Új tematikával folytatódott a Színházszerda rendezvénysorozata a Café Freiben. Mivel már minden társulati taggal láthattunk beszélgetést, mostantól több héten át az őszi évad bemutatásra kerülő darabjairól tudhatunk meg részleteket a rendezőktől, szereplőktől.

Ezen a héten a „legaktuálisabb", pénteken debütáló színmű, a Tizenkét dühös ember rendezője, Silló Sándor beszélgetett a darab két szereplőjével, Jordán Tamással és Mertz Tiborral.

Jordán a beszélgetés elején magához ragadta a szót, hogy színházigazgatóként elmesélje, hogy állt össze az őszi műsorterv. A „recept" látszólag egyszerű: olyan színes palettát szerettek volna létrehozni a darabokból, melyben mindenki találhat kedvérevalót: az is, aki régóta színházba járó, „vájtfülű" néző, és az is, akivel éppen ezzel a műsorral szeretnék megszerettetni a színházat.

Silló Sándor, a darab rendezője rengeteg színházi tapasztalattal rendelkezik, pályáját jegyszedőként kezdte harmadikos gimnazista korában, majd előlépett függönyelhúzóvá. Később dramaturg szakon végzett az egyetemen. Magát „kitalálós" rendezőként jellemezte, ami nem jelent mást, mint hogy egy-egy darab rendezése előtt leül egy fehér papír fölé, és nekiáll ötletelgetni. A Tizenkét dühös ember azonban - ahogy ő fogalmazott - „precíziós" mű: olyan, mint a svájci óra finommechanikája. A tizenkét színész együttes munkájának külön-külön és egyben is adnia kell valami csodát, az „apróbb" játéknak (mimikának, rámutatásnak, a morzsa letörlésének az asztalról) ugyanolyan jónak kell lennie, mint az egész játéknak. Azért örömteli ez az előadás, mert működik a rendszer: ráadásul az imént említett pontosság kívülről, nézőként elevennek tűnik. Mertz Tibor hozzáfűzte: ha igazából összejön mindez, akkor varázslat jön létre a színpadon.  

A darab szünet nélkül, 1 óra 45 percig tart, a tizenkét szereplő nem egyforma mennyiségű szöveget kapott: a főszereplőnek Zayzon Zsoltot tartják a társai, hiszen ő az első olyan ember, aki kételkedik a vádlott bűnösségében: tulajdonképpen ez a bizonytalanság indítja el a darabot.

Silló Sándor, miután megkapta a mű Hamvai Kornél általi fordítását, megnézte újra a darab filmváltozatát. Ugyan próbálta magát függetleníteni tőle, saját bevallása szerint teljes mértékben azért ez mégsem sikerült (például azt, hogy ki hol helyezkedik el az asztalnál, muszáj volt átvennie). Azonban nagy különbség a film és a színmű között, hogy míg a filmben tudnak a kamerával egy-egy emberre fókuszálni, addig a színházban mindenki folyamatosan látszik, mivel mind a tizenkét színész folyamatosan a színpadon van. Így egyenként is meg kellett rendezni őket, hogy ne essenek ki a szerepükből akkor sem, ha éppen az adott pillanatban nem ők a főszereplők,

Végül még néhány kulisszatitkot is megtudhattunk a résztvevőktől: például azt, hogy az asztal fölé helyezett nagy ventilátort ugyan még csak pár napja szerelték be az egyik próba előtt, ám az rögtön elromlott. De nem kell aggódnunk, a hiba elhárult, így ma már tökéletesen működik a szerkezet. Fény derült arra is, hogy bár a rendező a darab végére egy 22 másodperc hosszú zenét szeretett volna, a színészek kollektívan leszavazták, mivel szerintük így nem drámai, hanem lírai vége lett volna a műnek. Silló Sándor elfogadta véleményüket, így a darab csendben fejeződik be.

A rendező egyébként nem érkezett üres kézzel: a beszélgetés végén átadott Mertz Tibornak egy Financial Times újságot. S hogy miért érdekes ez? Mert Tibor egy brókert játszik a darabban, és egyszerűen nem találtak eddig olyan újságot, ami nem színes és reklámmentes. Most úgy látszik, meglett a tökéletes hírlap, így a pénteki premieren már ezzel láthatjuk a neves színészt.

Aki további részletekre kíváncsi a Tizenkét dühös emberről, az feltétlenül vegyen részt a jövő heti színházszerdán, hiszen ismét ez a darab lesz terítéken, és akkor - a résztvevők ígérete szerint - még a „leszavazott" dalt is meghallgathatjuk!