A helyszín

A Monostori Erődöt már tavalyról ismertük, s újra bizonyosságot nyert: a legjobb együttlét-helyszín felújított belső terével, kis beugróival, zegzugos és poros katakombáival. Utóbbiak fotótémaként is szenzációsak, főként a délelőtti időszakban, amikor a lőréseken besütő nap a legjobb fényhatást festi az amúgy félhomályos vagy vaksötét járatok vaskos falára.

Amennyire lenyűgöző az eseménynek helyet adó Dunai bástya hangulata, annyira elhúzta a szánkat a Duna parté. Kikötővé pályázatfejlesztették, így a partra kiülés romantikája, Komárno pislákoló fényeinek vízre vetülése, a parti poharazások fílingje a múlté.

Az udvart idén nem nyomta agyon a gigantikus lelátó, helyette kitárult a tér - padok, asztalok, talponállók invitálták "együttlétre" a látogatókat. A bevált termek, helyszínek maradtak, ám legnagyobb sajnálatunkra nem egészültek ki alternatív, műsorfüzetből kimaradó, megkeresendő zugokkal. Egy ilyen volt, a Duna-part árnyas fái alatti kis öböl, ahol Batarita mozdulatművészete teljesedett ki. A Kajárpéci Vizirevű éjféli, vámpíros-utolsópillanatos előadása is ilyen kalandos-helyszínkeresős volt, és a kalandvágyóknak - főleg a töksötét, ezer titkot rejtő erőd falai közt - az is hatalmas élmény, ha a nomád körülmények mellett részt vehetnek egy helyszínfelderítős éjszakai "útkeresőben". 

A bástyát felülről körbe lehet járni: remek rálátás nyílik az udvarra és azokra az árkokra, ahol akár sátorozni, akár csak napfürdőzni lehet.

A koncertek

Ha az igényességben rejlő meglepetést tekintjük a legfajsúlyosabb élményfokozónak, akkor egyértelműen Thea Soti és a Nanaya koncertje kívánkozik legelőre. Mármint az első helyre. Kristálytiszta hang, érzékeny előadásmód, ízléses stílusegyesítés. Bízunk benne, nemcsak mi láttuk, hallottuk így, és jövőre talán újra hallhatjuk őket. David Yengibarian a másik zenei szívcsücsök, aki nemcsak zenéjével, hanem a közönség felé áradó színpadi (meta)kommunikációjával is levett minket a lábunkról. Nem beszélt sokat, ám a szeme és a mosolya annál többet. A Spinifex free jazz-energiabombája és Thirlwell nyitónapi kortárs zenei projektje pedig a kuriozitás miatt vívta ki kiemelten tetszésünket.

A fényfestés

A nőiség jegyében a belső várfal, a vízpart jegyében a külső kapott fényruhát, igaz, csak egy napra. Elnézegettük volna napokig a Méhkas Dia munkáit, ahogy a szürke várfalat színes köntösbe öltöztetik, s ahogy a motívumok kirajzolódnak a fényben ázó-álló látogatókon.

A pro és a kontra

A pro szerencsére nem apró. Bőven kitelelünk az élménytarsoly tartalmával, amit az öt napban belepakoltunk, illetve ami "beletöltődött". Főként a koncertélmények voltak meghatározóak, és az a nyelvi és kulturális sokszínűség, ami jellemezte az együttlétet. Nem mehetünk el a gasztro mellett sem szó nélkül: ízletes finomságok kerültek ki a kondérból és a rostról, bár picit túllőtt volt az áruk az adaghoz képest. A lángos nem tocsogott az olajban, finom volt a tésztája, ahogy a rétesek is átvitték minőségben a lécet. A kézműves sör nagyon rendben volt ízre (keserű méz), árra viszont a legkevésbé, bár tény, nem mérhető a bolti sörökhöz, de egy pohár 600 Ft-ért azért komoly dislike.

Imádtuk a spontán örömzenéléseket, a csángó vendégek közvetlenségét, ízes beszédét, az Ördöngös Zenetanoda gyermekarcait, s a hangszeres bemutatkozások közt olyan "aranyköpéseket", mint a "Nem tudhatjuk, hogy a dudák hogy bírják a meleget". 

Ismét körülölelt minket az erődből áradó hangulatiság és szellemiség, az a szinte automatikus kulturális látótérbővülés, ami az erődbe lépéssel már-már evidenssé válik. S írhatunk bármiről szuperlatívuszokban, ennél jobb érzést, élményt nem kaphatunk egy rendezvénytől!

Ami a kontrát illeti, kezdjük az információval, ahol ugye alapból rossz válasz a "nem tudom". Belefutottunk párszor, főleg a Batarita előadás kapcsán. Nem szült jó érzést, főként a külföldi látogatókban a pisztolyos-egyenruhás ellenőr sem. Lehetne ezt diszkréten végezni, nem ilyen (vendég)riasztóan, ahogy azt épp a boros standon láttuk. 

