A mai adás nagy része inkább az állítólagos dzsungelből frissen visszaért Szabó Zsófiról szól, mint az X-Faktorról, de hát ezeket a részeket szoktam átugrani... Tóth Gabi kivételesen nadrágban jelenik meg, de ez inkább még csinosabbá teszi, főleg mert piros-bordó összeállításban jelenik meg, a haja meg egyenesen remek! Jó a hangulat, induljon is a banzáj!

A mai este tematikája: „Szeretlek is meg nem is".

Szabó Ricsi ma lazább arcát mutatja, igazán kedves jelenség, nyilván a „nagy mackó táncol" című lapot minden évben ki kell játszani, aranyos is volt, csibészes is volt, de egyet kell értenem Little G. véleményével, picit talán komikus is volt, illetve hát maga az éneklés, ami a lényeg lenne, az itt annyira nagyon nem működött. Ettől függetlenül hangulatos kezdés volt.

Ilyés Jenifer ma egészen egyszerű ruhát visel, ez sokkal szimpatikusabb. Sajnos helyenként fájdalmasan hamisan énekel a Leona Lewis dalban, komoly gondjai vannak az angol kiejtéssel is, viszont nekem is úgy tűnik, mintha ez most tényleg azért lenne, mert próbál odafigyelni az érzelmekre, a mondanivalóra is. Biztosan nagyon nehéz ezt megtanulni, kellően pontosan énekelni és közölni is egyszerre, kell is még rajta dolgozni jócskán, de most először látszott az, hogy nem rutinból, technikából énekel, hanem kezd már befele figyelni.

A Spoon is az őszinteségen és nyíltságon dolgozik, nagyon helyesen. Ez a dal nem volt rossz, kiemelkedően jó sem volt, amolyan átlagos volt. Ezek a fiúk ennél sokkal-sokkal jobbat tudnak, és egyetértek G-vel és Alföldivel is, ez tutira menős volt, nehogy kicsit ki kelljen lépni a komfortzónából. Bátortalan volt.

Andelic Jonathan az első (és remélem, nem egyetlen) kellemes meglepetés ma. A dal nagyon jó, a koreográfia is rendben volt, most nem értek egyet Alföldivel, szerintem nem lett lekorlátozva Jonathan szabadsága a tánccal. Remekül énekelt, jól mozgott, és jó pont a fodrászoknak, stylistoknak is! Ez fincsi volt. (Szerettük Tóth Gabit „a kevesebb több-mondom ezt én!" megjegyzéséért!)

A Tha Shudras She's a lady-je eredeti, fantáziadús, eszméletlen jó zenével, viszont az énekes stagnálása az emelvényen kicsit erőtlenné tette a dolgot. Kifejezetten zavart a bottal való mutogatás, olyan érzésem volt, mintha fölösleges lenne a kellék a kezében. Énekben legalább 3-4 helyen mutatott pillanatnyi csodákat, de a mozgás ehhez a stílushoz, ehhez a dalhoz nagyon kellett volna. Nem fér kétség hozzá azonban, hogy itt a helyük, és az egyediségük üdítő ebben a műsorban.

Horányi Juli gyönyörű ruhában, az élő zongorakísérettel és vokállal olyan magasságokba repített, amit talán ebben a műsorban még nem tapasztaltam. Az első hangtól kezdve végig borzongtam, és az őszintesége könnyeket csalt a szemembe. Sok van még ebben a lányban, érdemes odafigyelni rá.

Borbély Ricsinek is nehéz megnyílnia, de a mezőnyből valószínűleg neki sikerült a legtöbbet fejlődnie a múlt hét óta, és az eddigi előadásai legjobbját nyújtotta. Eleve nagyon nehéz dalt hozott (mint mindig), és meglepően jól énekelte, no nem mintha a hangjával valaha is gond lett volna. Én is úgy éreztem, mint a mentorok, hogy ebben most sok szív volt. Jó úton jár, Alföldi nagyon tudhat valamit. Ügyes.

Tóth Andi, az ifjú rockerlány most megmutathatta volna lírai oldalát, de nem sikerült. Azt az ösztönösséget, lazaságot és természetességet, ami eddig sajátja volt, most egyáltalán nem lehetett érezni. Ez modoros volt, Andi túlénekelte a dalt, alig tudott mozogni, tele volt olyan frazírokkal, ami nem kellett volna bele. Érnie kell még ehhez, nézzük meg például Horányi Julit, aki már nyilván sok mindenen túl van, így letisztult, kikristályosodott stílusban tud énekelni. Andi ilyen fiatalon még értelemszerűen nem tud akkora terhet viselni, mint idősebb társai, ehhez mérten kellett volna neki dalt választani is. A nagy akarás nem mindig vezet jóra.

