Lélekdonor kerestetik, avagy miért érdemes nézni a Megasztárt és az X-Faktort?
2010.10.05. - 18:00 | Enik
A tehetségkutatók nézői végre hátuk mögött tudhatják mindkét kincskereső műsor casting adásait. A megafaktorok a húrok közé csaptak, így már jobban körvonalazódni látszik az alkotói szándék. A témáról karcolt, eddigi krónikáim meglehetősen vitriolosra sikerültek, most viszont vállalt érzelmességet csennék a soraimba. Ellágyul a kritikus is, ha kedvencekre bukkan. Természetesen a szentimentalizmus még akkor sem vált át szenilis indíttatású megbocsátássá a műsor manipulációs kelléktára iránt, ha most arra fókuszálok, miért érdemes csatlakozni a Megasztár vagy éppen az X-faktor nézőtáborához.
A Megasztár - az előző szériájához hasonlóan - a jelentkezők nagyon széles palettájáról merítette a reménybeli, zenei színfoltokat. Már akkor úgy éreztem, túlzásokba estek, de bebizonyították, hogy a négyes csillagkereső szociokaraktereiről alkotott elképzeléseiket még tovább árnyalták. Nem irigylem a zsűrit, akinek arról kell döntenie, ki képes több ajándékot adni az emberiségnek: Teréz anya, a húsvéti nyuszi, Charlie angyalai, Jézus, a Mikulás, a Baywatch vízi mentő kollektívája vagy a tininindzsa teknőcök. A Megasztár szemléletében tetten érhető alapvető szemléletváltás a szereplők külsejében mérhető le. A Susan Boyle-effektust magukénak érezve elindították például a falusi Barbara Streisandot Szíj Melinda személyében, de az énekesek közül többen nem a matyóhimzés beauty szalon törzsvendégei. A műsor díszletei impozánsak, viszont a köralakban épített színpad eddig nem bizonyult előnyös választásnak. A jelöltek számára túl megterhelő a sétáló üzemmódban való éneklés, amely a lányoknál emeletes cipősarkakkal tovább nehezítve szabályos horrornak tekinthető. A kiválasztott döntős csapat erősebb zenei tehetség vonatkozásában, mint a Megasztár4 eléggé megkérdőjelezhető kvalitású brigádja.

Az X-faktor esetében még tapogatózunk. Eddig megállapítható, hogy a mélyvízbe bedobni szánt énekesek legtöbbje tehetséges, rokonszenves, érdekes figura. A zsűri tagjai közül számomra Nagy Feró a legközömbösebb, de a többieket kifejezetten kedvelem. A szózsonglőr Geszti Péter időtlen-idők óta a kedvencem. A talpon lévő versenyzőket négy csoportra osztották. A 6 lány mentora Geszti Péter, a fiúké Keresztes Ildikó. A 25 éven felüli, "nyugdíjas indulókat" Nagy Feró veszi kezelésbe. Talán a legnehezebb feladata - a számomra módfelett megnyerő - Malek Miklósnak lesz, aki az együtteseket felügyeli. A formációk közül nem egy az egyéni indulókból alakult. Így jártak az én favorit pacsirtáim, a Nyári lányok is. Nyári Károly zongorista két tehetséges csemetéje feladta a leckét a zsűrinek, hisz mindkettő majd egyformán szép, majd egyformán tehetséges. A mentorok felkínálták a lehetőséget, hogy ketten együtt folytassák, ők pedig éltek a lehetőséggel.
Tehát, eddig nagyjából itt tartunk, a java még csak ezután várható. A hivatásos és önjelölt fanyalgók, a „szerencsére nincs tévém" típusú véleményezők már javában kiközösítették azon honfitársaikat, akik besoroltak a tehetségkutatók nézőmasszájába. Én viszont úgy gondolom, ha valaki nem vesz fel személyi kölcsönt az sms szavazásokra, csupán kényelmesen hátradőlve élvezi a zenei produkciókat, akkor nincs semmi gond, teljesen vállalható a műsor nézői státusza. Szemezgettem azon énekesek között, akiket eddig a Megasztár szállított a piacra. Megállapítottam, hogy nem egy előadó és zenei produkció méltó helyére került ezáltal. A felhozatalból szigorúan elfogultan szeretnék tallózni, és úgy, hogy a zenei stílusok milyensége egyáltalán nem játszik szerepet a válogatásban. Csak azt tekintem mérvadónak, hogy az adott előadó a választott műfajában mennyire jó.
Az eddigi tehetségkutatók egyik legmuzikálisabb felfedezettje Molnár Ferenc Caramel. Számomra attól különösen kiemelkedő, hogy nem tör celebbabérokra, és ami a lényeg, kitartóan tartja magát a saját zenéről alkotott hitéhez és elképzeléseihez. Úgy látszik, a divatirányzatoknak való be nem hódolás elég hamar megtérülhet, hisz Caramel dalai egyre igényesebbek és egyre nagyobb befogadó közönségre találnak. A Szállok a dallal című szerzeménye mára a nagy ismeretlen felfedezésére indulók himnuszává vált. A kiérlelt zenei hangzásvilághoz egyre árnyaltabb mondanivalójú szövegek társulnak. A Párórára című száma magán viseli ezen jegyeket, videoklipjének beszédes látványvilága tovább fokozza az összhatást. Lélekdonor címet viselő szerzeménye pedig telitalálat. A lélekdonor nyelvi gyöngyszemhez külön gratulációm a szerzőnek, lírai és súlyos szóösszetétel. A lélekbe- és fülbemászó zene videoklipje csillagos ötös alkotás.
Helyhiányában tekintsük ezt a cikket bevezetőnek! Caramel személyén kívül lenne még pár érvem amellett, hogy nem ciki, ha valaki szombat esténként mégis ott ragad a képernyők előtt.






Új hozzászólás