„Egy angyal soha nem ígér” – Keresztes Ildikó-parafrázis
Képgaléria megtekintése2010.10.23. - 16:10 | Büki László 'Harlequin'
Tényleg nem ígértél nekünk semmit, Ildikó. Felkészültünk új lemezedből, oda-vissza hallgattuk dalait, és vártuk, hogy élőben is megszólaljanak. Sajnos nem ezt kaptuk. „Talán tévedtünk mi ott? Oh, az a rohadt énekes…” Cseh Tamás soraival felvezetve dohogunk pár sort, mert úgy érezzük, üres zsebbel távoztunk egy olyan estéről, amin a boldogság csilingelő fémpénzei hullhattak volna zsebünkbe (fülünkbe).
„Ne kérdezd meg, hogy mi a nevem,
Csak válaszd ki, ma melyik legyen.
És döntsd el, hogy ma minek látsz,
Jó, ha mindent akarsz, de semmi jót nem vársz."
(Keresztes Ildikó: A nevem)
Vártuk a katarzist, vártuk, hogy egy Magányos csónak elvigyen, vagy egy Híd a folyón átvezessen minket oda, ami Csak a miénk lehet, ahol azt érezhetjük, hogy Szabad vagyok, s ez az érzés Örökké tart. Tudtuk, hogy Ilyenek voltunk, s hogy sokszor hiába kérdeztük önmagunktól: Kinek mondjam el vétkeimet?, ha a válasz mindig fennakadt, megrekedt valahol a levegőben. Csikóéveink jelmondata volt, hogy Az én utam vár, s a fiatalos féktelenség Hamu és gyémánt közt mutatott meg nekünk árnyékot és fényt, felszínt és mélyt. Az idők során aztán lenyugodtunk, kimondva súlya lett a szónak: Hazám, s lassan mások is megismerték A nevem. Te, Ildikó, csütörtökön csak annyit mondtál nekünk, hogy Játszom, mi pedig tapsunkkal bíztattunk, hogy ne Várj, míg felkel majd a nap. Csak játssz...
Mi bemutattuk most röviden új lemezedet, azt az albumot, amiről három számot énekeltél közönségednek - Csak a miénk, Örökké tart, A nevem -, és műsorod jelentős részét a másfél évvel ezelőtti fellépésed dalai alkották. A közönség összetétele persze nem ugyanaz volt, vagy csak kis számban egyezett, nekik bizton öröm volt a koncert minden másodperce.
Nekünk is könnyen az lehetett volna, mindezen ismérvek ellenére is, mert imádjuk a hangod, a temperamentumod, hitelességed és Oroszlán-szívű elszántságod! Oroszlán vagy, megalkuvást, fáradságot nem ismerő ember. Ezért is volt különösen fájó, hogy erőtlen, katarzis nélküli estnek éreztük a csütörtökit, lemezbemutató koncepció nélkül, sokszor érthetetlen szövegekkel.
Próbáltuk énekelni Veled a strófát, "ha a szívünk éppen tompán szól, hát tépünk egymás tollából...", de nem ment - halk mormogásba, esetlen uniszónóba csapott át minden hang bennünk.
Nem ígértél nekünk semmit, Ildikó. Mindössze annyit mondtál: „csak játszom". Tetted is, angyali módon, de ezzel együtt eljött az ördög is, s tette, ami belefért... Az viszont már nekünk nem fért bele...
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások