Ezúttal is Pálfi András üzletvezető volt segítségünkre a kávék világában, hogy kicsit jobban betekinthessünk mind az ízek, mind pedig a kulisszák mögé. Érdekes dolgokat tudhattunk meg, többek közt olyat is, amiről már azt hittük, rég tudjuk, ám kiderült, másként van...

Ilyen például, hogy a kávéhoz sok helyen kapunk vizet vagy szódát, amit a forró fekete után szoktunk lehörpinteni. Pedig a kávékultúra íratlan szabályai szerint ezt épp fordítva kellene: a kávé fogyasztása előtt kell, hogy megtisztítsuk, átmossunk egy kicsit szánkat, nyelvünket, hogy aztán még jobban érezhessük a kávé igazi zamatát. András arról is beszélt, hogy az ízesített kávék nem úgy készülnek, hogy a kész italhoz kevernek szirupot, hanem maguk a kávészemek ízesítettek. Olyan pörkölést kapnak, ahol a szemek mikropórusai kinyílnak, és így forgatják bele ezeket egy ízes főzetbe.

Megtudtuk, ha valaki „nem fedett" kávét rendel - pl.: ristrettót, vagy espressót, amire nem kerül tej, vagy tejhab - akkor azt hozzák ki leghamarabb, hiszen ezt a kávét 1-2 perc múlva a vendég asztalára teszik, mert 3 perc múlva már nem átadható.

A jó hangulatú beszélgetésen egy újabb tévhit került eloszlatásra, miszerint nem az az „erősebb", magasabb koffeintartalmú kávé, ami kevesebb. Ezeknek - pl.: a ristrettónak - ugyan erőteljesebb az íze, de egy hosszú kávé sokkal több koffeint tartalmaz.

Megismerkedtünk a Cafe Frei különleges kávélapjával is, ami rendszeresen bővül - a változó kávékínálat minden esetben új kávélapot jelent. Minden hónapban van „hónap kávéja", ami mindig egy adott ültetvény kávéját jelenti. A kávézó kínálatában szerepelnek még teák - amik díszcsomagolást kaptak - forró csokik, shake-k, és limonádék is.

Kávék

A hónap kávéja - Római mogyorókávé

Nyár van, tombol a kánikula, ki ne vágyna egy kis római vakációra, ahogy Audrey Hepburn és Gregory Peck is tette? Nos, ha nincs annyi pénzünk vagy időnk, hogy hosszabb útra vállalkozzunk, elég a Cafe Frei-be elmennünk, és a Római Mogyorókávé segítségével máris az örök városban érezhetjük magunkat. Méltán érdemelte ki a hónap kávéja címet, ugyanis jellegzetes aromájával, ínycsiklandozó illatával teljesen elvarázsol bennünket. A kávé egy speciális eljárással készül, melynek az a lényege, hogy alacsony hőfokon, manufakturális körülmények között pörkölik, majd utána sűrű íz-főzetbe mártják. Az Amerikában divatos, úgynevezett "langyos" pörkölésnek köszönhetően szép lassan nyílnak ki a dél-amerikai arabica kávészemek mikroszkóppal is alig látható, miniatűr pórusai, melyekbe a gondos "mártó-technika" segítségével Róma közeléből, Viterbo tartományból hozott mogyorót, annak a főzetét csepegtetik. Ennek következében kellemes mogyoróillat jelenik meg a szemes kávéban, azonnal elcsábítva a mogyoró szerelmeseit. Ha pedig belekóstolunk az elkészített kávéba, máris a Tiberis partján érezzük magunkat. Az intenzív mogyoró íz pontosan a megfelelő mértékben járja át ízlelőbimbóinkat. Tejjel, édesen kell inni, mert az illatok és aromák a meleg tejjel felöntött és kevés cukorral édesített hosszú kávékban kelnek leginkább életre. Az ízek remek kombinációját találhatjuk a Római Mogyorókávéban, a tej a mogyoró aromájával vegyülve az elveszett paradicsomot, a gyermekkor eltűnt báját juttatja eszünkbe.

Kellőképpen édes, ugyanakkor a kávé kissé kesernyés zamata is érződik. A színe pedig valóssággal rabul ejt. Sokunk kedvence a mogyoró, miért ne próbálnánk ki kávéban is? Aki pedig otthon is szeretné élvezni a hónap kávéját, csomagolt formában haza is viheti, hogy konyhájában is megjelenhessen egy darabka Róma.

