Egalizáltak - a Körmend nyerte a vasi elődöntő második meccsét

Képgaléria megtekintése2012.05.08. - 16:00 | Büki László 'Harlequin'

Érzelmileg túlfűtött meccsen húzta be a strigulát a neve melletti 'Győzelem' rovatba a Körmend, a május 7-i derbin. No de melyik vasi kosármeccs nem érzelmileg túlfűtött? Amíg a két szomszédvár csapata bármelyik csarnokban parkettre lép, addig lesz szurkolóik körében érzelmileg megosztó, s hangulatában túlfűtött minden mérkőzésük.

A Körmend-Falco rivalizálást csak azoknak kell bemutatni, akik még életükben sem láttak kosárpalánkot és a lepattanó fogalmát is leginkább a körömlakkhoz társítják. Normális körülmények közt egy újszülött esetében az első 10 évben eldől, hogy sárga-feketében vagy piros-feketében látja a világot. Ilyen értelemben nem is beszélhetünk a megyei rangadóról másként, mint érzelmileg túlfűtött eseményről - csapatra és a szurkolótáborra egyaránt vonatkoztatva ezt.

A bejárattól jobbra, rendőrsorfaltól elszeparáltan buzdította övéit a maroknyi Falco-tábor - sok jó ismerőssel, baráttal soraiban. Se nem ellenfelek, főként nem ellenségek - ugyanúgy sportbarátok, mint mi, csak épp a másik oldalon. A körmendi tábort bemutatni meg kábé olyan, mint pestinek magyarázni, merre folyik a Lánchíd...

Hangulatilag tehát adott volt minden, ha nem is bábeli - mert nyelvében egyazon -, de rigmusában mindenképp a zűrzavar a találó: mindkét tábor fújta és emelte a magáét.

20:15-kor aztán a bírók is megfújták a magukét, a játékosok pedig emelkedtek... mint később kiderült, ez a színvonalra nem volt igaz - szó szerint harcos, rengeteg hibával tarkított meccset láttunk, amit gyenge dobószázalékkal abszolvált mindkét csapat. Nem a vajcsuklójú triplahintők meccse volt a hétfői, sem a biztoskezű büntetőzőké.

Apropó, büntetők. Anno az NBA-ben Hack-a-Shaq néven híresült el az a szisztéma (oké, előtte Rodmann-nél is bevált már), ami az ellenfél gyengén büntetőző játékosára -általában centerére - irányult. Faltoljuk - úgysem dobja be. Shaq O'Neal sokat tudna erről mesélni, talán a 100. jubileumon majd el is mondja (:)). Szóval büntetők. Egy ideje szembetűnően gyenge ez a mutató, és nemcsak a most nullázó Townes-nál. Holott sokszor meccseket dönthet el a "biztos pontnak" minősülő lehetőség, főleg egy kosárszegény meccsen, s főként olyan kiélezett szituációban, mint az elődöntő. A 23-ból 10 büntetőt kihagyni az ugye felér egy "TÍZ, TÍZ" ellenfél-demoralizáló üdvrivalgás elmaradásával. Ez pedig nagy luxus. Benne van minden meccsben a hiba, de megszállott statisztikamoly énem 75-85%-ra teszi az "ennyinek illik meglenni" mutatót egypontosból. Sajnos ez az utóbbi időben 55-70% közt mozog, úgyhogy nem alaptalan egy Hack-a-Körmendet kiáltani az ellenfélnek, lehetséges taktikai húzásként.

No de visszakanyar a feldobáshoz, hisz a labda leszállóágban már kézben landolt, úgyhogy várhatóan történt is vele valami. Mondjuk kosárra dobták... (nem egy hétköznapi beszámoló ez, nyilvánvaló). Ezt a mutatót 64-49-re nyerte meg a Körmend - ezek a büntetők nélküli mezőnykísérletek -, a meccs végeredménye is majdnem ugyanennyi lett, ami keményen kontrasztolja a dobáshatékonyságot, hisz egy jó kísérlet minimum 2 pontot ért... Egyszerűbb lett volna persze, ha azt írjuk: a mezőnydobás eredményessége 40.6% kontra 40.8%, ami nem túl acélos, valljuk meg.

Ellenben a két csapattal, akik acélosan küzdöttek egymással, olyannyira, hogy a 26. percben ellenoldalról Kálmán, hazairól Mladenovic tapasztalhatta meg a "milyen, amikor nem fogy el a melegvíz" örömeit. Mi úgy láttuk, az inkább verbálisnak induló affér során Lacika egyszerűen "nekipattant" Dejannak, majd látványosan lepattant róla, és jött a nagyhalál. A salamoni döntést fentebb ismertettük, nélkülük folyt a kosár mellé, alá, fölé és néha bele célzás.

Nem írunk meccsfolyamot, hogy alakult, ki, mikor, mennyiről kapaszkodott vissza, fordított vagy épp ordított a kimaradt lehetőség miatt, az itt csekkolható.

Amit summáztunk, hogy a közel egál állásnál vezérét vesztő Falcónak érzékenyebb veszteséget jelentett ez az áldozat, mint a hazaiaknak Mladenovic, valamint kész csoda, hogy a pont és szinte lepattanó nélküli (nála a 2 pattanó az szinte 0...) Townes-t elbírta a csapat - nyilván a túloldalon is kellett hozzá egy pontgyenge Pantelic, akit hazai részről Jones (Eilingsfeld János) remekül "kizárt" a játékból. Pantelic amúgy is külön fejezet, verbális hadviselése és bírókkal folytatott kommunikációja tanulmányt érne. Hétfő este megúszta egy technikaival.

Semmi nem dőlt el, 1:1, csütörtökön folytatás az Arena Savariában.