8 nap múlva karácsony...

Ebben az évben még soha nem voltunk ilyen közel az ünnephez. Ahhoz az estéhez, amit talán legjobban vár kicsi és nagy, öreg és fiatal egyaránt. Ahol gyermek van a családban, ott fokozottabb az öröm, hiszen a gyermeki rácsodálkozás az egyik legszebb dolog a világon.

Az ünnep akkor az igazi, ha nem hullafáradtan esünk be a karácsonyfa alá, és ha az azt megelőző napok nem telnek napi 24 órás idegbajjal. Ezekről sokszor a környezet, vagy az előre nem látható események tehetnek, és nagyon sok esetben mi magunk.

Mi történik, ha idén a szekrények tetejét karácsony után egy héttel töröljük le? Vagy ha az ünnepi vacsora után - ami után, valljuk be, alig fogy az édesség - idén csak kétféle süteményt tálalunk? Mi történik akkor, ha nem minden ajándékra kerül ugyanolyan csomagolópapír, és ha elfogy az idei ünnepre tervezett minta, nem rohangálunk fél napot, hogy találjunk ugyanolyat? Ha megkérdeznénk a szeretteinket, hogy a háromféle sütemény, vagy a tökéletes patikarend miatt szereti-e a karácsonyt, megkockáztatom, hogy mindannyian nemmel felelnének. Az emberek nagy része - ha nem mindegyik - azt várja, hogy együtt lehessen a család, hogy végre ne szóljon a telefon, hogy lehessen a szőnyegen ülve hosszú társasjáték-csatákat vívni a legkisebbekkel, hogy úgy lehessen fent maradni sokáig, hogy másnap nem kell korán kelni, és dolgozni menni. Azt szeretjük a karácsonyban, hogy mézeskalács illatú - amire itt egy remek recept, és előre elkészíthető - és azt szeretjük, hogy nyugalom van. 

Fotó: http://wac.450f.edgecastcdn.net

Találjuk meg ezt a nyugalmat a szívünkben, és segítsünk a körülöttünk élőknek is. Ha látjuk, hogy valaki segítségre szorul, és van időnk/lehetőségünk, segítsünk egymáson az ünnep előtt. Nem kell sok ehhez, elég egy kis doboz sütemény annak, aki nem tud sütni, vagy egy fuvar valakinek a boltba, akinek nincs autója, és nagybevásárlást tervez. Elég egy esti séta egymással, hogy érezzük, nem versenypályán vagyunk, ahol a „karácsony" nevű célban majd fáradtan rogyunk össze, egy kollégának pedig örömöt okozunk azzal, ha egy órával tovább maradunk neki segíteni, így hamarabb hazamehet ő is.

Adni fantasztikus érzés, és ha ezekkel az apró, nap mint nap megélt csodákkal töltekezünk karácsonyig, akkor nem csak a lakás, a vacsoraasztal, de a lelkünk is díszbe öltözhet. Próbáljuk meg gyermekünknek is kevesebbszer mondani, hogy nem érünk rá, az időnket pedig okosabban osszuk be, mint az év többi napján. Mert az időből most nagyon kevés van mindenkinek, viszont minden egymásra fordított nyugodt perc százszoros „termést hoz" - lélekben. A gyerekeket vonjuk be minél több dologba, hogy érezzék, ők is "hasznos láncszemei" a készülődésnek, így már az is közösen telhet. Készítsük együtt a mézeskalácsot - még akkor is, ha nem lesz minden darab tökéletes - hagyjuk, hogy segítsenek a házi munkában. Teregetni is szórakoztatóbb - és persze kétszer olyan sokáig tart - ha egy apró kis kezecske adogatja a ruhákat a mosógépből, a szűnni nem akaró csacsogás pedig plusz ráadás. A bevásárlásnál neki is legyen saját táskája, még akkor is, ha csak egy csomag szalvétát teszünk bele, a lényeg, hogy érezze: ő is segített, hiszen jön az ünnep, sok a tennivaló, minden hasznos kézre szükség van. 

Igyekezzünk tanulni a saját hibáinkból, azokból, amiket már előtte szinte minden évben elkövettünk. Már most ellenőrizzük az égősort a karácsonyfán, vagy keressük meg a karácsonyfatalpat, ami sokszor év közben saját vándorútra indul, és mikor a nagy napon elő akarjuk venni, hűlt helye van csak, és indulhat az expedíció... Készítsünk pontos listát azokról a dolgokról, amik még hiányoznak, és igyekezzünk még a héten beszerezni őket, hogy az ünnep előtti 2-3 napban már szinte ne is kelljen kimozdulni otthonról. Mindenki szívesen készít fényképeket a családról, ellenőrizzük, hogy az esetleg év közben kevesebbet használt gépben jók-e az elemek, és minden eshetőségre felkészülve szerezzünk be egy új garnitúrát is.

Fotó: http://www.wallcoo.net

Sokszor tapasztaltuk már, hogy az utolsó napokra elfogy a csillagszóró a boltokban, ezt se hagyjuk 24-én délelőttre. Aki szaloncukrot is kötöz a fára, tervezze ez valamelyik estére családi körben. Ahol kisebbek a gyerekek, ott remek alkalom ez arra, hogy a szülők egymással halkan beszélgetve töltsenek időt szaloncukor-kötözés közben, mikor a gyerekek már alszanak. Ezt az időt adjuk egymásnak, ne menjen közben a tévé, és az okostelefon facebook-üzeneteit se nézegessünk állandóan. Ha vannak olyan rokonaink, akiknek karácsonyra postai úton adunk fel képeslapot - szerintem ez nagyon szép szokás, sokkal személyesebb, mint „dobni egy mailt, vagy sms-t" - azt is a héten nyugodtan elintézhetjük.

Aki gyógyszert szed, ellenőrizze, hogy lesz-e elegendő januárig, ha nem, írassa fel a szükséges mennyiséget. Nem árt a biztonság kedvéért beszerezni olyan alap dolgokat, mint a fájdalomcsillapító, ahol gyerek van, ott a nekik való lázcsillapító, orrspray vagy épp köhögés elleni szirup. Ezek nem romlanak meg egyhamar, és inkább legyen otthon, de ne használjuk, minthogy a szentestére belázasodó gyerkőcnek induljunk el lázcsillapítót vásárolni a város másik végében lévő ügyeletes gyógyszertárba.

Kicsit előre is tervezhetünk, hiszen nagyon sokan nem csak karácsonykor lesznek otthon, hanem a két ünnep között is. Ahol gyerekek vannak, érdemes egy-két jó dvd filmet venni/kölcsönkérni. Igazán szórakoztató, mikor az egész család együtt nézi az ágyból a filmet, előttük egy tál gyümölccsel. Ezek lesznek azok a pillanatok, amikre év közben is szívesen emlékezünk, amikből később is táplálkozhatunk. Ha kettesben töltünk pár napot, készüljünk fel erre is néhány olyan játékkal, mint például a Scrabble, ami segít abban, hogy ne a tévé előtt töltsük az egész szabadságunkat.

Bárhogy is készülünk, egyet tényleg ne felejtsünk el: a mai fogyasztói társadalom sokszor azt sugallja, akkor lesz szép a karácsony, ha méregdrága ajándékokkal lepjük meg egymást, pedig ezt bármikor megtehetjük, akár március 25-én is. De vajon lesz-e akkor téli szünet? Lesz-e karácsonyfa, csillagszóró, mézeskalács illat? Jöhetünk-e haza csúszkálva sétálva az éjféli szentmiséről, aminek varázsa megfejthetetlen? Örüljünk azoknak a pillanatoknak, amit csak most kaphatunk meg, amikből nem lesz másik az év során. Erre készüljünk nyugodtan, mosolyogva, szeretettel a szívünkben...

Előző heti írásainkat a témában itt érheti el: 

Karácsonyi visszaszámlálás - Hogyan legyen a karácsony a szeretet, és ne a rohanás ünnepe?

2014.12.03. - 00:30 | Waldo

Egyre többször hallani, hogy a felnőttek nagy része rettegve gondol a karácsonyra, hiszen főleg a hosszú, kígyózó sorokat, a bevásárló központok előtti tömött parkolót látja maga előtt, és azt, hogy az utolsó pillanatban kell ajándékokért, a vacsora hozzávalóiért rohanni a legnagyobb tömegben. Mától minden szerdán olyan tippeket írunk, amik segítenek abban, hogy a karácsony mindannyiunknak a szeretet, az egymásra odafigyelés, és ne a rohanás, és hulla fáradtan a fa alá beesés ünnepe legyen.