A Jászai Mari-díjas művész, aki már tíz éve nincs közöttünk, Budapesten született 1941-ben. Szüleit korán elvesztette, mindössze 5 éves volt édesapja halálakor, tíz évvel később pedig édesanyja is elhunyt. Nagynénje és nagybátyja nevelte fel őt és öccsét, akivel minden rosszaságban, kalandban benne voltak, 1995-ben azonban testvérét is elvesztette.

Nem készült színésznek,

a színházi pálya csak akkor kezdte foglalkoztatni, amikor Ascher Oszkártól jött a dicséret, hogy milyen nagyszerűen szaval.

Érettségi után rögtön felvették a színművészetire, de az első vizsga után eltanácsolták, mondván: nem fejleszthető. Osztályfőnöke Békés András volt, aki azt mondta neki: „Frici, maga egy erős ember, megállja a helyét bárhol. Nem akarom, hogy egy szomorú ember legyen a pályán, mert higgye el, ez a pálya sokkal több szomorú embert hoz létre, mint ahány megelégedettet."

Nagyon jól érezte magát a főiskolán, ezért rettentően el volt keseredve a kirúgást követően. Egész életében fájlalta, hogy nincs színészi diplomája, amiről így vallott: „Nekem az életemben nagyon sok szomorú esemény volt. Elvesztettem a szüleimet, az öcsémet, de ez ugyanúgy azokhoz a fájdalmakhoz tartozik."

Évekig nem ment a Rákóczi út főiskolához közelebb eső oldalán, mert rosszul volt az épület puszta közelségétől is.

A kirúgást követően nem sokkal Ádám Ottó hívta fel telefonon, és azt mondta, úgy érzi, nem volt teljesen igazságos ez a döntés. Bátorította, hogy próbáljon meg másképp érvényesülni a szakmában. Bár sokkal nehezebb, göröngyösebb út, de elmehetne egy vidéki színházba hasonlóan Mensáros Lászlóhoz és Darvas Ivánhoz. Kerülőúton tehát diploma nélkül is színésszé válhat. Így került Szolnokra

a Szigligeti Színházba, ahol eleinte kóristaként, segédszínészként alkalmazták, majd szép lassan lépdelt fel a ranglétrán.

Amikor megkapta az első igazán jelentős szerepét - Valért kellett volna alakítania a Tartuffe-ben -, egy héttel a premier előtt behívták katonának. Két év katonai szolgálat után kezdhette elölről a szakmát, de a nehézségek ellenére is az itt eltöltött éveket tartotta élete legszebb időszakának.

Korábbi igazgatója, Székely Gábor a Nemzeti Színházba hívta, ahol ekkor két évet töltött. 1982-ben alapító tagja volt a Katona József Színháznak, ahol olyan darabokban nyújtott emlékezeteset, mint a Mizantróp, Galócza, Platonov, az Übü király vagy a Három nővér. A két utóbbi produkcióval a fél világot bejárták. A Törőcsik Mari által alapított Művész Színházba tett rövid kitérője után visszatért a Katonába, melyet otthonának érzett, és ahol 2001-ig maradt. Végül 2002-ben az új Nemzetibe szerződött, ahol egészen haláláig játszott.

Országos ismertséget a Cha-cha-cha című filmben nyújtott alakításával szerzett.

Emellett olyan sikerfilmekben játszott még, mint a Hamis a baba, a Sose halunk meg, a Szerencsés Dániel és a Szamba. Igazán nagy népszerűséget a Kisváros című tévéfilmsorozatban Járai őrnagy szereoe és a Família Kft. Szivaros Fricije hozta neki.

Bár nagyon szeretett horgászni, kollégái szerint ehhez már sokkal kevesebb tehetsége volt. A színész élete utolsó időszakában már kevés időt töltött a színházban, viszont sokat foglalkozott imádott unokájával, Fridával.

Halálának okáról pontosabbat nem árult el a család, azonban 2011-ben vastagbéldaganattal műtötték. A beavatkozás után még visszatért a színpadra. Úgy tudni, halála előtt csupán néhány héttel került ismét kórházba. 71 évesen 2012. december 5-én hunyt el Budapesten.

Molnár Piroska, akivel sokat játszottak együtt, így emlékezett rá: „A kedves szó talán még kevés is rá. A nagyszívű, kevés nagyobb szívű embert ismertem, talán nem is. Talán ő a legnagyobb szívű ember, aki köztünk élt."

Hollósi Frigyesről itt írtunk:

Meghalt Hollósi Frigyes színművész - írásainkkal és fotóinkkal emlékezünk

2012.12.05. - 21:00 | vaskarika.hu

Meghalt Hollósi Frigyes Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. A Nemzeti Színház társulatának tagját szerdán 71 éves korában érte a halál. Összegyűjtött írásainkkal és fotóinkkal emlékezünk.