Yrgacheffe Ristretto premier cru

A kávélap szerint ez a kávé az etiópok számára pont azt jelenti, mint borban nekünk Tokaj. A szüretelés technikájában is hasonlít a magyarok egyik kedvenc borához, hiszen ez a kávé is „késői szüretelésű". Etiópiában a kávészüretet szeptemberben kezdik, ezzel szemben az Yrgacheffe leszedését decemberig halogatják. „Mosott kávé", ami azt jelenti, hogy a magozás után átmossák, és addig szárítják, amíg a nedvességtartalma 12% nem lesz.

Ilyen bevezető után kaptunk egy nagyon pici pohár kávét, de mivel a tokaji borokat sem korsóban hozzák, ez nem volt meglepő. Az íze valóban kuriózum. Úgy tudnánk jellemezni, hogy A KÁVÉ. Elcsodálkozunk, hogy a hipermarketekben vásárolt őrölt kávéknak mennyire finom, igazi kávéillata van, és mégis, lefőzve teljesen más. Előjön belőlük egy keserű utóíz. Az Yrgacheffe mindezt nélkülözi, és pontosan olyan finom az íze, mint amilyen az illata. Mintha egy esszenciát innánk, a legjobbat abból, amiknek eddig csak „távoli rokonait" ismertük. Mindenkinek ajánljuk, aki tényleg szeretne megismerkedni az igazi kávé ízével.

Jegeskávék

Etióp jégkaramellás gyömbér-latte

A késői szüretelésű Yrgacheffe és a karamell az alapja, ami helyben, a kávézóban készül. Ezt az édes, kesernyés ízkavalkádot egészíti ki a gyömbér frissessége. Tulajdonképpen önmagában is mindhárom íz eléggé intenzív, így egyben pedig fantasztikus elegyet alkot ez a tejszínhabkoronás jeges frissítő. Nyáron különösen ajánljuk hosszú beszélgetésekhez a kávézó teraszán, hiszen mennyiségre sem kis adag, és az erőteljes ízvilág is megkívánja, hogy hosszasan kóstolgassuk.

Al-Jaziar jeges narancs-karamella

Ez az Algéria fővárosának arab nevét viselő kávé tavaly nyáron kalandorkávé volt, de annyira népszerű lett, hogy bekerült a kávézó állandó kínálatába. A narancs és a karamella házasítása a kávéval és a tejszínhabbal nekünk kicsit karácsonyi hangulatot hozott elő így a nyár kellős közepén. Rendkívül finom, selymes ízű, frissítően hideg, ahogy a kánikulában kell, bár könnyen elképzelhető, hogy télen a fűtött kávézóban is élmény lesz iszogatni, miközben odakinn hull a hó. Ilyen formában igazi „joker ital" lehet. Az íze csodás, úgyhogy szívesen kóstoljuk bármikor!

Panamai jeges csokoládé

Sok, édes, csokis és finom. Ha pár szóban kellene jellemezni, akkor talán ezt írnánk erről a jeges csokoládéról, de természetesen ennél több volt ez az ital. Harmonikus, selymes és pont kellően édes volt a méretes pohárnyi adag, amit a kávélap szerint a Panama-csatornát védő amerikai katonáknak főztek utcai bódékban a panamaiak. Nekünk nagyon ízlett, főként hogy a télen megszokott finom forró csokik nyári nagytestvérét kóstolhattuk.

Shake-ek

Epres-banános shake, avagy vitaminbomba a pohárban

Mi üdítene fel jobban nyáron, mint egy nagy pohár shake? Az eper-banán párosítás különösen jó választás, a lágy, rózsaszín puha habbal a tetején már önmagában szemet gyönyörködtető, vagy ahogy latinul hangzik: mirabile visu. A kellemes eperaroma az eperföldek hangulatát idézi, a tej és a cukor kiemeli, a banán pedig ráteszi az ízekre a koronát. Az eper önmagában is gyógyító gyümölcs, vitamin- és ásványianyag-tartalmánál fogva nemcsak frissít, hanem gyógyászati célokra is alkalmas. Színe révén - vad piros - az erotikus csábítás egyik szimbóluma. Baktérium -és vírusölő hatással rendelkezik, a Harvard Egyetem kutatói pedig megállapították, hogy a szív - és érrendszeri megbetegedések kockázatát is csökkenti.

A banán pedig valóságos energiabomba a szervezet számára. Tejjel együtt olyan magas a kalcium tartalma, hogy akár a csontritkulás megelőzésére is kiváló. Mindenekelőtt azonban az íze az, amiért szeretjük, az édes, puha kísértés, amitől azonnal elcsábulunk.

