A New York Palota - a Boscolo Hotellánccal együttműködve - Müller Péter novemberi rendezvényére az impozáns Róma termet biztosította, ahol mind az 500 látogató kényelmesen elfért. Igen jó érzés volt látni, érezni ennek a sok embernek a közös energiáját, már aki hisz ebben - de aki nem, hétfő este saját bőrén tapasztalhatta a szeretet mülleri áramlását. Természetesen más volt a hangulata ennek a teremnek, mint a lenti, a Kávéház életébe szorosan beágyazott Mélyvíznek. Mégsem előadóteremben érezte magát az érdeklődő, valahogy már az első pillanattól megtöltötte a helységet valami összetartozás, melegség.

Müller Péter a kezdés előtt már háromnegyed órával a terem sarkában egy kis széken foglalt helyet, beszélgetett a hozzá odamerészkedő vendégekkel, ugyanúgy várta, szerényen és csöndesen az est kezdetét, mint bárki más. Tudtuk, ezesetben dialógusra számíthatunk: Juhász Annával, a Páholy művészeti vezetőjével fog beszélgetni az ezoterikus irodalom legnépszerűbb alakja. A háziasszony már a bevezetőben leszögezte: Müller Péterrel személyesen ebben az évben ismerkedett meg, hisz két alkalommal is dolgoztak együtt, emellett többször találkoztak otthonában, és ezek a találkozások, a baráti beszélgetések, Müller Péter figyelme, nyitottsága, tanácsai nagyon fontosak voltak Anna számára. Ez a közvetlenség és baráti hangnem kettejük között az egész este érezhető volt, talán ez adta a bensőséges beszélgetés egyik alapját: két olyan ember szólt egymáshoz, a férfi és a nő, akik ismerik egymás életét és gondolatait, mégis kíváncsiak egymásra, kíváncsiak a másik kérdéseire és válaszaira.

Az est legelejétől a személyes hangvétel uralkodott: Juhász Anna elmesélte, fél éve, és legutoljára három nappal az est előtt is megkérdezte tőle Müller: milyen nőnek lenni? Hogy éli meg a nőiségét? S az írónak feltette sorban kérdéseit - vajon egy ember, aki ennyit tud a nőkről és ennyit segít nekik, nyilván állandóan figyel. Ő milyennek látja a nőket? S új könyvéből mit sugall? Emellett milyen férfi Müller Péter? Milyen férj, milyen apa, mennyire figyelmes, gondos társ? Müller Péter a hozzá intézett kérdésekre őszintén, emberien felelt: nem lehet könnyű mellette, vele élni, mert aki művész, aki alkotó, aki író, azonnal megosztja figyelmét, idejét, életét a szeretett társ és a művészet között.

A férfi és a női lélek, habár szeretünk kettéválasztani, önmagába nem létezik. Emberi lélek van, különböző dominanciákkal. A háziasszony felvetése Karinthy Frigyes híres mondása kapcsán, miszerint  „A nő és a férfi soha nem érti meg egymást, mindkettő mást akar: a férfi a nőt a nő a férfit." egész este központba került. Nemcsak Karinthy első szerelme és a szeretett nő, Judik Etel „Boga" elvesztése, majd az ebből származó, egész életére kiható fájdalom, de Bőhm Aranka, s vele együtt egy másfajta összetartozás is. Vajon egy életben többször átéljük a nagy szerelmet? S csak a nagy szerelem, amit figyelnünk, várnunk kell évekig, hosszú évekig, s bezárkózva, passzívan élnünk ebben az elszigetelésben? Müller Péter szerint nem. Nem csak nagy szerelmek léteznek, s nem csak egyfajta kapcsolat, egyfajta válasz. Mindenki más, s az egymásra figyelés, nyitás, egymáshoz idomulás és a szeretet maga a kulcs ahhoz, hogy napjainkat boldogan éljük meg. Ami azonban nagyon fontos: magunk megismerése, magunk figyelése, tanulmányozása, szeretete nélkül nem fogunk tudni más felé nyitni tiszta szívvel. Le kell nyúlnunk saját magunkba és felszínre hozni lelkünk ott lakozó részeit, utat kell engednünk a talán legfontosabb és Juhász Anna szerint legsokoldalúbban értelmezett fogalomnak: a szabadságnak. Hisz szabadság lehet megélni a boldogságot, felszabadító lehet megtalálni a szerelmet, szabadság lehet egyedül, de nem magányosan létezni, és a sort folytathatnánk.

Karinthy Frigyes mellett Platón is előkerült a beszélgetés alatt, mégpedig híres műve, a Lakoma által. Valaha egyek voltunk, ez az ős-egy szakadt ketté - s azóta a szétszakított ember bolyong és keresi a másik felét. Vajon  fél-emberek vagyunk, akik a másik felünket keresik vagy egészek, akik egy másik egésszel többek lesznek? - Juhász Anna kérdésére, felvetésére bölcsen, egyetértően válaszolt Müller Péter. Tulajdonképpen egy kozmikus széttépettséget akarunk összeforrasztani. Felek vagyunk, mert egy másikkal, a szerelemmel, a minket kiegészítővel válik életünk beteljesültté. De egyben önmagunkban egészek, mert ezzel a teljességgel tudunk rálelni arra, akit keresünk. S ha megvan a másik, tegyük magunkat újra össze. A Szeretekönyvben az áll, hogy a szerelem vallásos állapot, a szerelem az élet legnagyobb élménye, ami két ember ügye: én és te - mi ketten hozzuk létre a mindennapi csodát.

Müller Péter estjének végén a közönség is bekapcsolódhatott a beszélgetésbe, többen is feltettek kérdést és úgy tűnt, a megfelelő választ is hazavihették magukkal. Ahogy hazavittünk valami nagyon emberit, szépet, tisztát mi is, mindenki, aki részt vett a New York Művész Páholy hétfői programján. Szükség van erre az összetartozásra a mai világban: amikor érezhetjük, mindannyian hasonló kérdéseket teszünk fel, mindannyian hasonló problémákkal küzdünk, s mindannyian keressük a válaszokat. November 25-én sok választ kaptunk egy kivételesen színvonalas, elegáns esten.

Budapesten, a New York Kávéház Róma termében - kivételesen egy helyen egyesült három nagyváros, egy teremben egyesült ötszázszoros szeretet. Köszönjük az élményt!