De haladjunk inkább szépen, sorban, mert természetesen mindez csak a műsor legvégén következett be. Addig azonban át kell rágnunk magunkat a második körös versenyzőkön. Zsűritársaim, Hal és Zé támogatnak ebben, a mai est itala pedig a víz, mert tegnap nem az volt... és erről talán több részletet nem is érdemes elmondani. Legyen elég, hogy különösen érzékenyek voltunk a fényekre és a hamis hangokra.

A kezdő énekegyveleg a korábbi nyertes versenydalokból készült, szerintem ötletes és vidám felvezetése a mai versenynek. A műsorvezetők barackba borultak, könnyek közt kérdezzük a stylistoktól: MIÉRT?!? És ha ez nem lenne elég, vegyük észre Levente menő cipőjét, furcsa nadrágját, és hogy nincs rajta öv. Tatár egyébként úgy látszik, kapott egy szinonímaszótárt, mert hálistennek leszokott a „tabellázásról". Öröm.

Antal Timi nyitja az estét, a szerintem kifejezetten feljavított, és pontosabban is énekelt dal nekem jobban tetszik, mint a múltkor, bár a vokálos lánnyal az első refrénben borzasztóan nem találták egymást. Mindegy, Timi jó fej, jól is énekel, ez a dal szerintem röhögve beférne a bécsi versenybe.

Hal: szerintem rosszabb így, mint a múltkor... Timi tud énekelni, de a színpadi jelenléte bizonytalan. A dal meg egyszerűen unalmas, fakó.

Zé: nincs igazán mit mondani róla, tucatdal (tuc-tuc-tucat).

Pontok:

Hal: 4

Zé: 5

Orsó: 6

A Karmapolis valószínűleg azért tetszik nekem, mert annyi éves vagyok, amennyi - ergo halványan rémlenek azok a bizonyos 90-es évek. A szinti hangzása marha jó, az énekes is ügyesen teszi a dolgát, a dal pedig szépen építkezik. Összeszedettebbek is, mint a múltkor.

Hal: ha meghallanám a rádióban, nem kapcsolnék el.

Zé: bejövős, jó szintihang, plusz jó hozzá a 90-es évek diszkóalapja.

Pontok:

Hal: 7

Zé: 7

Orsó: 8

Tóth Vera esetében továbbra sem kérdéses a hang és az énektudás. Az első pillanattól kezdve borzongatóan gyönyörű ez a hang, és bizony sok szép pillanatot okoz a hallgatónak. Említsük meg a ruhát is, nem mintha nekem olyan fontos lenne, de ez a ruha nagyságrendekkel jobban áll Verának, igazán csinos. A dalnak igencsak jót tettek a változtatások, bár még mindig úgy érezzük, hogy Vera minimum egy osztállyal magasabb ligában játszik, mint ahol a dal van.

Hal: kicsit jobban csúszik, mint a múltkor, de ez a stílus olyan, mint a csigavonal: egyszerűen nem tud másfelé menni.

Zé: súlyos lopás az egész zene. Érdekes az az ellentét is, hogy Vera azt mondja: „nem baj, hogy a Skyfall-hoz hasonlítják a dalomat, (...) én arra törekszem, hogy egyedi legyek." Ezt hogy?

Pontok:

Hal: 6

Zé: 5

Orsó: 7

Mujahid Zoli dala egyre jobban bejön, és most ráadásul visszafogottabban mozgott, ami sokat javított a produkción. Nagyon jól énekel, tetszik a technikai tudása, bejön a dal is. Ez egy nagyon jól összerakott, alaposan felépített, énektechnikailag rendkívül nehéz nóta, de pillanatnyi bizonytalanságot sem éreztem benne, ez nagyon fontos.

Hal: irritál ez a teátrális összkép, el kéne szakadni ettől. Rick Astley-utánérzés, de úgy látom, amíg nem figyeltem oda, ez trendi lett.

Zé: ez is libabőrokozós, és engem is meglep, de végig lekötött a dal. Okéka ez!

