Ez a bizonyos harmadik nap volt véleményem szerint a legérdekesebb, hiszen itt már elvileg(!) a legjobb 50 továbbjutó énekelt profi körülmények között, színházi színpadon, a saját hozzátartozói, no és persze a mentorok előtt. Az utolsó próbatétel a legjobb 24 közé, a mentorházba jutás érdekében.

Muszáj mindenkiről megemlékeznem (legalább) egy mondatban, főleg azért, mert szerencsére kiváló hangok is eljutottak idáig: Fehér Zoli természetes, naiv tisztasága és elképesztő hangi adottságai itt is meggyőzőek voltak, igaz, ezt-azt le kellene belőle faragni, de ő az egyik, aki véleményem szerint abszolút idevaló. Oláh Gergő még nála is tisztább és tökéletesebb, ő az, akin talán gyúrni sem kell, istenadta tehetség, természetes, egyszerű, őszinte - nem is értem, hol volt eddig; ő is pontosan az a karakter, akinek ez a műsor kiváló ugródeszka lehet, főleg, hogy reméljük, meg is nyeri. A Like trió három énekese itt annyira nem domborított ugyan, de muszáj látni-hallani, hogy itt kérem három, kitűnő hangi adottságokkal megáldott nőről van szó. Meggyes Csaba szerethető és szerény, egyszersmind magabiztos éneklése mindig megmozdít a nézőben valamit. Az első kérdőjel nekem (nyilván azok közül, akiket adásba adtak, mert itt sem teljes az ötvenes mezőny) a 16 éves Pál Loretta volt, mert bár abból a pár ütemből, amit láthattunk, túl sokat nem lehetett leszűrni, azért azt igen, hogy ugyan van ereje és van hangja, tiszta is, de ezen bizony még dolgoznia kellene, amire viszont megvan az ideje, hiszen 16 évesen idáig jutni már önmagában is óriási eredmény. Kiss Ernő Zsolt itt szerintem a dallal és a mozgással is mellényúlt, és én nem is gondolnám, hogy az ő hangja különösebben ide való. Arustei Andrea a maga szintén 16 évével jól énekelt ugyan, viszont nem nézett sehova, csak téblábolt, és láthatóan hiányolta a mellőle (jogosan) kirakott két fiút, akikkel eredetileg együtt indult. Antal Timi érdekes módon a válogatóból nekem nem igazán maradt meg, de itt akkorát énekelt, hogy leesett a mentorok arca (és az enyém is). Külön tetszett, hogy bátran közel ment hozzájuk, és igenis betöltötte az apró termetével és az óriási hangjával a színpadot. Ő pontosan az az ember, akiben volt még plusz, maradt erő és energia erre a megmérettetésre. Elképesztően jól énekelt, ehhez nem is lehet mást hozzátenni.

Külön felvezetést érdemeltek azok a csapatok, akiket az előző nap végén raktak össze, így szerencsétleneknek túl sok idejük nem volt a felkészülésre. Ehhez képest nem is voltak túl rosszak, és igazán becsülendő az igyekezetük. A Spirit névre keresztelt trió (bár nekem szimpatikusabb volt az „Abrosz trió" név) például engem is meggyőzött, bár egyértelműen akkor a legjobbak, amikor egyszerre énekelnek... A következő trió három, rózsaszínbe és pirosba öltözött lányból állt, de a nevüket a szerkesztők lehagyták - mindenesetre egy Christina Aguilera dalt énekeltek, egész jól, már amennyit leadtak belőle.

Persze itt is akadtak mélyrepülők: a két fiú, két lány összetételű névtelen négyes Lady Gaga Born this way című dalával egyáltalán nem volt meggyőző, annak ellenére, hogy a hangok általában a helyükön voltak, viszont a csapatnak egyáltalán nem volt kiállása, megjelenése, egysége, kisugárzása... Unalmas, színtelen produkció volt, de legalább nem annyira botrányosan rossz, mint az utánuk következő vegyespáros, akik sajnos a Nirvana Smells like teen spirit-jével próbálkoztak. Az, hogy „rossz", nem igazán fedi a valóságot. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem könnyű dal, de azért elénekelhető, főleg, ha az ember tudja a szöveget. Sajnos ez a két szegény versenyző sem a szöveget, sem a dallamot nem találta el, plusz még egymással sem jutottak dűlőre (ki, mikor, mit énekeljen, stb.). Szerencsére a pechsorozatot megtörte a három fiúból álló Wonderfool trió (hadd jegyezzem meg: WTF?), akik meglepően jól teljesítették a feladatot. Három fura fazon, három nagyon eltérő hangszín egybegyúrva - nos, ebből még akár jó is kisülhet.

