Bocsássa meg nekem a világ, de én képtelen vagyok az időmet arra fecsérelni, hogy újranézzem azt az 5 X-adást, amiről még nem készültem el a beszámolóval. Hogy miért? Mai szösszenetemből kiderül.

„Csak a tehetség véges, a tehetségtelenség örök." (Katona Bálint)

Már jócskán benne jártam az éjszakában, kijegyzeteltem, leírtam jó pár oldalt. Pihenésképpen átkattintottam a konkurens tévécsatorna honlapjára, és ezt láttam:

Ezek után mondja még nekem ki valaki Zámbó Krisztián, Stone vagy Adélka nevét, Szabó Dávidról nem is beszélve! A két lány bármelyikének még csak a kissujkörméig sem érnek fel. Egy ilyen videó után semmi értelmét nem láttam a további részletes elemzéseknek. Lássuk, mire emlékszem a maradék X-adásokból.

2. élő adás (október 20.)

Ez az adás Szabó Dávid festett kockahasáról híresült el. Ezt a malőrt szerintem nem lehet überelni. Festett has - kár, hogy hangot nem lehet festeni ennek a szegény átvert embernek, akivel adásról adásra elhitetik, hogy énekel!

Egyébként a műsort Lass Bea nyitotta, aki rémült arccal egy Pink számot próbált előadni. A Spirit említésre sem méltó produkciója után Antal Timi próbálta elénekelni az általam nagyon nem kedvelt Euphoria-t (Eurovízió), szerintem nem valami jól (nem kell hangról hangra lemásolni az eredetit: a refrénben kicsit ki lehetett volna tartani egy-egy hangot, így, hirtelen elengedve a sorok végét, nekem nagyon kockás lett). Stone Helló-ja bebizonyította, hogy tévedésből jött - ha nem is erre a világra, de a műsorba biztosan. A P.J.Z. szerette a rákkendrollt, bár ezt sajátos módon igyekezett a tudomásunkra hozni. Fehér Zoli valami jellegtelen kellemes izét énekelt, míg a Like tagjai a Shakespear's Sisters dalával próbáltak maradásra bírni (sikerrel). Zámbó Krisztiánt nem kommentálom, Adélka valami furcsát művelt egy testhezálló piros latexruhában (ennyit jegyeztem fel róla: „jujj"). Oláh Gergő jól teljesített James Brown: It's a mans world című dalával. Várható volt, hogy a P.J.Z. stílusidegensége nem tart ki sokáig, így ebből az adásból ők távoztak.

3. élő adás (október 27.)

Ezen az estén James Bond főcímdalokat, vagy ezekkel bárhogyan kapcsolatba hozható dolgokat próbáltak előadni az énekeseknek csúfolt versenyzők. Rögtön nyitásként az ifjú Zámbó-sarj goldenájozott egy ideig, értékelhetetlenül. Csobot Adél Madonna-előadása látványos és rojtos volt, éneklésről viszont szó sem esett. Lass Bea Bang-bang-je az 1966-os Nancy Sinatra-féle verziónál nagyságrendekkel jobb volt, igaz, ehhez nem kellett túl sok. Nekem mondjuk tetszett. Fehér Zoli kissé szenvedős, de összességében megbízhatóan jó előadása után a Spirit nulla szintű teljesítménye következett, nem kéne ezt erőltetni, gyerekek. Szabó Dávidot nem lehet leszoktatni Robbie Williams-ről; ezzel csak az a baj, hogy Robbie marha jó énekes, Dávid meg semmit sem ér. Stone angoljától olyan könnyezős röhögőgörcsöt kaptam, hogy nem tudtam kideríteni, mi a bánatot próbált itt elzagyválni nekünk. Oláh Gergő velem együtt arra vágyott: bárcsak tudná - hogy mi a fenét keres itt a többi versenyző zöme? Antal Timi New York-ja kitűnő volt, technikailag ismét megkérdőjelezhetetlent nyújtott a pici lány. A Like is jó teljesítményt nyújtott ezen az estén. A kiesők közt a Spirit következett, ezen nem igazán csodálkoztam.

4. élő adás (november 3.)

Ez a műsor az eddigi ikszfaktorok, megasztárok és csillagszületikek maximális mélypontja volt. A következőket jegyeztem fel, és ezt kéretik szó szerint érteni:

Stone - ez szar.
Like - ez is.
Szabó Dávid - Jézus...
Lass Bea - nem!
Fehér Zoli - dalválasztási problémák, amiből kihozta, amit lehet.
Antal Timi - melós, csodálatos.
Oláh Gergő - rossz dal, mindent megtett érte.
Zámbó Krisztián - NULLA.
Csobot Adél - Ez meg mi a fene?

