Fürödni szinte majdnem mindnyájan szeretünk néhány víziszonyban szenvedő embertársunktól eltekintve. A fürdés, a tisztaságra törekvés nem mai találmány, már az ókorban is fontos szerepet játszottak a különböző rituális fürdők, melyeket főként kultikus céllal vettek igénybe. A lelki megtisztuláshoz hozzátartozott a testi értelemben vett tisztálkodás. Az ókori keleten a fürdők szakrális és gyógyászati célt töltöttek be. Az asszíroknál és a babiloniaknál is külön palotarészt szenteltek a fürdés számára. A Talmud részletesen szabályozza a rituális fürdést, a zsidó hagyományban mind a férfiak, mind a nők számára vallásos cselekedetnek számít a tisztító fürdő. Nagy hangsúlyt fektettek a fürdőzésre az ókori görögök is. Ekkor már a személyes higiéné ápolása is előtérbe került. Olympiában és Eretriában már a Kr. e. 5. században használták az ülő kádakkal és kerek izzadó termekkel ellátott fürdőépületeket. Görög fürdők leleteire bukkantak többek között a Kréta szigetén lévő Knosszoszban, illetve a Santorinin fekvő Akrotirin városában. A tisztálkodás fontos színhelyei voltak a gümnaszionok. A gümnosz szó azt jelenti, meztelen, ugyanis a görögök a gümnaszionokban ruha nélkül sportoltak. A torna mellett a test tisztán tartását sem hanyagolták el, ezért nyilvános fürdőket, zuhanyzókat is építettek bennük. A víz továbbra is megőrizte transzcendens jellegét, hiszen a görög mitológia szerint az istenek néhány forrást gyógyító erővel láttak el, a környékükön pedig gyógyfürdőket hoztak létre. Például Aszklepiosznak, a gyógyítás istenének gyógyforrások és gyógyító barlangok közelében hoztak létre szentélyeket, ahol papjai, az aszklepidák gyógyítottak.

Ha a fürdőzés történetéről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a rómaiakat. Habár számos szokást átvettek a görögöktől, sok tekintetben túltettek rajtuk. A fürdő, a görögökhöz hasonlóan nemcsak higiéniai szerepet töltött be, hanem a társasági élet egyik meghatározó központjává vált. A görögöktől eltérően azonban, ahol csak az előkelők számára volt hozzáférhető, a fürdést minden korosztály, fiatalok és idősek, minden társadalmi réteg, gazdagok és szegények igénybe vehették, kedvelték, és naponta éltek is vele. A thermae szó közfürdőt jelent. A köznép a császárok által adományozott és az egész nép előtt ingyenes ún. császárfürdőket használta, a tehetősebbek, akik nyugalomra vágytak fürdés közben, a fizetős magánfürdőket látogatták. A fürdőépületben sok-sok helyiség szolgálta a vendégek kényelmét és szórakozását. Voltak öltözők, fürdővizes termek, szaunák, olajozók, szőrtelenítő helyiségek, masszírozók, könyvtárak, olvasószobák, társalgók. A fürdőhelyiségek tepidariumból, caldariumból, laconiumból és frigidariumból álltak. A tepidáriumban meleg fürdőt vehettek a vendégek, a caldarium forró fürdő, a laconium száraz-meleg légfürdő helyiség, a frigidarium egy olyan hideg levegőjű terem volt (2-8°C), amelyben egy kisebb vagy nagyobb méretű hideg vizes merülőmedencét is kialakítottak. Itt pihenték ki a fürdőzés fáradalmait. A fürdők a társadalmi élet központjává váltak, körülöttük megélénkült a kereskedelem, boltok, üzletek nyíltak, ahol az élelmiszereken keresztül a sporteszközökig bármit vásárolhattak. A fürdők fejlődését segítette a vízvezeték rendszer kiépítése. Talán Traianus és Caracalla fürdőiről mindnyájan hallottunk. Caracalla nyitotta meg Róma legnagyobb közfürdőjét, ahol egyszerre 1500 ember fürödhetett.