Pontok:

Hal: 4

Zé: 8

Orsó: 8

Akiket igazán nem értek, hogy mit akarnak ezzel, vagy hogy kerülnek ide, az a Spoon. Sajnos újra végig kell küzdeni magunkat a dalon, ehh. Néha bizonytalan az ének, de alapvetően azért itt sem az énektudás a gond, hanem ez a sehova nem tehető valami. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokat javítottak a nótán, most már nem halálunalmas, csak közepesen gagyi. És még valami: fodrászt nekik!

Hal: nehéz volt végighallgatni... többet nem is szeretném.

Zé: olyan, mintha 2-3 dalból lenne összevágva. Idegesít az énekes hangja, és miért fütyül a háttérben Robbie Williams? Macieső, nyáltenger... Én vasmacit dobnék nekik.

Pontok:

Hal: 3

Zé: 3

Orsó: 3

A rokonszenves és remekül éneklő Szabó Ádám a következő a sorban. Ádám megjelenésre és magatartása, kisugárzása annyira pozitív, hogy mindenképpen öröm őt látni-hallani. Tökéletesen énekel, nagyon jó hangszínnel, nagy hangterjedelemmel. A dal már nem ilyen tökéletes, de neki elhiszem, hogy szívből énekli, ráadásul a változtatások is jót tettek.

Hal: a dal vérszegény, nem mozgat meg... Nem kell még egy ilyen a világnak! Tele van ilyenekkel minden rádió. Kommerszömleny.

Zé: óriási hangja van, azta! A dal viszont uncsi, a refrént rojtossá énekelte szegény.

Pontok:

Hal: 4

Zé: 6

Orsó: 7

A másik számomra teljesen kaotikus és érthetetlen versenyző a Pankastic!. Remek, csodás zenészek, nagy tapasztalattal, komoly múlttal, és képesek ezt odarakni a színpadra? Hát... Én ezt egyáltalán nem értem.

Hal: ebben a dalban van valami nem jóféle káosz. Oké, hogy szeretik ezt a stílust, de ha nem tudnak benne igazán jót alkotni, akkor ne is hozakodjanak elő vele.

Zé: mintha egyszerre két CD szólna. Ügyesen elcsent stíluselemek, amik zagyvaságba torkollnak. A zenészek jók, a dal nem.

Pontok:

Hal: 3

Zé: 4

Orsó: 2

Na, következik a nagy és komoly üzenet: Csemer Bogi lép színpadra. Az énektudásával nincs probléma, a dal viszont úgy, ahogy van, szerintem rossz. Egyrészt végig monoton, nincs dinamikája, nincs benne kiemelkedő rész, se csúcspont, semmi. Másrészt ez a direkt üzenet, főleg a háttérvetítéssel együtt nekem öncélú. Az ilyen üzenetet pont azok kapják meg, akik egyébként sem ölnek és nem háborúznak; akiknek meg el kéne gondolkodni ezeken a dolgokon, azok nagy valószínűséggel nem nézik az Eurovíziót.

Hal: kellemes hang, de a dalban semmi különleges nincs. Kicsit elcsépeltnek érzem meglovagolni ezt a témát. Nyomtassák ki a szöveget szórólapokra, nyomják rá a háttérben vetített információkat, és így juttassák el az üzenetet mindenkinek.

Zé: annyira kevés valami van benne, hogy nem lehetett elrontani ezt a dalt. Himnusz, vagy siratóének?

Pontok:

Hal: 4

Zé: 7

Orsó: 4

A New Level Empire szereplésére is kíváncsiak voltunk a múltkori 4 pontos dolog után. A jókedvű srácok hozzák a formájukat, némi átalakítást is hallhatunk a dalban. Nekem inkább Zola éneklése tűnik jó értelemben másnak, nyilván azért, mert most a zene is hallatszik, nem mint a múltkor... Szóval szerintem most jobban teljesít, tisztább is, és úgy tűnik, élvezi, amit csinál. Nyilván jólesik úgy itt lenni, hogy a közönség szavazta be őket. (Az, hogy Tatár úgy konferálja őket, mint „a tinik kedvence", mondjuk nem értem, mert szerintem meg a Spoon-ra illik inkább ez a kategória, de mindegy.)

Hal: aranyosak, de a dal nem lett sokkal jobb, mondjuk ez is rádióba való. Az énekesnek kellemesem mormogós a hangja, de nem robban fel tőle a színpad.