Nagy Szilárd és Csobot Adél románca (vagy nem románca) természetesen az adásban is téma volt, ez némi magyarázatot adott arra, hogy Adél mi a fenét keres még mindig ebben a műsorban - nyilván minél tovább benntartják mindkettejüket, annál nagyobb lesz a pletykalapok bevétele és a műsor nézettsége... Szilárd mindenesetre jól énekelt, tiszta volt, és volt benne erő. Jó tinilány-bálvány-alapanyag, plusz még hangja is van. Nyilván nem véletlen, hogy közvetlenül utána következett Adél, aki már a bevonulásával tönkretette a zsűrit - sajnos a szó pozitív értelmében. Ez a teljesítmény egyébként gyakorlatilag minden eddigit alulmúlt. Nem elég, hogy rossz hangnemben kezdte a dalt, de még csak észre sem vette szegény (hozzá kell tenni, nem tudom, milyen technikával dolgoznak a műsorban, de hát csak van annyi kontroll kéznél, hogy az énekesek hallják magukat, elvégre elég sokan tudtak előtte tisztán énekelni), aztán a mentorok hosszas unszolására és előéneklésére valahogy mégis rátalált a helyes vágányra. Akárhogy is, egy pillanatra sem lett bizonytalan, szemrebbenés nélkül javított, sőt, még rátett egy lapáttal a teljesítményére, ez egyrészt dicsérendő, másrészt irigylésre méltó, ugyanis ez olyan adottság, amit nem lehet tanulni: vagy ilyen valaki, vagy nem. Adéllal semmi baj nem lenne, ha nem akarna valami felfoghatatlan oknál fogva éppen énekelni: mehetne színésznőnek, táncosnőnek, előadóművésznek, műsorvezetőnek, akárminek, mert énekesnőnek sajnos nem jó, akkor sem, ha láthatóan minden porcikájával színpadra termett. (Sajnos az ő előadása után nem úsztuk meg a könnyes lelkizést.)

Horváth Sándor az az alkat, aki Adélnak, ha lehet, teljesen az ellentéte: nem kifejezetten az a tinibálvány típus, de olyan énekes, akinek gyönyörű a hangja, és kivételes adottságaival, könnyed, tiszta éneklésével és abszolút megnyerő személyiségével képes elfeledtetni azt a hátrányt, amit esetleg a megjelenésével magyarázhatnánk. Balla Réka, a csinos, szőke lány a mérce másik oldaláról közelítve bizonyította be, hogy nem elég a feltűnően csinos külső, van itt hang is.

Stone számomra olyan figura, akit nem értek, hogy lehet itt, mert bár roppant szimpatikus, és tetszett a válogatón nyújtott teljesítménye - ahol jól odamondogatott a mentoroknak -, nem énekel úgy, hogy az ötven legjobb közt lenne a helye. Egyféle hangszínt tud hozni, igaz, azt megbízhatóan, és hát ennyi az ő erénye, no meg talán az ötven éve, hiszen a csatornának olyan versenyzőket is kell találnia, akik nem a tini korosztály kedvencei. A negyven felettiek biztosan jó szavazóbázist alkotnak, ráadásul Stone a rockertársadalmat is megmozgathatná (bár azt hiszem, nekik határozott véleményük van az egész X-Faktorról). Plusz tudjuk, hogy a fiúk, lányok és csapatok mellett idén lesz egy „28 év felettiek" kategória, ahova bizony kellenek a versenyzők... Szóval Stone szerepeltetésére szerintem nincs más magyarázat.

A Soldiers névre keresztelt lánytrió magasra tette a mércét az En Vogue dalával, de amennyit láttunk belőle, az egészen jó volt. Szabó Dávid, akit már a táncos résznél is kiemeltem, valami oknál fogva nagyon megnyerte magának a mentorokat, pedig belőle is csak két szót adtak le a szerkesztők - talán nem is volt annyira jó? Hiába, hogy állítólag „talán benne van meg mindaz, ami valakit popsztárrá tesz"? Igen, a megjelenés, a művi kiállás, társulva egy számomra szinte értékelhetetlen hangszínnel, ez mind megvan benne - mint tudjuk, manapság ez a jó popsztár ismérve, párosulva azzal, hogy Dávid hálistennek színész (ami nálam sajnos eleve rossz pont). Érdekes módon utána rögtön egy színésznő, Lass Bea következett, aki viszont enyhén szólva is érdekes: nem énekel kifejezetten túl jól (főleg ebben az Amy Winehouse számban), viszont kétségtelenül egyedi, van benne valami furcsa, valami nagyon erős, ami még a képernyőn is átjön. Ő az, akit a józan eszemmel nem kedvelnék, de a hangjától mégis megborzongok, így mégiscsak kell, hogy legyen ott olyasmi, ami érdekes. Ő az egyik, aki számomra hiteles, még annak ellenére is, hogy nem kifejezetten a kedvencem. Érdekes együttállás.

