2011 óta november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját, ugyanis ebben az évben a Magyar Köztársaság Országgyűlése az Anyanyelvápolók Szövetségének javaslatára november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította annak emlékére, hogy 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt.

A törvény többek között kimondta:

„1. § Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki.

2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak."

Miként is lehetett volna méltóbban megemlékezni erről a jeles napról, mint két nyelvész és egy irodalmár beszélgetésével. Pusztay János, Fűzfa Balázs és Tóth Péter mindannyiunkat érintő kérdéseket jártak körül, hiszen a nyelv életünk elengedhetetlen része, segítségével vagyunk képesek kommunikálni, létezni a mindennapokban. A nyelvekhez viszont szorosan hozzátartoznak a nyelvjárások. Minél jobban megőrizzük a nyelvjárásokat, annál gazdagabbá válik egy-egy nyelv. Ma körülbelül 6000-7000 nyelv létezik a világban, jóval több, mint korábban.

Joggal merül fel a kérdés, hogyan lehetséges ez, amikor a globalizáció következtében inkább kihalnak a kisebb nyelvek. Pusztay János ezt azzal magyarázta, hogy valóban az a tendencia, hogy azok a nyelvek, melyeket kevesen beszélnek, már kihaltak, vagy a kihalás fenyegeti őket, viszont több nyelvjárást nyilvánítottak önálló nyelvvé. A nyelvjárások önálló nyelvvé válása viszont újabb kérdést vet fel, ki dönti el, hogy egy nyelvjárásból mikor lesz önálló nyelv. A tudományos társaságok, azok, akik az adott nyelvet beszélik, vagy a politikusok? Egyáltalán hol a határ a nyelvjárás és az önálló nyelv között?

A csepregi gyökerekkel rendelkező Pusztay János bemutatta a hallgatóságnak, hogy még mindig nem felejtette el a nyugat-dunántúli nyelvjárást, és el is mondott nekünk egy történetet ebben a nyelvjárásban, méghozzá „Kutyaur" történetét, aki egy alkalommal megsértődött, amiért távozáskor nem a szokásos szertartásuknak megfelelően búcsúzott el tőle.

A beszélgetés során szóba került Pusztay János sokoldalú munkássága és irodalmi tevékenysége is, hiszen a nyelvész verseket is ír, irodalmi igényességű művei, tudományos írásai, könyvei jelennek meg. A délután folyamán szóba került a liv nyelvvel való kapcsolata, és bemutatta a Borostyánkőút elnevezésű projektjét is.

A Borostyánkőút - Közép-Európa program a Collegium Fenno-Ugricum és a Tokaj-Hegyalja Egyetem közös nagy projektje, mely az Alpok-Adria régiótól a Baltikumig terjedő terület országait, azok nyelveit, kultúráját, történelmét, illetve mai helyzetét kívánja ismertetni konferenciák, kiadványok, előadás-sorozatok segítségével. A program egyik eleme a több sorozatból álló Báthory téka. Pusztay János megajándékozta a könyvtárt a Borostyánkőút néhány kötetével, és az érdeklődők is hazavihettek pár példányt a sorozatból.