A község története igen változatos: tele drámával és hősiességgel. Már az 1100-as évek okiratai is említést tesznek róla Kesző néven, 1522-től lett a neve Gyulakeszi. 1678-től az Eszterházy család tulajdona. 1869-ben azonban, egy tűzvész következtében leégett az egész település templomostól, és ezután csak igen lassan épült újra. A Tapolcától csak egy macskaugrásnyira lévő falucska legfőbb vonzereje a fölé magasodó Csobánc tetején álló vár, de nem lennénk igazságosak, ha nem tennénk említést az itt élők vendégszeretetéről és finom borairól.

Amennyiben abban reménykedne valaki, hogy kocsival tudja megközelíteni a várat, hát csalatkoznia kell. A hegy lábánál kialakított parkolóban vehet érzékeny búcsút tőle, hogy elemózsiával és innivalóval felszerelkezve nekivágjon a meredeken kanyargó kaptatónak. Bár az út hol köves, hol betonlépcsőkön vezet felfelé, még gyakorlatlan túrázóknak is könnyedén megtehető. Persze, azért igénybe veszi a pandémiás üldögélésben ellustult izmokat, és meg kell állni némi virágnézegetésre, hogy kifújjuk magunkat.

Kis szőlőbirtokok, apró présházak mellett visz felfelé, érintve a bozótosban omladozó, az elpusztult Csobáncszög román stílusú templomát. A környékbeli nép Rossz-templomnak nevezi, és talán ezért van az, hogy hagyják elpusztulni, és hogy a természet egészen magába olvassza. Felérve a várhoz fenséges látvány fogad, és bőven kárpótol a fáradtságért, amivel feljutottunk. Várat mondok, de mára igazából csak a falak romjai maradtak, köveikben őrizve a hajdani dicsőséges múltat.

1250-ben kezdték építtetni a diszeli nemesek, az 1300-as évektől lett a dél-itáliai eredetű, Rátóti nembeli Gyulaffy-család tulajdona. Nem írom le itt mindazon kalandos éveket, amik napjainkig vezettek, mert a falak tövében elhelyezett tájékoztató táblán bárki elolvashatja. Persze, ehhez fel kell kaptatnia ide. Annyit azért elárulok, hogy Kinizsi Pál is felbukkan egy bizonyos ponton. A hegy tetejéről szétnézve láthatjuk a Balaton környéki hegyeket, völgyeket, és a tó maga is ott kéklik közöttük, mint egy selyemszalag a kalap karimáján.

A szép idő, és a mozgás vágya másokat is felhozott a hegyre. Nevető fiatalok, fotómasinával felszerelt pixelmixerek töltötték meg a napfényben fürdő falakat. Ott ültünk a tisztáson elhelyezett alkalmatosságokon, az uzsonnánkat falatozva, a történelmünk közepén, a körben elterülő szépséges táj bűvöletében, azzal a jó érzéssel a szívünkben, hogy milyen csodálatos ország is a miénk!

A táj sok festőt is megihletett. Bár Egry Józsefet nevezik a Balaton festőjének, a Csobáncot talán Göcsey József örökítette meg legtöbbször vásznain. Számtalanszor megfestette az évszakok változásait a hegyen, átadva nézőjének a táj minden szeretetét. Se szeri, se száma a vidékről készült műveknek. Két alkotót említenék meg: Kristof Kunst, és Ruisz György, akik szintén sokszor örökítették meg a hegyet.

Kapcsolódó írásunk:

Aktívan látványosat, gyorsan - Csobánc vára Gyulakesziben

2020.09.12. - 00:15 | Büki László 'Harlequin'

Hogy miért is az egyik kedvenc várromunk Csobánc vára a Balaton-felvidéken? Egyrészt bizton állíthatjuk, hogy innen nyílik az egész környék egyik legszebb, legteljesebb panorámája, pedig ez a vidék nincs híján a szép kilátásnak. Másrészt lelkes lokálpatrióták évről évre szépítik a romot, régészeti feltárás is folyik, illetve szakszerű rekonstrukciós munkákat végeznek. Megéri a fárasztó, de könnyen járható kaptatón felkapaszkodni még rekkenő hőségben is. Ahogy azt tettük mi is.