Alföldi és Benji a Police-dallal szerintem kicsit mellényúlt. A szám eleje jó volt mind énektechnikailag, mind előadásban, a második fele azonban egészen furcsára sikeredett. A hamisságok még nem is zavartak volna különösebben, inkább a laposság, amitől az egész közepesen unalmassá vált.

Izabella egy Dér Heni-nótát választott, amiben végre újat is tudott mutatni. Szexis, dögös, vagány és erős volt az előadás, egyedül a mély hangokkal volt probléma, azok ugyanis nem szóltak szinte sehogy. Emellett azonban végigtáncolta-mozogta a dalt, energikus és vidám volt, jól hozta, amit kellett. Ez hiányzott belőle.

Alföldi tényleg tudhat valamit, mert Nagy Ricsi nagyságrendekkel jobban énekel és „ad elő", mint eddig bármikor. Pedig nem a kedvencem, de emellett még én sem tudok elmenni. Nehéz dal, de remekül megoldja, ezt a dalt most bizony elhittem. Piros pont az öltöztetőknek, szuperül néz ki a fiú, ez egyszerűen nagyon jó volt. Fhuh.

Kállai-Kiss Zsófi már megjelenésével elképeszt, aztán elkezd énekelni, mégpedig egy Toldi Mária-dalt. Nehéz dal, ám itt kifejezetten jó választás, és jó az is, hogy Zsófi nem mozog, mert a dal önmagáért beszél. Szuggesztív, erős előadás, hatásos is, amennyire kell. Ha Istenes Bence nem lőné agyon az egészet a buta kérdésével, az élmény tovább is tartott volna...

Extraként következik egy közös éneklés, a U2 One című slágerének Mary J. Blige-féle verziójára. Mivel szokás szerint playback, így nem értékeljük, mint ahogy Rácz Gergőt sem, mert az ő irritáló személye már a Dal-ban kiakasztott minket (ez a dal meg egyenesen nyáltenger). Brrr... Én nem is értem, ő hányadik században érzi magát?

Végre elérkezünk az eredményhirdetéshez. A ma látottak alapján leggyengébbnek tartom Jenifert és Tóth Andit, de lássuk, egyetértünk-e a nézőkkel. Kállai-Kiss Zsófi egyértelmű bazdmeggel ünnepli továbbjutását, majd azonnal bocsánatot is kér.

A két párbajozó versenyző ma Ilyés Jenifer és Andelic Jonathan. Kettőjük közül Jonathannak szavaznék bizalmat, bár az is igaz, hogy Jenifer ma végre mutatott magából is valami újat.

Jenifer Whitney Houston I have nothing című csodálatos dalát hozza. Imádom Whitney Houstont, így nálam nagyon magas a léc... Amellett, hogy ez tisztább, mint a korábbi dala, az angol még mindig nagyon problémásnak hallatszik. Ami viszont nekem a legkomolyabb gondom Jeniferrel (és már előbb rá kellett volna jönnöm erre), hogy nincs benne dinamika. Elénekli a dalt, és a nehéz hangokat erőből kinyomja, de nincs benne az az erősítés, az a hullámzás, ami egy ilyen dalban a minimum szükséglet lenne. Ezáltal még feltűnőbb, ha kevesebb benne az érzelmi töltés. Nem tetszett sajnos.

Jonathan érdekes párbajdalt választott, mert a szöveg szerint ő nem akar itt maradni, nem akarja ezt a játékot játszani. Talán az izgalom számlájára írható, hogy a mély hangok kissé bizonytalanok, viszont benne aztán megvan az a dinamika és érzelmi erősség, amit az előző versenyzőnél annyira hiányoltam. Az igazat megvallva talán kicsit túl dinamikus is, de párbajhelyzetben sokszor láttunk már ilyet. Távolról sem volt tökéletes, de jobban szeretném őt látni továbbra is a műsorban, mint Jenifert.

Szerencsére a mentorok is hasonló véleményen vannak, így a verseny ma Ilyés Jenifer kiesésével ér véget. Nincs is már mit hozzátennem, így volt kerek a dolog. Jövő héten újra itt!

Az idei első élő show-ról itt írtunk:

Amikor a fél ország Tóth Gabi melléért imádkozik - X-Faktor 2014 - 1. élő show

2014.10.19. - 13:15 | Orsó - Fotók: rtl.hu/rtlklub/xfaktor

Eljött tehát az őrület napja, amit repesve vártunk, a majdnem mindent megmutató ruhák, egy életen át tartó hajköltemények, feszültség, hatásosnak gondolt előadások és kisfilmek estéje. Istenes Bence egyedül is legalább annyira idegesítő, mint korábban Liluval, Tóth Gabi melleiről pedig soha nem lehet lemaradni. Szóval olyan sok minden nem változott, talán csak hogy az idei mezőny nem kerget minket az őrületbe a hamis éneklésével. Már megérte felkelni.