A P.J.Z. maga a talány. Ők ketten, Ricsi és Tomi maga az egyszerűség, a naivság, a tisztaság. Már az első válogatón is látszott, hogy mennyire jó barátok, mennyire jól működnek együtt, és jó volt a saját dal is, amit előadtak. Senkit nem zavar, hogy szinte csak annyit érteni a szövegükből, hogy „ezittapídzsízí", mindig óriási bulit csinálnak, erő és energia árad belőlük. Nekem azért az egyik kedvencem ez a duó, mert nem akarnak másnak látszani, mint amik, nem akarnak semmi többet, mint amik. Őszinték és ártatlanok. A válogatón nagyon emlékezetes volt Ricsi bemutatkozása: „nagyobb a szívem, mint az agyam", Tomi pedig elmondta, hogy nem sző káromkodást a szövegeibe, mivel vallásos. Egyszerűen nem lehet nem szeretni őket, ráadásul a műfajuk egyedi képviselői a versenyben, és mindkettejüknek nagyon jó a hangja ahhoz, amit csinál.

Danics Dóra is olyan énekes, akinek volt még tartaléka a végére: jó hangszín, erőteljes éneklés, apróbb hibák ugyan akadtak, de a mezítlábas lány meggyőző volt. Ekanem Bálint Emota egzotikus megjelenése és erőteljes, de éneklésre nem igazán hasonlító előadása is tetszett a közönségnek, bár én már az előző adásban lemondtam volna róla (a válogatóban nyújtott érdekes teljesítménye ellenére). Kovács Erika érdekes hangja kevés dallal párosul jól, ettől még lehet benne valami. A By the way trió (ismét: WTF?) három fiútagja jól teljesített, bár szívesen láttam volna belőlük is többet. Kellemes, intelligens előadás, majd meglátjuk, mire lesz ez elég. Fóris-Ferenczi Gábor szerintem erőlködött, nem érezte otthon magát az egyébként jó dalban, nekem nem tetszett, a mentorokat is megosztotta (itt jegyzem meg, hogy az ő húgát valami olyasmiért szanálták ki az előző rostán, hogy kiabálva adta elő a dalt, nos itt emlékezzünk meg ismét Ekanem Bálint üvöltöző előadásmódjáról...).

A műsor másik nagy mélységét Gurnicz Marianna, az 50 éves biológus nyújtotta a Tankcsapda számával. Ennyire kell a 28 felettiek csoportjába a versenyző? Mit keresett ez az egyébként is jelentéktelen hölgy az ötven legjobb között? Komolyan... mit?!? Hála az égnek, ezt a kérdést a mentorok is feltették Marianna szereplése után maguknak...

A 17 éves Jáger Kinga szerencsére kitörölte a fülünkből az értékelhetetlen hangokat, és megajándékozott minket egy olyan egyveleggel, amit a Glee című (számomra korábban ismeretlen) sorozatban énekeltek az arra érdemesek, és Beyoncé: Halo, valamint a Katrina & The Waves: Walking on sunshine című dalainak mixeléséből keletkezett. Kingát a mentorok valamiért kikiáltották Pocahontasnak, és néha úgy tűnt, nem veszik komolyan, pedig érdemes a lánnyal számolni.

A szerkesztők jó érzékkel a sor vége felé szerepeltették Zámbó Krisztiánt, aki eddig nagyjából jól vette az akadályokat. El is mondta nekünk, nézőknek, hogy mennyire biztos magában. Sajnos Robbie Williams: Feel című dalával nagyon mellényúlt, a teljesítménye szinte az első hangtól kezdve gyakorlatilag értékelhetetlen volt. Bizonytalankodott, hamiskás volt, és az erőteljesebb részeknél meg is bicsaklott. Túlságosan erőltette a dolgot; nagyon akarta, de nem bírta a torka. Jobb lett volna egyszerűbben, megbízhatóbban, de biztosabban énekelni, emellett sosem árt, ha az énekes legalább a dalszöveget jól hozza, ha már angol dalt választ. Kár érte, és ezt őszintén mondom, mert nekem ő is csak egy a sok énekes közül, tökmindegy, hogy hívják, és ennél jobb volt korábban.