Ellenérzést váltottak ki belőlünk a Fülke nevet viselő csángó lakodalmas balkáni danajozásba fulladó színpadi és főként színpad előtti történései. A szinte Kusturica-filmbe illő jelenetek nekünk valahogy nem passzoltak a Fülkéről leírtakhoz, azaz az esküvő előtti utolsó este vidám történései számunkra inkább féktelenre és duhajra sikeredtek, mint vidámra. Különösképp az a figura volt "kontextusidegen", aki a Budapest Parádé kamionjain tekergőző, identitászavaros fiatalokat megszégyenítő módon próbálta pumpálni a hangulatot felfele, s még attól sem riadt vissza, hogy a meghúzott borosüveg tartalmát a közönség közt "hintse szét" (finoman körülírtuk a köpést). Nekünk ez a fesztivál nemcsak attól szerethető, hogy sztármentes, hanem attól is, hogy nincsenek XXL-es arcú Kihaénnem Jánosok.

S ha már személyeknél tartunk, nagyon nem tudtunk azonosulni a Párhuzamos Kultúráért díjátadón Rutkai Bori kéretlen gondolataival sem. Nem a tartalmával volt problémánk (bár ez a kérdés, mármint az antiszemitizmus és a rasszizmus most leginkább politikai sakkjátszmák pozíciószerző hívószava), hanem azzal, hogy illetlenség volt. Nem volt benne a pillanatban, az együttlét hangulatában - ami épp a kulturális sokszínűségről és elfogadásról szólt - az olyan, kicsit ormótlan partizánakció, ami az egyébként vidám hangulatban zajló, tánccal végződő díjátadóra némi szürkét próbált vonni. Úgy gondoljuk, egy művésznek tudnia kell azt, mikor szólalhat meg, s hogy ezt mikor engedi meg a pillanat és maga az alkalom. Úgy gondoljuk, ez nem az az alkalom és nem is az a pillanat volt...

Írásunkat azzal zárjuk, amivel a tavalyit is: 

"Rutinos fesztivállátogatók bizton átélték már, hogy milyen egy szívükhöz közelálló, több napos rendezvény részesévé, lecsengésévél pedig függőjévé válni. Így a "szigetlakó" (Sziget Fesztivál) és a "völgypolgár" (Kapolcsi Napok) után nyugodtan mondhatjuk, hogy békés szándékú "erődfoglalók" lettünk, akik jövőre újra hódítanának, s be is hódolnának. Előbbin az erődöt, vagy az épp aktuális helyszínt értjük, utóbbin pedig a közvetített élmény varázsát.

Ahogy a MEDIAWAVE helyzetet ismerjük, zárásként a következőt tudjuk kívánni a jövő évi fényírásra: Művészetre és bűvészetre fel!"

Az idei MEDIAWAVE-ről megjelent beszámolóink:

Véget ért a kultúrwellness - MEDIAWAVE 2013

2013.05.06. - 20:30 | Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése

Megmártóztunk benne, kicsit beleborsóztunk, s mire megszáradtunk volna, arra vége lett. Kultúrwellness és együttlét - előbbi jazzjacuzzi és etnoszauna, fényíró aromaterápiával, utóbbi közösségépítő helyszínkereséssel. Önfeledtség, nőiség, esti borzsongás... A Mediawave utolsó két napja is szívenkarcolt. Főként pro, de becsúszott némi kontra is...

Csángókkal, kínaiakkal, Szőke Andrással zárult a 23. Mediawave díjátadója - Filmes és Párhuzamos Kultúráért díjak

2013.05.05. - 02:00 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése

Moldvai csángó népzenészek, kínai művészek és a fesztivál több fellépőjének közreműködésével kihirdették a filmes és a Párhuzamos Kultúráért díjakat a 23. Mediawave Együttlét zárónapján.

A hagyomány és a modern formák kettősége - MEDIAWAVE 2013

2013.05.03. - 16:00 | Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése

Koncertek, filmek, nép hagyományápolás, workshopok - pörög a MEDIAWAVE a Dunai bástyánál. Cikkünkben az első két nap történéseit elevenítjük fel: Wattican Punk Ballet, Thea Soti & Nanaya, Iva Bittova, Eastern Boundary Quartet, Kampec Dolores és Spinifex koncertek, PG Csoport koncertfilm, hagyományápoló zenéléssel és zenei workshopok melengettek a fesztiválon.

Éled az erőd - MEDIAWAVE 2013 - 0. nap

2013.05.01. - 15:50 | Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése

Április 30-án májusfaállítással kezdetét vette a 23. Mediawave, Magyarország legnagyobb sztármentes kisfesztiválja a komáromi Monostori Erődben. A fesztivál szellemiségéhez méltóan a csángó néphagyományoknak állított emléket az egész rendezvényt átszövő moldvai csángó lakodalmas kezdete, a lánykérés. Ferenczi György és zenekara, a Rackajam most is "szerves része" része volt ökoblues-ával a Duna-partnak, az Ékes Teremben pedig J. G. Thirlwell kortárszenei projektjét, a Manorexiát tekintettük meg.

Nem könnyű felfordítani a Napot - Mediawawe 2013 Szombathelyen

2013.04.25. - 19:30 | Kánya Dóra, Büki László 'Harlequin' - Fotók: Büki László - Képgaléria megtekintése

Egy napra költözött az idén is Komáromban állomásozó Mediawawe Szombathelyre. A városon beül az NyME-SEK Bölcsészettudományi Kar épületében próbálták a FELfordítani a NAPot. A termékenység és a szerelem köré illeszkedő filmeket, szobákat, és kiállításokat részleges érdeklődés kísérte.