Nevünk minekünk nincs, mert minek - a Homo Ludens mozgásszínháza
Képgaléria megtekintése2012.11.07. - 03:00 | Mihácsi Veronika - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Örkény István egyperces novelláiból, születésének 100. évfordulójára készített mozgásszínházi produkciót a Homo Ludens a Weöres Sándor Színházzal együttműködve. Az első előadásra november 5-én, a Weöres Sándor Színház stúdiószínpadán került sor.
Mikor a terem küszöbét utolsók között átlépve láttuk, hogy az első sor közepén még akad üres hely, helyet foglaltunk, s tekintetünket a színpadra emeltük. A nézőtérrel szemben egy sor szék volt látható, némelyiken ültek, némelyiken nem. Hamar kiderült számunkra, hogy tükröt láthatunk, hiszen a színpadon egy nézőtéri sor előadás előtti élete elevenedett meg - mintegy előjátékként, míg mindenki elfoglalja a helyét a nézőtéren.
Az előadás kezdetén nagy hangsúlyt kapott az a mondat, hogy "Sokszor csak úgy magunk elé nézünk!". Minden szereplő szájából egyszer hangzott el, de mindegyiknek súlya volt: különböző értelmet takart minden kijelentés. A jelen- és múltidő, a többes szám, s ahogy a sor felbomlott, s egymás elé helyezték a szereplők a székeket három oszlopban, mind-mind egyre fokozták bennünk a mondat által keltett feszültséget.
Majd hirtelen a nézők közül előbukkant még egy szereplő, s beült a középső oszlop elé. Az új térrendezés egy telefonkészülék hívógombjait idézte elénk. Elhangzott a telefonszám, majd hirtelen telefonálók sokaságát hallhattuk. Káosznak tűnhetett mindez néhány pillanatig, de egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy párbeszédet tisztán értünk a sokaságból. A téves hívás dialógusát egy, az égből pottyanó tulipán szakította meg.
Örkény egyperces novellái táncbafűzve váltogatták egymást. Egy jelenetben minden szereplő a földre állított ablak mögé rendeződve kórusként szólalt meg. Groteszk hatása volt az éneknek, a disszonáns hangzatok ellenére mégis szépnek hatott fülünkben a felcsendült dal. Majd az ablakban csak egy hölgy maradt, ki az imént még fiatalnak és kapósnak vallotta magát, most pedig bevallotta, hogy igazából már harminc éves, és csak a téves hívások miatt csengett oly sokat a telefonja.
A színpad bal szélén volt egy úgynevezett "spórkassza", melybe ha aprót dobtak, énekelni kezdett volna, de sajnos nem működött. Mikor összeesett, elsősegélynyújtást mutatták be a szereplők - kicsit másképpen. Groteszk módon jelenítődnek meg az amúgy reális tennivalók. Végül egy erotikusabb történéseket sejtető képbe torkollott, melyre rá is erősített a "mindenki minket néz" mondat.
Egy újabb szólóepizód következett: A nő. Hamar megjelent a határozott férfi is, aki tudja, mit akar, és azt próbálja mindenáron elérni, de a nő a maga ravaszságával elkerüli, amit nem akar. Játszik a férfival, de nem adja magát. Nagyon szép jelkép a két piros dobókocka, mellyel a nő táncol, s melyből végül a férfi által több is lesz.
Végezetül a tér újra mozgásnak indul, s a telefonos jelenetbe rendeződik vissza. Mi hallottuk már a földrajzi nevek kánonát, fúgáját, s most ennek a ritmusára, szólamaira más szöveg született - nevekkel, mely a hasonló hangzásával kellemes emlékeket idézett fel bennünk. Ez a keretes szerkesztési mód kerek egésszé fogta össze a darabot, és a rossz "spórkassza" énekével drámai véget adott.
A színészek elképesztő jelenléti állapotról tettek bizonyságot, hiszen csak ilyen állapotban láthatóak ennyire szuggesztív tekintetek. A kontaktelemeknél az önmagára és a másikra való, teljes testből eredő figyelem volt jellemző.
Örkény István egyperces novella műfajának lényegi vonása, hogy az írói közlés csak a legszükségesebbre szorítkozik, így a mű értelmezése a képzelet maximumát várja el a befogadótól. Véleményünk szerint ennek a lényegi vonásnak teljes mértékben eleget tett a darab, s valóban a nézőkre bízta, mit is értenek meg belőle. Az egypercesek valahol olyanok, mint a tartalmas viccek: több jelentésréteg épül egymásra, s időbe telik, míg a néző, a hallgató "megvilágosul". A mozgásszínházi elemek is csak ezt fokozták: lejött a novellák feszültsége, drámája, fanyar örkényi humora, megfelelően volt komponálva a dinamikus és a mozdulatok elnyújtásával érzékletessé tett koreográfiák aránya.
A Weöres Sándor Színház az előadást a sikerre való tekintettel november 11-én 19.00 órától ismét műsorra tűzi!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás