Szokás szerint teltház fogadta Sziszit (Vass Szilárd) és Zolit (Kálmánchelyi Zoltánt) a Café Freiben. Műsorukat egy szomorú bejelentéssel kezdték, ugyanis a Szombathelyi aktuális - a' la carte Zoli&Sziszi a két színművész elfoglaltsága miatt egy ideig szünetel, ám ez mit sem akadályozta őket abban, hogy fergeteges hatvan perccel búcsúzzanak (még ha ideiglenesen is) a közönségtől. Beleadtak apait-anyait, vendégeikkel, Balogh Jánossal, Horváth Ákossal és Fekete Lindával sikerült jócskán megmozgatniuk a nézők nevetőizmait. Ahogy azt már megszokhattuk, most is a Vas Népe aktuális híreit dolgozták fel. Milyen az üveglap mögé zárt pillanat? Ki lehet szabadulni belőle? Népbetegség lett a depresszió, de vajon hogyan viseli el ezt a nép, vagyis Sziszi? Természetesen bőg és bőg rendületlenül, közönsége legnagyobb derültségére. S mi az, ami lop is és büdös is? Hát bizony, időnként beleragadunk, na de, hogy ezt még lopás is kövesse! Az üzemzavar az atomerőműben pedig valóságos katasztrófa, természetesen nem úszhatjuk meg robbanás nélkül. Sziszi és Zoli remek páros, a pantomim és az improvizáció mesterei, nemcsak egymásra hangoldónak, hanem felfogják a hallgatóság apró rezdüléseit is.

S vajon mitől igazán ízletes a balatoni hal? Balogh Janótól megtudtuk, hogy először is nem szabad balatoni halból készülnie, másodszor pedig az a legjobb, ha adunk hozzá marhalábszárat is. Horváth Ákos bemutatta, milyen az, amikor valakit vizsgálnak és támadnak. Hát, nem kívánom, hogy bármelyikünk is részesüljön ebben, mert egy igazi KO nem éppen a legkellemesebb érzés, még akkor sem, ha éppen az orvos üt ki minket. (Bár még mindig jobb, mint ha a ragya ütne ki.) Fekete Linda igazán nagyszerű Kiss Mariként, a Lexikon lágy hajlatait pedig igazi átéléssel énekelte, jóllehet néha súgni kellett a nézőknek, hogy rájöjjenek, milyen stílusban kerültek megjelenítésre. Az opera nagykövete igazából két személyben egy, vagyis lehet-e szavanként beszélnünk egymást kiegészítve? Igen, remekül lehet, kiváló improvizációs és színészi készséggel.

A Kiskegyedből a fánk elkészítésének receptjét ismerhettük meg, kicsit másképp. Az hogy élesztő helyett ébresztő kerül a lábasba, teljesen mellékes, lényeg, hogy a fánkdarabok vígan úszkálnak a zsírban, ha időnként el is merülnek. Egy állásinterjú nem tréfadolog, főleg akkor nem, ha az interjúalany, és a munkáltató is más-más állásról beszél. Ez rengeteg félreértésre ad okot, de tegyük a kezünket a szívünkre, nem pontosan ilyen a valóság is? Mikor beszélünk ugyanarról? Nagyon-nagyon ritkán, Balogh Janó és Fekete Linda remek példát szolgáltattak erre. (Igaz, hogy Lindát végül elmebaj gyanújával elvitték.) Ákos pedig kiváló tolmácsnak bizonyult, még a legapróbb gesztusokat is élethűen adta vissza, annak ellenére, hogy egy ausztrál teherautósofőr akcentusa azért nem babapiskóta. Kálmánchelyi Zoli angol kiejtése mindenesetre zseniális. Történt már valakivel olyan, hogy ártatlanul bement egy bútorüzletbe, és kiderült, hogy csak ABC sorrendben volt szabad beszélnie az eladóval? Nos, nem tudom, a valóságban mennyi az esély erre, de az tény, színészeink kiválóan megoldották ezt a feladatot is. Az önkéntes nézők toborzása nehéz vállalkozás, mert mindenki fél egy kicsit, mi vár rá a színpadon, még akkor is, ha előre tudja, hogy semmit sem kell csinálnia, csak komolyan néznie előre. (Ami ugyebár szinte lehetetlen, hacsak nem kockáztatjuk meg a kidurranást.) Végül akadt egy bátor hölgy Katalin személyében. Színészeink szabadon engedték a fantáziájukat, provokálták, szerelmet vallottak, pénzt kunyeráltak, csábítottak, s bizony Katalinnak sem sikerült megőriznie higgadtságát, időnként fel-felnevetett.

Fantasztikus egy órában volt részünk, tökéletesen kikapcsolódtunk a hétköznapok taposómalmából, s igen, valóban minden a Freiben a dől el, például az is, hogy színészeink remek nevettetők, valódi tehetséggel csalták ki közönségükből a kacajt, mit a kacajt, a kirobbanó nevetést. (Talán nem keletkezett kár az épületben a túlzott rezonanciától.) Reméljük, a szünet csak átmeneti lesz, és Sziszi&Zoli hamarosan újra jelentkeznek.