Vajon mi a helyzet ma? A mai ember is szívesen látogatja a gyógyfürdőket, wellness centrumokat. A víz önmagában is jótékony hatással van a szervezetre fizikai tulajdonságai révén. Súlya, hőmérséklete, felhajtóereje befolyásolja szervezetünk működését. A közönséges vízzel történő kezelést hidroterápiának nevezzük. Ide tartozik a szauna, a forró kádfürdő, az ülő- és lábfürdő, az ivókúra, a tengervíz-terápia és a vízsugármasszázs. A fürdőkúra hat a vérkeringésre, befolyásolja az anyagcserét, a hőháztartást, légzésünket. A felhajtóerő a gerincet és az ízületeket tehermentesíti, ezért a fürdés nehezen mozgó emberek számára különösen jó alkalom megmerevedett tagjaik edzésére. Kiváló feszültségoldó a meleg fürdő. A 35-38 fokos víz nagyszerűen enyhíti a fáradtságot, de húsz percnél tovább ne maradjunk benne, mivel szapora szívverést okozhat. A meleg hatására a bőr vérellátása növekszik, csökken a vérnyomás, csökken az anyagcsere, izzadás alakul ki. A hideg víz összehúzza az ereket, növeli a vérnyomást és az anyagcserét. Az ivókúra a különböző ásványi anyag tartalmú víz fogyasztását jelenti, melyet gyakran fürdőkúrával kombinálva alkalmaznak. Ilyen ásványi anyagok például a kalcium, a magnézium, a jód, a vas, a fluorid stb. A 19. században az ivókúra rendkívüli népszerűségnek örvendett. A kimondottan erre a célra épített ivócsarnokokban, parkokban, kezükben pohárral fel-alá vagy akár körbe sétálgattak a gyógyulni vágyók, miközben beszélgettek, vagy éppen kellemes zenét hallgattak.

A balneoterápia tulajdonképpen gyógyfürdőtan, vagyis a gyógyvizek gyógyászati célra történő alkalmazását jelenti. A balneum szó latinul fürdőt jelent. A balneoterápia során a víz fizikai tulajdonságai mellett annak kémiai és radiológiai tulajdonságait is felhasználják. Balneoterápia elsősorban a gyógyvizek közelében alakult ki, ezért ide tartozik minden gyógyvízzel és termálvízzel történő kezelés. Aki valamilyen akut vagy krónikus betegségben szenved, tanácsos a gyógyfürdőt orvosi ellenőrzős mellett látogatnia, mert bizonyos állapotokban ellenjavallt. Például heveny, lázzal járó betegség esetén, daganatos megbetegedéseknél, reumás betegek gyulladásos időszakában, TBC, idült vesegyulladás, szívbetegség, nőknél a havibaj vagy terhesség alatt stb. kontraindikált a gyógyfürdő. A kúra kezdetén bekövetkezhet az úgynevezett fürdőreakció. Ez rossz közérzettel, levertséggel, fejfájással, bágyadtsággal, szapora pulzussal járhat. Normális esetben néhány nap alatt elmúlnak a tünetek, ha mégsem, át kell gondolnunk a terápia folytatását. A víz pszichénkre is hatást gyakorol, a kikapcsolódás, környezetváltozás pozitív irányba mozdítja hangulatunkat. A balneoterápia jótékony a degeneratív mozgásszervi elváltozásoknál, lágyrész reumatizmusnál, idült gyulladásos mozgásszervi megbetegedéseknél, nőgyógyászati betegségeknél, műtét, illetve törések utáni lábadozásnál és egyéb betegségeknél.

És végül foglalkozzunk korunk mai divatjával, a wellness-el. A wellness szó testi-lelki jólétet jelent, amit úgy is fogalmazhatnánk, hogy „érezd jól magad", vagyis a test-lélek-szellem harmóniáját, egyfajta kiegyensúlyozottságot takar. A wellness életmód következtében javul az állóképességünk, a kondíciónk, erősödik a szellemi erőnlétünk, a stresszel szembeni tűrőképességünk, megelőzhetjük a betegségeket, sőt, lassíthatjuk az öregedési folyamatokat is. A wellness egészség megőrzési program, mely magában foglalja az orvostudomány legújabb eredményeit, szórakoztató programokkal ötvözve. Az egészséges életmód mai rohanó világunkban szinte alapkövetelmény. Egyedül nehezen tudjuk megvalósítani, ezért vannak segítségünkre a wellness centrumok, ahol személyre szabott programokkal várják vendégeiket. Élményfürdők, vízi aerobic, jóga, szauna, pezsgőfürdők, víz alatti masszázs, egészséges táplálékok, gyógynövény kiegészítők, a lista szinte végtelen. Ha van egy kis szabadidőnk, és nem utolsósorban a pénztárcánk is bírja, ne habozzunk, keressük fel a gyógy- vagy élményfürdők valamelyikét, mert nem fogjuk megbánni. Őszi bánatunk könnyen elillan, ha sikerül a nyarat megidéznünk.