Banános-fahéjas shake

Tartottunk tőle, hogy a fahéj és a banán nem illik egymáshoz, inkább talán narancs, szegfűszeg, vagy épp egy jó pohár forralt bor, ami ízben harmonizál a trópusi fák ágainak sötétbarna kérgéből nyert fűszerrel. Ezt hittük, mielőtt megkóstoltuk volna ezt az italt. Már az illata is nagyon izgalmas volt, és a fahéj remekül kiegészítette a banán ízét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még aznap este fahéjas-banános süteményrecepteket kerestünk az interneten. A megvalósítás sem váratott sokáig magára, de addig is itt ez a shake, ami tényleg igazi meglepetés volt a számunkra.

Limonádék

Zöldséget frissítőnek - uborkás-sárgadinnyés limonádé

Uborkát inni? Első hallásra talán kicsit furcsán hangzik, hiszen eddig legfeljebb köretként vagy szendvicsen találkoztunk az uborkával, de miért ne próbálhatnánk ki. Az első korty után azonnal kiemelkedett az uborka jellegzetes íze, ami a zöldségeket kedvelőknek valóságos csemege. További kóstolás után diszkréten bújt elő a sárgadinnye, mintegy megédesítve italunkat. Ahogy tovább ittuk, összeállt a kép, és egy hihetetlen kompozíciónak lehettünk ízélvezői: az összetevők harmonikus ízhatásban egyesültek. Szomjúságunk percek alatt elmúlt, a limonádé valóban hatott.

Limonádé rózsavízzel

Amikor az elején András a limonádékról mesélt, nem gondoltuk volna, hogy alig fél óra múlva egy „parfümből" kacsintgat ki szívószálunk. A limonádé látványra ásványvíznek tűnt, narancs-, lime- és citromdarabokkal, „aligrózsaszín" színvilággal. Illata - ahogy íze is elárulja - rózsavíz. Nem rózsavízre hasonlító, hanem pont az. Amikor felkeverés nélkül isszuk, akkor a rózsavíz hihetetlenül intenzíven jelentkezik, mikor pedig kevergetjük benne a gyümölcsöket, a rózsavíz „megszelídül", ám végig elkíséri a citromos-narancsosba hajló italt. Lehet, hogy neve alapján sokan skip-elik a limót, mondván, hogy ezt azért mégsem kellene, pedig olyan italt hagynak ki, amit egyszer legalább meg kell kóstolni, majdpedig a kávéházi visszatérések során ezt az egyszert kell végtelen ciklusba tenni. 

Sárgadinnyés-gyömbéres limonádé

A sárgadinnye édeskés, a gyömbér pedig egyszerre kesernyés, csípős, fűszeres és frissítő. Ismét egy kombináció, amiben az ízek sokszínűségét kapjuk, és mindezt úgy, hogy egyik sem „veszik össze" a másikkal. Amikor először belekóstoltunk (felkeverés nélkül!), inkább a citrusfélék domináltak. Szinte örök szabály, hogy a limonádékat már az első korty előtt fel kell keverni! Mindig!!! Ugyanis a csoda ekkor pattan ki a limóból: beüt a sárgadinnye, majd rárobban a gyömbér és hirtelen elfelejtjük, hogy limonádét iszunk, mert elveszik benne a „citruscullang". Ha lehet ilyet mondani, hosszú ízlecsengésű ital, sokáig a szájban marad főként a sárgadinnye zamata. Ahogy telik az idő (értsd: fogy az ital), úgy ez a limonádé is kiegészül a citrusfélék ízeivel, szépen lassan kúszik a két főalkotó ízei közé a narancs és a citrom.

Bodzás-gyömbéres limonádé

Gyermekkorunkban állandóan bodzaszörppel itattak minket, mondván, az nagyon egészséges, finom és édes is. Mint utóbb kiderült, az alapanyag szinte korlátlan mennyiségben állt nagyink rendelkezésére. Ez az volt az az ital, amiből annyit ittunk, hogy az íze szinte „beleivódott" a tudatunkba. A gyömbérrel kicsit hadilábon álltunk, bár ízét ismertük, felrémlett bennünk ismerősünk gyömbéres mézes kalácsa. No tessék, újra itt a karácsony. A két íz együtt nagyon izgalmas elegy lett, a bodza édeskés íze remekül egészítette ki a gyömbér kissé fanyarabb, erőteljesebb ízvilágát. Igazi frissítő ital, jéghidegen, az elmaradhatatlan citrusfélék beledarabolt karikáival.