Nos, nézzük meg, mi volt a szombathelyi kínálat a mozi megnyitásától kezdődő hetekben, egészen az első hazai film bemutatásáig! Természetesen több előadásban meg lehetett nézni a díszelőadás látványos szovjet életrajzi drámáját, a Csajkovszkij-t (amiről sorozatunk előző részében írtunk bővebben). Az átadás utáni hét fő fogása a Leonard Bernstein zenéjére készült, akkor csúcsprodukciónak számító, 1961-ben forgatott West Side Story volt. A számtalan kortárs amerikai társadalmi feszültséget (így például a Puerto Ricó-i bevándorlók és alsóbb osztálybeliek közti faji ellentét, asszimilációs problémák, lakhatási és más szociális krízisek, az Amerikai Álom illúziói a konzervatív és prosperáló '50-es évek és az ifjúsági ellenkultúra robbanását hozó '60-as évtized határán) feldolgozó, pazar koreográfiával készült, jazzes lüktetésű, görög sorstragédiákat idézően sűrű zenés dráma ugyan megkésve érkezett a magyar mozikba (a megelőző évtized elején válságba jutó hollywoodi álomgyár egyik utolsó nagy sikere volt), de mindenképpen kulturális csemegének számított a Kádár-korszak Magyarországán.

West Side Story - jelenet a filmből

Az 1971-es bemutatása után viszonylag frissen érkezett a korszakban csúcsra járó francia „fekete" krimik egyik jellegzetes darabjaként Henri Verneuil A betörés című francia-olasz (a filmes adatbázisokban - a moziműsortól eltérően - egyébként francia-olasz-görög koprodukcióként jelzett) filmje a két esztendeje elhunyt nagyszerű Jean-Paul Belmondo és a korszak egy másik globális férfi mozisztárja, Omar Sharif főszereplésével. A David Goodis 1953-as regényén alapuló bűnfilm sztorija egy négyfős betörőcsapat körül forog, akiket egy korrupt rendőr üldöz Athénban és amúgy A betörő című 1957-es film remake-jeként készült el. A film zenéjét Ennio Morricone szerezte. Operatőre pedig egy bizonyos Claude Renoir, a híres rendező, Jean Renoir unkatestvére és több filmjében munkatársa volt, aki a korszakban például a Jane Fonda főszerepelte Barbarellá-nak vagy a pár hete elhunyt John Frankenheimer Francia kapcsolat-a második részének a felvételeit is készítette. 

A betörés - jelenet a filmből

Az általánosan használt filmes adatbázisokban nem akadtunk nyomára a Valerie című angol produkciónak. Bő leírását találtunk ugyanakkor a Feketeszakáll szelleme című 1968-ban készült amerikai-olasz humoros mesefilmnek, amely a Walt Disney Pictures terméke volt Robert Stevenson rendezésében - egy olyan (a Disney-vel már ekkor elkötelezett) színészóriással a főszerepben, mint Peter Ustinov. Egy amerikai kisváros atlétikai csapatának edzője a települést évszázadok óta sújtó kalózátok napjainkig ható következményeinek feltárásába és az átok megszüntetésének kalandos feladatába keveredik bele. Messze komolyabb vonulatát képviselik a korszak filmtermésének a moziban több alkalommal is vetített Bergman-alkotások: a képzeletbeli európai háborút és az általa a történet hőseiben és közöttük elszabadított morális drámákat, feszültségeket taglaló 1968-as Szégyen, valamint az 1971-es, svéd-amerikai színekben készült Érintés, amely a bergmani kamaradrámáknak, személyes és kapcsolati kataklizmáknak egy kevéssé elvont, kifejezetten a nagyközönség számára is fogyaszthatóan tálalt verziója Bibi Andersson, Elliott Gould és Max von Sydow főszereplésével.

Feketeszakáll szelleme - jelenet a filmből

Ötven év távlatából nyilván hiányolhatnánk sok mindent (például az ekkoriban felpörgő és később meghatározó trenddé vált új-Hollywood vagy éppen a szomszédos Jugoszlávia ún. fekete filmjeinek éppen akkoriban megszületett darabjait)  - de természetesen nem kérhetjük számon egy ekkora mintán a világ akkori aktuális filmtermésének, jelentős trendjeinek maradéktalan és azonnali felmutatását (mint tesszük ezt manapság a mozikban és leginkább a streaming platformokon). Amint látszik, a találomra kiválasztott kb. két hét szombathelyi moziműsora jellegzetesen tükrözi a korszak kultúrpolitikája által megszabott ízlésbeli kereteket.

A kiemelt állami ünnepekre illett a baráti-szövetséges szovjet filmművészetet reprezentáló alkotást választani. Ha nem is frissen, de pár év késéssel elkerültek hozzánk az amerikai és nyugat-európai filmgyártások egyes alkotásai - amelyeknél azért biztosíték lehetett a cenzorok számára a készülésüktől eltelt idő és világsikeresség garanciája (mint az évtizednél is nagyobb későbben bemutatott filmmusical esete), vagy éppen az egyetemes filmművészetben, a modern filmben megszerzett magas presztízs (a Bergman-filmeknél), de akár az ártalmatlanabbnak hitt-gondolt szórakoztató műfaji jelleg (lásd a Disney-film példáját). De azért mégis csak pergett itt a korszakban készült jelentős francia bűnmozi is... Szóval: soha sikertelenebb egyensúlyozást aktuális filmes trendek és az (akkor még csak) egytermesség szűk keresztmetszete által meghatározott lehetőségek közt!

Forrás: Vas Népe archív

Sorozatunk e részének zárásaként pedig következzék egy programajánló a Savaria Mozi jelenéből - összhangban az intézménynek az elmúlt években megerősödött, a társművészetek iránt is befogadó, többfunkciós szerepével: Simon Attila fotográfus kiállításának megnyitójára szerdán, azaz 2023. augusztus 23-án 18 órakor kerül sor a mozi aulájában. A Barangolásaim - Észak-Amerika nemzeti parkjai című kiállítást Kozma Gábor közíró nyitja meg.

Facebook esemény

A cikksorozat eddig megjelent részei:

Savaria Mozi 50 - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (1. rész)

2023.08.10. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Vas Népe (archív)

Vajon mi a közös pont a Savaria Mozi napra pontosan 50 éve történt műszaki bejárása és Tarantino Aljas nyolcas-a vagy a belvárosi filmszínházban ezekben a hetekben is nagy sikerrel vetített Oppenheimer életrajzi dráma között? Eláruljuk, csak olvasson tovább!

"Gyerünk a moziba be!" - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (2. rész)

2023.08.18. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Horváth Pál / Vas Népe (archív)

50 éves évfordulós mozis visszatekintésünk előző fejezetében is kortárs filmes trendekkel hoztuk párhuzamba a '70-es évekbeli eseményeket. Így lesz ez most is: hiszen a Savaria Mozi átadásán vetített zenés biopic napjaink kedvelt életrajzi mozijainak egykori szovjet megfelelője volt.