Első gondolatom megegyezik az utolsóéval: GRATULÁLOK Kállay- Saunders Andrásnak, köszönöm neki, hogy nagyszerűen képviselte Magyarországot Európa előtt! 

Nos, a Dalfesztivált én mindig megnézem, jó szórakozásnak, kellemes izgalomnak tartom. A problémáim is ez utóbbival kezdődnek. A verseny művészeti értékét a zenék, a táncok és persze a dalok adják, az izgalmi részét pedig a dalokat értékelő szavazásnak kellene adnia. Eközben mi van? Évről évre ülök a tévé előtt, és egyes országok pontjainak közzététele előtt fél perccel bemondom a dobogósaikat. Ha indulnak a törökök, a németek 12 pontja az övék, a fehéroroszok az oroszoknak adják a maximumot, ahogy az azeriek is. Ha bejutnak a bosnyákok, horvátok, szerbek, szlovének, macedónok és montenegróiak, akkor egymásnak adogatják a pontokat, függetlenül attól, hogy milyen a másik dala. Nem a színvonal számít, hanem, hogy melyik ország melyiknek a barátja, hol élnek a nemzeti kisebbségei, esetleg vendégmunkásai. Nagy összeggel lehetne fogadni arra a fogadóirodáknál, hogy egy skandináv ország legelőször a másik skandináv országot támogatja, ahogy Moldova 12 pontjára is jó eséllyel pályázik Románia, szinte minden alkalommal. 

Az általam nagyon nagyra tartott Gundel Takács Gábor is újra meg újra elmondja, hogy bízhatunk Románia pontjaiban az erdélyi magyarság miatt. Szóval nem elsősorban a dalunk, hanem a kisebbségben élő honfitársaink miatt. 
Rendben van ez így? Nem sérül így a 'dalverseny'? 

Az idei versenyt óraműpontossággal megszervező dánok jó show-t csináltak. A dalok között szerintem sok volt a középszerű, unalmas, és volt egy-két igazán jó is. A mi Andrásunk nálam dobogós lett, szuper produkciót mutatott be, fantasztikus hanggal, letisztult, egyszerű színpadképpel. Ötödik helye megérdemelt. Jó érzés, hogy ez a New Yorkban született fiatalember mély értelmű dallal, igazán fontos gondolatisággal képviselte Magyarországot Európa színpadán. Eredménye csattanós választ adott leginkább azoknak, akik ízléstelenül bántották ezt a magyar fiatalembert a bőre színe miatt. Eszembe jut a szintén félvér, pécsi kislány esete (apukája afrikai, anyukája magyar), akivel egy március 15-i ünnepség lőtt a tanárnője levetette a kokárdát, azt mondván, hogy ez túl furcsa lenne (megsebezve ezzel azt a tündéri gyereket). Hála Istennek, azok az idők már elmúltak, legalább is nagyon remélem!

Egy ilyen nemzetközi versenyen nem a bőr színe, hanem a produkció kell, hogy számítson, András pedig nem hagyott kétséget előadásának színvonala és a magyarsága felől.

És akkor a legvitatottabb pontról: Conchita Wurtzról. A Thomas Neuwirth néven született előadó hatalmas feltűnést keltett. Sokfelé szakadtak az emberek vele kapcsolatban. Van, aki jópofának tartja, van, aki a szabadságjogok harcosának és új idolnak, és van, aki megdöbbentően ocsmánynak, ízléstelennek, szégyellnivaló valakinek. Megjegyzem, nekem a dala tetszett, az átlagnál messze jobb volt, szerintem. Ám tudjuk nem (mindig) a dal számít. 
Kétségtelenül az osztrák szélsőjobbosok lehetnek most nagy bajban: örüljünk, hogy legyőztük egész Európát? Vagy szégyelljük magunkat, hogy kivel és mivel? Számukra ez feldolgozhatatlan lehet. 

Nézzük az egész legegyszerűbb olvasatát és kérdését: vajon ez az osztrák énekes(nő) megnyerte volna a Dalfesztivált, ha szimplán szakállas férfiként vagy sima arcú nőként indul? Szerintem nem. Ugyanakkor ott a másik kérdés: egy dalversenyen, ahol deklaráltan A DAL számít(ana), miért kell arról hosszas vitákat nyitni, hogy kitől miért kap 12 pontot? Ha legjobb a dala, kapja meg szakállal, férfiként/nőként, ha meg gyenge a dal, akkor így se, úgy se kapjon semmit. Mi is volt ez? Egy meleg ember kiállása társaiért? Polgárpukkasztás? Megtervezett marketingakció? Conchita kétségkívül megjegyezhető személy/produktum, van aki rajong érte, van aki gyűlöli, de az biztos, hogy mindenki róla beszél. Ahogy tavaly az orosz Bábuskákról, a popkultúra dobogójára felkerült nénikékről, akiknek nem voltak kiemelkedő hangi adottságaik, ám volt egy kiváló produceri csapatuk. Nos, akkor hallottunk róluk utoljára, azóta se. 

Kíváncsi vagyok ennek az osztrák előadó(nő)nek a jövőjére. Még emésztem a helyzetet, tátott szájjal figyeltem, bevallom, fogalmam sincs, hogy ez most mi volt?! Nekem a hosszú eredményismertetés közben nyújtott borzalmasan eltúlzott viselkedése rettenetesen sok volt, nem az én világom, ugyanakkor nyert, gratulálok. Mégis, van bennem keserűség azzal kapcsolatban, hogy "A Dalverseny" már régen nem dalverseny. Ha az lenne, akkor az egészben teljesen vétlen orosz ikreknek adott pontok alatt nem pfújolt volna a közönség (nyilván Oroszország politikai és katonai lépései miatt). Akkor én sem tudnám bemondani előre egyes országok top-pontjainak tulajdonosait. Akkor mindenki meghallgatná a dalokat, és azok alapján ítélkezne. Félek, ez sosem lesz így. 

Hát, ezek voltak a gondolataim a szombat estével kapcsolatban. Egy biztos, remélem Ti is csatlakoztok: én a magam részéről NAGYON GRATULÁLOK Kállay-Saunders Andrásnak, és köszönöm Neki, hogy nagyszerűen képviselte Magyarországot Európa előtt! Éppen ezért az Ő képét töltjük fel az oldalra, nem Conchitáét és nem másét. Andrásét, akikre büszkék lehetünk. Nála A DAL is nagyon rendben volt. Szerintem...