveit.

Közhelynek számító gondolat, de megállja a helyét, hogy a hatalom megrészegít. Néró valóban részeggé válik, tobzódik önmaga felsőbbrendűségében. Mindenben ő akar lenni az első, a legjobb, még ha ennek mások élete is az ára. Odáig feszíti a húrt, hogy még Rómát is felgyújtja, legalábbis a legenda szerint. Sztár ő, félelmetes és kegyetlen sztár, aki nem riad vissza semmitől. Jámbor Nándor fiatal kora és ártatlan külseje ellenére nagyszerűen bele tudott helyezkedni Néró szerepébe, nyomon követhetjük az átalakulását, hogyan torzítja el a hatalom egyre jobban a személyiségét.

A rockoperát Nagy Cili rendezte, aki nemcsak remek színész, hanem kiváló rendező is. Megfelelő érzékkel választotta ki a szereplőgárdát, mert hát ki is lenne alkalmasabb Seneca szerepére, mint Mertz Tibor, vagy Agrippináéra, mint Németh Judit, s lehetne-e valaki jobb Claudius császár, Péter apostol, mint Szabó Tibor? S nem beszéltünk akkor még Juvenalis költőről, akit Formán Bálint és Kenderes Csaba jelenít meg, és Kipriosról, az Áljézusról Kálmánchelyi Zoltánnal, vagy Burrusról, Kelemen Zoltán alakításában.

Intrikák, szerelem, gyönyör, féltékenység, csalás, árulás - vajon ezek olyan dolgok, melyek csak az ókori Rómára jellemzőek? Aki áthallást vél felfedezni, nem téved, nincsenek tán napjainkban nagyratörő terveket dédelgető emberek? Most, a választások közeledtével különösen aktuális, hogy ki, mit, mennyit és hogyan engedhet meg magának. Néró választási kampánya akár napjainkban is játszódhatna, a táncdalfesztivál, a kosztümök, a régimódi kamera viszont a hatvanas éveket idézi. Nagy Cili az ős-verzió felidézésére törekedett, az évtizedek során ugyanis elég sokat változott a darab, de Cili megkapta az ősbemutató felvételét, így fel tudta használni a rendezés során.

A játékos anakronizmusok és áthallások tehát nem véletlenek. Az ókor, a hatvanas évek, vagy ma, az ember alapvető lényege nem változik. A fülbemászó dallamok, a látványelemek, a rengeteg szereplő, a koreográfia sikert ígérnek. Nagy-Bakonyi Boglárka és Kálmánchelyi Zoltán egy bűvésztrükköt is bemutatnak az előadás során, melyet Nagy Jonathan bűvész, illuzionista tanított be nekik. A díszletek és a jelmezek is jellemzőek, sokat mondóak, az élményre a jól illeszkedő koreográfia teszi a koronát. 

Juvenalis így búcsúzik:

„Egy reggel úgy ébredsz,
Hogy másképpen látsz mindent.
Eltűnt a megszentelt varázs.
Nem hív a messzeség,
És nem kísért a végzet.
Kényelmet, megnyugvást vársz.
Ne kérdezd, hogy kiről van szó.
Én vagyok az, aki más lett.
Szavamból eltűnt a láz
Minden más üres póz.
Elhíztak mind az apostolok.
Álmuk egy jól menő ereklyebolt.
Rossz üzlet volt a prófétaság,
Ma csak az fut, ki bóvlikat gyárt.
De ha van még, kit nem szédít a pénz.
Aki érdekből nem feküdt le még,
Akit nem vernek át a fellengzős dumák,
Ha csak rám néz, barátot lát.
Költő vagyok, és fiatal még,
És nem láttam én a Bölcsek Kövét.
A válaszig talán soha nem jutok el,
De amíg élek kérdeznem kell.
S akit így fűt a türelmetlenség.
Akit kínoz, hogy sok mindent nem ért.
Aki átlát ma már a dolgok látszatán,
Velem kérdez, mellettem áll."

Ha mi is ezt érezzük a rockopera végén, amiről Juvenalis énekel, akkor nemcsak kellemes 110 percben volt részünk, hanem talán mi is kicsit másképp látjuk a dolgokat.

Zenekar: Maronics Ferenc, Csikós Miklós, Hotzi Péter, Kovács Attila, Németh Imre, Sebesi Tamás, Völgyi Attila

Zene: Várkonyi Mátyás
Dalszövegek: Miklós Tibor
Szövegkönyv: Miklós Tibor
Zenei vezető: Maronics Ferenc
Díszlettervező: Kiss Borbála
Jelmeztervező: Takács Lilla
Vizuális tervezők: Besnyő Dániel, Maruscsák Dávid, Kaczmarski Ágnes
Videó: Kaczmarski Ágnes
Koreográfus: Fejes Kitty
Koreográfus asszisztens: Móri Csaba
Korrepetitor: Falusi Anikó
Kellékes: Varga Máté
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Ügyelő: Győrváry Eszter
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia

Rendező: Nagy Cili