A machintosi letisztultság lehetséges példaadója

A letisztult formavilágot, a vizuális harmóniát és rendet, illetve az absztraktot kedvelők körébe tartozóként, már beléptünkkor egyből tudtuk, hogy jó helyen járunk. A terem falain, és a térben szem- és figyelemcsalogató, - mit csalogató, követelő! - alkotások sorjáztak, egytől-egyig. A megnyitó előtt még volt időnk körbejárni, és szemlélődni, és azt kell mondjuk, hogy amit láttunk, teljes mértékben lekötötte a figyelmünk. Tette ezt úgy, hogy ezzel szépérzékünket kenegette a legfinomabb balzsamokkal. Szinte teljesen mindegy lett volna, hogy egy adott alkotás hova kerül, hisz a séma és a téma ugyanonnan eredeztethető. Egy nem annyira közismert, ám ahogy kiderült, nagyon jelentős mesterre emlékeztek, illetve emlékének tisztelegtek a Nyugat-Magyarországi Egyetem Soproni Faipari-Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézetének hallgatói, név szerint az itáliai Giambattista Bodonira. Nevezett grafikus, nyomdász és tipográfus mester volt, 1740-ben született és 1813-ban halt meg. Jelentős történelmi időszakban, a felvilágosodás és az ipari forradalom korában élt, és ennek a kornak máig is működő örökséget adott, az általa megrajzolt betűtípusokkal, könyvkötészeti stílussal és módszerrel. Stílusára jellemző az addig közkedvelt cikornyák teljes száműzése, az arányokkal való hatás a teljesen egyszerű felületeken, ahol maguk az írásjelek és sorok adják meg a látvány sava-borsát. Mai nyelvre lefordítva a machintosi letisztultság egyik lehetséges példaadója lehetett Bodoni mester.

Sajnos a rendkívüli zord hideg miatt családiasra sikeredett a megnyitó, szinte csak a ház alkalmazottai, az alkotók, és a sajtó képviselői tették tiszteletüket az eseményen. Joós Tamás intézményvezető ezért külön felhívta figyelmünket arra, hogy legyünk szívesek hírét vinni ennek a párját ritkító bemutatkozásnak - amit mi magunktól is szívesen megteszünk. Kiemelte még Baki Orsolya kiállítás-szervező eddigi munkáját, aki - bár rövid ideje dolgozik még csak az intézményben -, de keze és szelleme munkája már most jelentős változásokat hozott mindennapi életükben. Ezután átadta a szót Mészáros György tanár úrnak, aki bemutatta érdekfeszítő módon a mester életét és munkásságát, a korszak jelentőségét és az alkalmazott művészi iskola mai helyzetét Sopronban. A kicsit talán hosszúra nyúlt, de annál érdekesebb megnyitót követően egy pohár jóféle borral próbálván testhőnket állandóságra bírni és megacélozni, nekiveselkedtünk a sarki fokoknak. Érdekes módon, már nem is fáztunk annyira.

Minden alkalommal felhívjuk az olvasók figyelmét arra, hogy ha lehetőségük van, tegyék meg azt, hogy veszik a fáradtságot, és legalább ottjártukkor liftezzenek fel a második emeletre, és fogadják be a tárlatok nyújtotta élményeket. Itt és most, ezt nyomatékosan ajánljuk mindenkinek! Ugyanúgy, mint ahogy az elkövetkezőeket, melyek a soproni felsőoktatási intézményből érkezni fognak, ugyanis legközelebb az építész kar mutatkozik be.

Végezetül felsoroljuk az alkotók neveit, akiknek ezt a kitűnő élményt köszönhetjük: Bali Katalin, Bányai Bence, Boda Boglárka, Borsa Alíz, Egri Diána, Farkas Milán, Galambos Rita, Hangyás Gergely, Hermesz Anikó, Katyi Ádám, Kurdi Tamás, Miklósi Ádám, Négyesi Rita, Schum Zsófia, Somlai Balázs, Tari Attila, Varga Tünde. Mindannyiuknak szívből gratulálunk!