Lass Bea esett ki ezen az estén, hozzáteszem, nem neki kellett volna, de mindegy, mert ő sem volt idevaló, bár ő inkább felülről súrolta a lécet. A műsorra a negatív pontot Majka bohóckodása tette fel, de erről részletesebben egy későbbi cikkben...

5. élő adás (november 10.)

Az Eurovízió, úgy látszik, forrássá vált, mert Szabó Dávid is egy nyertes dal előadására vállalkozott, persze sikertelenül. Értékelhetetlen, pocsék, nevetséges. A Zámbó gyermekről ismét ne ejtsünk szót, Bon Jovi, ha ezt hallotta volna, kitért volna a hitéből. Adél Eternal Flame-je ugyan teljesen hiteltelen és hamis volt, de végre egy nehéz dallal készült (amiben még énekelni is lehetett volna), valamint itt volt eddig a legcsinosabb, mert egyszerűen, normálisan öltöztették. Stone is végre legálisan adhatta önmagát, más kérdés, hogy most már teljesen mindegy. Antal Timi nagyon magasra tette a lécet a Kelly Clarkson nótával, amit sajnos nem tudott úgy elénekelni, ahogy akart. Fehér Zoli kedves volt és jó, mint mindig. Van valami a hangjában és a hozzáállásában, ami ha nem is a mezőny fölé, de mindenképpen előre helyezi. Oláh Gergő itt nem nyújtott maximális teljesítményt. A Like szintén talált egy olyan dalt, amiben mindhárom tagja igazán jól érezhette magát.

Ez a műsor arról hírhedt számomra, hogy itt vesztette el a hitelét végképp Malek Miklós. Egy Stone-t Fehér Zoli elé helyezni? Komolyan? Ettől a pillanattól kezdve vált végképp nyilvánvalóvá, hogy mennyire nem arról szól ez az egész - még nyomokban sem - amiről elvileg kéne neki. Tudom, én vagyok a naiv, de hát nekem is kinyílik egyszer a szemem.

6. élő adás (november 17.)

A feleződő mezőnyt a Like nyitja a Jóbarátok főcímdalával - hiteltelenül, erőtlenül, hamisan, bár csinosan. Stone hozza a maga szokásos bénaságát, szegény nyomorult. Szabó Dávid éktelenül rossz, kár, hogy nem tudom, kivel feküdt le, vagy kinek a rokona, hogy így ajnározzák. Antal Timi magasan a legjobb, erre nem is vesztegetek sok szót, értelmetlen összehasonlítani a mezőnnyel. Zámbó Krisztián hisz a dalban, és nem veszi észre, hogy a dal már nem hisz benne. Ha ez az ember nem esik ki záros határidőn belül, akkor az RTL bezárhatja a tehetségkutatója kapuit, ez biztos. Adél valami fekete rúzsról hadovál nevetségesen. Oláh Gergő vadnyugatosat játszik, a dalt szerettem annak idején, bár ide érthetetlen választás; nem kéne állandóan ugyanezt a stílust lenyomni a torkunkon, hadd énekeljen már egy kicsit ő is!

Szabó Dávid ellenében ezen az estén a Like esik ki, egyszerűen no comment.

Mindezek után megnéztem egy Kasza Tibi videót, valamint az Ernyei garázst, és ezek sokkal jobban tetszettek, mint az itt felsorolt adások. Most pedig mindenki egészségére elfogyasztok egy pohár finom rosét, és megpróbálom elfelejteni ezt a műsort mára.

Előző rész:

X-Faktor: Playback vs. élő adás, avagy: ki nyer ma? - Magánvéleményözön - 7. rész

2012.11.22. - 00:45 | Orsó - Fotók: xfaktor.rtlklub.hu

Nem titkolt célom, hogy a tempót begyorsítva hamarosan aktuálisan követhessem az élő adásokat, elvégre sokkal élvezetesebb a friss szerepléseket elemezgetni, mint a hetekkel ezelőttieket. Az első élő adásról álljon itt most egy tömör összefoglaló - és hadd szögezzem le: az RTL Klub saját színvonalát is képes volt alulmúlni már ezzel az adással, hát még a következőekkel! Terjengősség helyett igyekszem címszavakban, tőmondatokban összefoglalni benyomásaimat az első élő show-ról.