Ez a hét a verseké Magyarországon. Országszerte zajlanak a költészetnapi megemlékezések, bizonyítékul, hogy az irodalom iránti rajongás még mindig él. Így tett a Genius Savariensis Szabadegyetem is, Kelemen Zoltán színművész segítségével elevenedtek meg előttünk József Attila, Arany János, Márai Sándor, Ady Endre, Radnóti Miklós, Nagy László, Weöres Sándor versei. Olyan költemények, melyek közül sokat hallottunk már, találkoztunk velük iskolai tanulmányaink során, vagy akár Kelemen Zoltán korábbi előadásaiban, mégis megszólítottak minket, eggyé váltunk velük.

A közönség figyelme egy percre sem lankadt, még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. „A zene nem a hangjegyekben van, hanem a hangok között lévő csöndben" mondta Mozart. Ugyanezt éreztük, miközben a verseket hallgattuk. Bár az itt elhangzott költemények írott formában is hatnak, a színművész által váltak igazi kompozícióvá, ahol nemcsak a szavak, hanem az apró mozdulatok, gesztusok is fontos szerephez jutottak.

22 vers, 22 gondolat, 22 életérzés. Klasszikusok vagy kevésbé klasszikusok, melyek nekünk, a mának szólnak. Kelemen Zoltán nemcsak színművész, hanem költő is, a saját verseiből is hallhattunk az est folyamán, melyek a mi világunkra, a mai problémákra fókuszálnak. S hogy a hangulat igazán meghitté kerekedjen, az est végén beszélgetésre is sor került. Megtudtuk, hogy a műsorban szereplő versek közül Radnóti: A félelmetes angyal című költemény a színművész kedvence. A nézők megemlítették a Weöres Sándor Színház egyik sikeres darabját, a Terrort is, melyben Zoltán a bírósági elnök szerepét játssza. Az idő gyorsan elröpült, a versek még sokáig ott visszhangoztak a fejünkben, már ezért megérte elmenni.