Táplánszentkereszt - szombat délután, öt óra előtt a Művelődési Házban gyülekezik az a jópár, kultúrára fogékony érdeklődő, akit Bakucz András kiállítása és az Orosz Zoltán Trió koncertje térített el a délutáni ejtőzéstől. Rokonok, barátok, ismerősök, ismeretlenek. A bejárat körül sürgölődik az est „ünnepeltje", Bakucz András építész, képzőművész, s kedvesen üdvözli az érkezőket. Kissé feszült, arca komoly. Aztán kialszanak a fények, s a nagyérdeműt máris az audiovizualitás élménye ragadja magával - természetesen a művész munkáit kísérhetjük figyelemmel.

A kiállítás megnyitásának megtisztelő feladata Szilárdi Béla festőművészre - mint régi jó ismerősre - hárult. A korszakok művészeti stílusába ágyazva próbálta a hallgatóság számára elhelyezni András alkotói munkásságát.  Erények és művészi meglátások hangzottak el, többek közt megállapítást nyert az a tény, hogy András ebben a „szakmában" fiatalnak számít, ennek ellenére mégis kiforrott stílusjegyekkel, stílussal rendelkezik. A festőművész az igazság és a valóság problémakörét boncolgatta, azt, hogy ezek miként viszonyulnak egymáshoz, s jelennek meg az alkotásokban. Szilárdi Béla szerint erénynek számít továbbá az is - főként a mai világban - hogy valaki pozitív töltetű képeket alkot, s Bakucz András munkáiban mindez ötvöződik, jelen van. A festőművész szavai után a tér megnyílt a nagyérdemű számára, s a művelődési ház átalakult kiállítóteremmé. 

Bakucz András tárlatát Szilárdi Béla nyitotta meg

Az élmények sorozata ezzel azonban nem ért véget, hiszen a színpadon már készülődött az Orosz Zoltán Trió. Az eddig Pódium Duó néven ismert formáció, Pengő Csaba nagybőgős érkezésével bővült trióvá. A hangszerek a helyükre kerültek, s a következő majd másfél órában a zenei élmény élvezőivé léphetett elő a tisztelt publikum. Szék nem maradt üresen, amikor felcsendültek az „Ezerarcú harmonika" címet viselő koncert első akkordjai.

Orosz Zoltán kedves, üdvözlői szavai után máris magához ragadta harmonikáját, s nemes egyszerűséggel csendültek fel a „La Foule" első taktusai, s a hallgató a század eleji Franciaországban érezhette magát a zenei élmény révén. Pár mondat elhangzása után máris Dél-Amerika vadító dallamaira lehettünk figyelmesek, majd kissé zordabb vidékek felé vezetett kalandozásunk. A dermesztő orosz télben találhattuk magunkat, keresve azokat a bizonyos fekete szemeket. Az andalítóan szép szerelmi hangzásvilágba szinte a harmonika is sírva fakadt, hát még a közönség. A "magyar vonal" első kompozíciójaként a „Hulló falevél" érkezett meg közénk, majd Brahms V. magyar tánca csendült fel. Az ismert dallamok ellenére senki sem unatkozott, hiszen Orosz Zoltán virtuóz módon bánt hangszerével. Művésztársai, Pengő Csaba - nagybőgő, és Ursu Gábor - gitár - tökéletes zenei kíséretet nyújtottak a sokszor önálló életet élő harmonikának. Természetesen a csárdás sem maradhatott ki, de helyet kaptak a délszláv motívumok is a koncert során. A közönség vastapsát követően búcsúzóul egy édesapjától tanult dallamvilággal kedveskedett a hallgatóságnak.

Orosz Zoltán

Bakucz András képei, Szilárdi Béla szavai és az Orosz Zoltán Trió zenei élménye tökéletes estét szerzett mindazok számára, akik tiszteletüket tették a megnyitón. A kiállítás és a szervezők természetesen továbbra is várják az érdeklődőket.