Tudom, hogy szereted titokban - Magyar Dal Napja 2010 a Fő téren
Képgaléria megtekintése2010.09.13. - 19:20 | vaskarika.hu
Dalra magyar. Most. Vagy soha? Csináld másképp. Már, ha tudod. Van, aki tudta és van, aki letudta, volt aki nem tudta, és akadt, aki megunta. Mindenki másképp csinálta. Szombathely főterén Géza és Meggie, a Violet Eye, a Vouler Mouche, a Kocsmazaj, az Ocho Macho és a Heaven Street Seven ünnepelte a hazai dalt.
"Azt gondoltam, hogy a mindent elárasztó importzene árnyékából legalább évente egy napra egy kis fényt koldulhatunk a saját értékeink megvilágításához. Hogy áldozzunk egy kis figyelmet a hagyományainknak, és a sok megszületett, de a közönség előtt szinte ismeretlen, hiába megírt új műnek, és az ezeket megalkotó új tehetségeknek. Egynapos ünnepre gondoltam, amely nekünk és rólunk szól, mi szervezzük, ahogy mondják, "alulról"." - Népszabadság, 2010.augusztus 9., Láng Zsuzsa interjúja
„miért nem énekelt minekünk bárhogyan, akárhogy, valahogy, magyarul?" (Cseh Tamás: I Love you so)
Ahogy a beharangozóban is írtuk, a Magyar Dal Napja egy sokszínű, gazdag eseményfolyam. Ezen a napon mindenkinek szólt a dal, minden előadó eljutott a maga közönségéhez. A fő rendezőelv a műfaji sokszínűség és a helyi zenekarok felkarolása volt, „mindenki másképp csinálja" alapon.
És akkor ezen a ponton gyorsan zárjuk is rövidre a „mit keres XY a magyar dal napján, ha nem is énekel magyarul" fricskát. A mi olvasatunkban ugyanis a magyar dal és a helyi tehetség/zenekar közt vagy logikai kapcsolat volt, azaz vagy magyarul énekelt, vagy helyi tehetség. Helyi és magyarul éneklő Meggie és Géza volt, ezen kritériumoknak megfelelő tehetség pedig a Violet Eye. A Kocsmazaj zalai, a HS7 meg már nem tehetség, és nem is helyi. A Voler Mouche és az Ocho Macho helyi, utóbbi szinte már befutott, előbbi pedig most startolt, ergo tehetség. Igaz, angolul énekelt... Az Ocho Macho becsempészett egy kis hazait: Ladánybene 27-et - fürdött is a lelkünk! - Puskást, valamint pár magyar nyelvű dalt, ellenben olyan fiesztát teremtett, ami simán felülírta a sírva vígad a magyar tézist, és bizony nem ártana a háziorvosoknak sem a közérzetjavító pirulák helyett VÉNY nélkül felírni őket. Utóbbi három zenekar - VM, OM, HS7 - nem készült a „kötelező" LGT-dallal, ezt leginkább a „legyeknél" hiányoltuk, akik a beállás vezényszavai után „lenyelték" anyanyelvüket, majd elszálltak Albion ködös partjai felé. Nyelvileg is. Miért nem énekeltek minekünk bárhogyan, akárhogy, valahogy, magyarul? (BLH)
A szombathelyi Fő téren délután fél 3-tól vette kezdetét az országos szintű rendezvény, amelynek célja a magyar dal ünneplése volt, mert a magyar dalkincs csodálatosan gazdag, megérdemli, hogy legyen egyetlen nap az évben, amikor csak rá figyelünk, amikor neki tapsolunk, amikor őt éltetjük. Az élő helyszíneken kívül a televíziók képernyőjén keresztül is élvezhettük a Magyar Dal Napjának sodró lendületét. Miután a Heaven Street Seven krézi srácai levonultak Szombathelyen a színpadról, és hazaérve a távirányító után nyúltunk, képet kaptunk arról, hogy tényleg mindenki másképp csinálja...
Szélfújta lányok ne hagyjatok...
A helyi fellépők sorát Meggie és Géza műsora nyitotta. Szombathelyen és talán a környéken is kevesen vannak, akik ne ismernék őket, és édesbús, de magával ragadó zenéjüket. A hétvégére ígért Vénasszonyok nyara vasárnap 3 óra tájban meg is érkezett, így a nyári meleg és a korzózásra hívó dallamok jó pár zeneszeretőt kimozdítottak a négy fal közül. Meggiék egyszerre a kötelezővel - ami mint később kiderült, nem minden fellépő számára volt az... - a „Mindenki másképp csinálja" című LGT-slágerrel kezdtek, úgymond tiroli stílusban. Az alpesi jódlihangulat után áttértünk a jól megszokott stílushoz, azaz a sanzon- és kuplédalokhoz, és a szép számú közönséget olyan wurlitzerből sem hiányozható dalokkal szórakoztatták, mint a Pancsoló kislány vagy épp a Mindenkinek van egy álma.
A kávéházi hangulatot nemcsak zenei, hanem generációváltás is követte: Szombathely legújabb alte-rock bandája, a Violet Eye pislantott rajongóira. A több helyi zenekarból - Tizenhét, Jah' Warriors, Metrosurfing - verbuválódott csapat a „Szombathely éjjel" című szerzeménnyel villantotta fel a magyar dal-tehetség páros igazságtartalmát, és ezt a színvonalat az egész koncert alatt tartotta is. Zeneileg elég nehéz behatárolni őket, de megkockáztatunk egy Era-Sugarloaf stíluskombót. Jó volt őket hallgatni, és ígéretük szerint hamarosan hanghordozóról is viszonthalljuk őket.
A röpke 40 perces „szemezés" után a Kocsmazaj hozta el az amúgy sem ismeretlen kocsmafílinget, némi kispálos utánérzettel. Legalábbis ezt kaptuk mankóként a stílus belövéséhez, ami legalább annyira ellentmondásos volt, mint Nápolyt látni, és nem meghalni. Lovasi Bandi pedig épp az egri Fő téren szabta le az egri kiscsillagokat az őszi égboltról, míg nekünk a „kocsmazajban" szélfújta lányok köszöntek hellót. A szimpatikus zalai brigád nem hagyta ki a Presser-opuszt sem. (Makrai Tamás)
A kocsmahangulat után Szombathely üdvöskéje, a Voler Mouche következett. A beharangozó szerint valami speciálisat kellett volna kapni a közönségnek, ami a dobos nélküli felállásból adta volna magát. Szarvas Petit, a zenekar gitárosát kérdeztük meg erről koncert előtt, aki kifinomult humorát újfent bizonyítva megjegyezte, hogy csak ketten jöttek, és ettől lesz „szpesöl" a motyó. Mindez persze csak poén volt, azt viszont a legkomolyabban kérdeztük, hogy játszanak-e esetleg új dalt, vagy épp bevállalják-e a dalnapi kötelezőt. Utóbbit nem, új dallal ellenben készült a zenekar, a Secret Dances hangzott el a koncertrepertoárt képző Violet Rainbow számai mellett. Megtudtuk azt is, hogy a héten az MR2 Petőfiben akusztikol a csapat, amiből közel egyórás műsort fog leadni a rádió. (BLH)
Az Ocho Macho Special jó nekem
„Neki ez már a hazamenős arca" jellemezte egy barátnőnk a másikat a Voler Mouche fellépését követően, de a lány mégsem ment haza. Hasonlóan cselekedett a közönség nagy része is, sőt, amikor az Ocho Macho szavak elhangzottak a színpadon, a tömeg egy emberként indult meg a színpad felé. Bár a zenekart Szombathely vitathatatlanul legnépszerűbb együtteseként konferálták fel, mi azért mégsem értettünk egyet teljesen a Magyar Dal Napján való szerepléssel. Mert, hogy azon kívül, hogy mind a nyolcan magyarok, hogyan jön egy spanyol nevű, javarészt karibi zenét játszó banda a magyar dalhoz? Tulajdonképpen sehogy. Mégis volt némi meglepő vasárnap este, mert nem elég, hogy magyarul énekeltek, de Gergő még nemzeti színű pólóban is tetszelgett, nagy örömünkre. Feltehetően ez az egyveleg adta az Ocho Macho special elnevezésű produkció „szpesöl" részét, és megmondjuk őszintén, nekünk így sokkal jobban tetszett. Felcsendült az egyik legnépszerűbb lassú, szintén magyarul szóló, és hamisítatlan reggae fílinggel bíró Jó nekem című daluk is, amit a közönség lelkes énekléssel és karlengetéssel díjazott. Utolsóként pedig bedobták az adu ászt, az El Mundo Fantasticót, ami olyan volt a tömegnek, mint bikának a vörös posztó: egyszerűen megőrültek. Hiába tehát a spanyol név és a huppogós-pattogós karibi ritmusok, az Ocho Macho a Magyar Dal Napjának legbrutálabb buliját nyomta Savariában.
Tudom, hogy szereted titokban!
A Heaven Street Sevenre sajnos kevesebben maradtak, de az első sorokban az ugráló kemény mag ezúttal sem hiányzott. Teljesen méltóan a Magyar Dal Napja eszméjéhez, a zenekar a másfél órás koncert során kizárólag magyarul szólalt meg. Egyetlen alkalommal hangzott el néhány sor angolul, de - Szűcs Krisztián szerint - csak azért, hogy lássuk, milyen jó lesz, ami utána jön. Felcsendültek tehát a rádióból már jól ismert (és jobb esetben szeretett) slágerek is, mint pl. a Krézi srác, a Dél-Amerika, a Tudom, hogy szeretsz titokban, vagy az Ez a szerelem is. A kiválóan prezentált, jobbára nehéz, félhangokkal teli dallamok, az ezeket megszólaltató tapasztalt zenészek, és a mély, valamint sokszor csipkelődő, vicces mondanivalójú szövegek szerencsés együttállása miatt nehéz nem szeretni a HS7-et. Azonban ezen az estén volt valami, ami kifogásolható volt, mégpedig a hangosítás. Alig lehetett érteni és hallani a szöveget, és ez sajnos sokakat zavart. Ez viszont nem a srácok hibája volt, ők hiánytalanul adták elő az előadni valót, az viszont már más kérdés, hogy a közönséghez ez többé-kevésbé hiányosan érkezett meg. Ettől függetlenül mi szeretjük a Heaven Street Sevent, és nem titokban. Este kilencre aztán levonultak a Krézi srácok is a színpadról, és mi elégedetten nyugtáztuk, hogy jól sikerült a Magyar Dal Napja első szombathelyi rendezvénye, és csak remélni tudjuk, hogy jövőre is hasonló programokkal, és változatos fellépőkkel várnak minket. (vorinori)
„Van, aki ihletből, van, aki hangokból
Van, aki magától, van, aki másoktól
Van, aki eljátssza, van, aki énekli
Van, aki megveti és akad, aki élvezi."
(LGT: Mindenki másképp csinálja)
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1941 szavazat
Új hozzászólás