Zé: a vonósokkal tompítottak a verze dinamikáján, miért? Kérem vissza a régit, vagy valami hasonlót.

Pontok:

Hal: 6

Zé: 5

Orsó: 7

Amit viszont a cikk elején jeleztem, na az most következik. Az értékelést ugyanis Pierrot nyitja (nyilván nem véletlenül), és amit mond, attól az egész stúdióban megáll a levegő, mindenki döbbenten néz, és nem ért semmit. Még Csiszár szájában is megakad a nyelv, ugyanis szó szerint a következők hangzanak el: 

„A New Level Empire-t kiváló vállalkozásnak tartom, kiváló üzleti vállalkozásnak.(...) Nagyon nehéz értékelni egy olyan szólistát, aki egyébként nagyon szerény énekesi képességekkel rendelkezik, ezenkívül a színpadi jelenléte is nagyon neutrális, már-már civil, közben pedig ilyen arrogáns."

Kedves Marosi Z. Tamás (Pierrot), ez Ön szerint szakmai értékelés? Ez profizmus? Ez volt az intelligens kritika? Ez a messzemenőkig jó szándékú vélemény? Ez a hozzáértő, tapasztalt szakember véleménye? A személyeskedés, az egyéni szimpátia - vagy éppen ellenszenv - ha (nyilván) ki nem is zárható egy ilyen helyzetben, mégsem szabad, hogy az értékelés alapját képezze. Nem az a gond, hogy a dal nem tetszik, vagy a stílus nem jön be, dehogyis. A probléma az, hogy innentől kezdve mit várjunk a kertévés tehetségkutatóktól (ahol Ön is megfordult anno), mit várjunk a közízlés formálóitól, a művészektől, magukat professzionálisnak gondoló szakemberektől? Hogy várhatnánk bárkitől is korrekt kritikát ezek után? Úgy gondolom, nem nagyon tudott volna nagyobbat hibázni, mivel ezzel alaposan aláásta a saját szakmai hitelét. Az én véleményem persze csak egy névtelen senki véleménye, csak éppen pont mi, névtelen senkik vesszük meg a koncertjegyeket, nézzük a tévéműsorokat, hallgatjuk a rádiókat, és egyáltalán: mi vagyunk azok, akikből az Önhöz hasonló profiknak jó esetben bevételei keletkeznek.

Az egész dolog érdekessége, hogy Zola (az „arrogáns" frontember) nyilatkozatából kiderül, hogy soha életükben még csak egy mondatot se váltottak egymással, ő és Pierrot. Soha nem beszélgettek, soha nem dolgoztak együtt. Én tehát hozzá képest sokkal jobban ismerem a New Level Empire frontemberét, és egészen őszintén elmondhatom, hogy az „arrogancia" talán pont az a tulajdonság, ami a lehető legtávolabb áll tőle.

A műsorból a pontszámok alapján (amiket végre nem egymás után mutattak fel a zsűritagok, hanem egyszerre, bár Csiszár Jenő végig skubizta a szomszédjai pontszámait...) a döntőbe jutott Csemer Boglárka, Szabó Ádám és Mujahid Zoli, közönségszavazással pedig a Spoon (ezt sose fogom megérteni, de mindegy). Azért nagy röhögés lett volna, ha a közönség ismét a New Level Empire-t szavazza tovább... 

Várjuk tehát a jövő heti adást, és újabb érdekes megnyilvánulásokat.

Az est saját kategóriái: 

• Az est sumákja: Csiszár, aki mindig úgy puskázta le a pontszámokat a szomszédjairól.
• Az est cipője vitathatatlanul Harsányi Leventéé.
• Az est itala: víz.
• Az est tanácsa: minden anyuka vegye el a gyerekétől a telefont, mert a végén még a Spoon kerül ki Bécsbe.
• Az est fricskája: Levente öltözéke.
• Az est Tim Burton karaktere: Csiszár.
• Az est indokolatlanul jelen lévő színe: a barack.
• Az est helyzetével visszaélője: Pierrot. (Merthogy a zenekarnak ilyenkor még csak esélye sincs reagálni.)
• Az est legindokolatlanabbul továbbjutója: a Spoon. Nehogy már jobbak legyenek a többinél...