Kvaka Andi zárta az előadók sorát; ő az egyik legszimpatikusabb versenyző, kedves, csinos, ráadásul a válogatón AC/DC-vel robbantotta fel szinte a színpadot, ami egy lánytól mindenképpen különleges. Itt egy Avril Lavigne dalt választott, amivel megmutathatta líraibb oldalát is, és amellett, hogy többféle hangszínt is tudott használni, energikus, dinamikus, és mindenekelőtt őszinte teljesítményével megnyerte magának a közönséget és a mentorokat is.

Nem maradt más hátra, mint valahogy eldönteni, hogy kik juthatnak tovább a négy csoportba, kik kezdhetik meg az egyéni felkészülést a négy mentor valamelyikével. A bejutók legnagyobb részével egyetértek, a mentorok szerintem korrekt döntést hoztak az esetek többségében. A csapatok közül mindenképpen a legjobbak jutottak tovább. A 28 év fölöttiek esetében már nem vagyok azonos véleményen a mentorokkal, bár a maradék (ha jól számoltam) nyolc versenyző közül hetet nem is mutattak az adásokban, így gyakorlatilag nem lehet megfejteni, kikből választották ki például Stone-t vagy Kiss Ernő Zsoltot, nyilvánvalóan ez is volt a cél. Zámbó Krisztiánnak szerintem itt már egyértelműen ki kellett volna esnie, de valamiért kapott még egy esélyt. (Az adásba bevágtak egy jelenetet, miszerint Gurnicz Marianna egyáltalán nem ért egyet a továbbjutókkal, és nehezen viseli a kiesését. Érdekes, mert bár az ő sértettsége tökéletesen alaptalan, hiszen pocsék teljesítményt nyújtott, azért ő mégiscsak hallotta a többieket énekelni, és azt mondta, „egyik döntéssel sem" ért egyet...)

A fiúk csapatába továbbjutók közül számomra teljesen érthetetlen Ekanem Bálint személye, Szabó Dávidról nem is beszélve. Itt is volt legalább 6-8 versenyző, akiket egyáltalán nem láthatott a néző, így nem tudjuk, milyenek voltak a versenytársak.

A lányok kategóriája egész biztosan a legnehezebb volt, még akkor is, ha nem láthattuk mind a 18 versenyző előadását. Az biztos, hogy csupa jó hangú lány jutott tovább, még akkor is, ha a kissé még nyers Pál Loretta bejuttatásával nem tudok teljes mértékig egyetérteni.

Az i-re a pontot természetesen a minden szabállyal ellentétesen, teljesítményével abszolút aránytalanul bejuttatott Csobot Adél tette fel: gyönyörűen kiemelve mutatták Nagy Szilárdot, aki, látva, hogy a 24 továbbjutó közt Adél bizony nincs ott, csalódottan fogta a fejét, majd el is mondta, hogy ő biztosra vette a továbbjutását. Aztán Geszti Péter ünnepélyesen és roppant komolyan bejelentette Adél továbbjutását, aki, miután csatlakozott a többiekhez, előadta az eddigi legrosszabb monológját, meg egy nagy ölelkezést Szilárddal. Felháborító.

Ezután már csak az maradt hátra, hogy melyik mentor melyik csapatot kapja. Részemről ez kevésbé érdekes, mindenesetre a mentorok házaiban már alaposabban megismerhetjük a versenyzőket, és szintén meghallgathatjuk őket. Innen már, ha van igazság, csak a legjobbak juthatnának tovább... Persze, mint tudjuk, nincs igazság - ám erről majd a következő részben.

X-Faktor: celebség mindenek felett! - Magánvéleményözön - 3. rész

2012.11.05. - 01:00 | Orsó

Vajon meddig megy el valaki, hogy - akár önmagát meghazudtolva is - úgynevezett sztár, botcsinálta híresség, celeb legyen? Vajon meddig elég a tehetség, és mi kell az adottságokon túl ahhoz, hogy egy ilyen műsorban továbbjuss? Az X-Faktor táboráról készült adások választ ugyan nem adnak ezekre a kérdésekre, de elrettentő példákat igenis mutatnak. Rávezetnek arra, hogyan ne legyünk híresek.