Zenés horkantás Orwellből - Tündérmese volt a kaposvári egyetemisták államvizsga-produkciója
Képgaléria megtekintése2015.06.24. - 00:30 | Rozán Eszter - Fotók: Bartos Károly
Egy államvizsga mindig nagy drukk, még akkor is, ha a résztvevői színésznövendékek, akik számára választott mesterségük a szereplés. A Kaposvári Egyetem 4. éves színművész osztálya Szombathelyen mutatta be diplomaprodukcióját Tündérmese címmel. Orwell darabja mai is időszerű, a végzősök előadásában új életre kelt.
A Weöres Sándor Színházban zajlott a Kaposvári Egyetem 4. éves színészművész osztályának diplomaprodukciója Tündérmese címmel. A „zenés horkantás" Orwell: Állatfarm című műve alapján készült. Lelkesedés, fiatalos lendület, kellő izgatottság, és mindenekelőtt a színészet iránti elkötelezettség jellemezte a végzősöket. Az államvizsga egyfajta számvetés, az eltelt négy év kvintesszenciája, amikor a növendékek bebizonyíthatják, nem koptatták feleslegesen az iskolapadot. Sok-sok élménnyel, feladattal, örömmel és csalódással a hátuk mögött ezzel a vizsgával teszik a mondat végére a pontot. Ez különösen igaz a színinövendékekre, ahol a diploma bemutató egész eddigi tevékenységük koronája. Ha az együtt eltöltött évek igazi közösségé kovácsolják a csapatot, akkor a vizsgaelőadás élettel és élményekkel teli produkcióvá válik.
Az Állatfarm története nem ismeretlen előttünk, egy közösség formálódását követhetjük nyomon a diktatúrává válás útján - legyen az sztálinista vagy bármi más -, s azt, hogy a jó szándék, miszerint kergessük el a zsarnokot, vegyük kezünkbe a sorsunkat, legyünk a magunk urai, kudarcba fullad, és az egyenlőség elve alapján új zsarnokság születik önmaga farkába harapó kígyóként.
Az állatfarm lakói számára az ellenség a „Zember", aki nem törődik velük, elhanyagolja őket, néha meg egyenesen brutális, kegyetlen; mindenképpen olyan valaki, aki rossz, és akitől meg kell szabadulni. A szabadság azonban nem egyértelmű, az első napok eufóriája után (a friss levegő a réten, a zöld fű, a szabadság lehelete), felmerül a kérdés, hogyan tovább. A nyár nem tart örökké, jön az ősz, a tél, a virágok elhervadnak, hideg lesz és fagy, ám az élet akkor is megy tovább. A jövőért tehát meg kell dolgozni, a szántóföld nem maradhat parlagon, a munkát pedig meg kell szervezni. A szervezés viszont vezető nélkül nem megy, sőt szabályok nélkül sem. A legfőbb szabály természetesen az, hogy minden állat egyenlő. Igen, ám, de mi van azokkal, akik a szellemi munkát végzik? Ők azért némi kiváltságot élveznek, a házba is bemehetnek, amit eredetileg múzeummá nyilvánítottak a farm lakói. Egy idő múlva a szavazás is elmaradt, a döntéseket már a tanács hozza meg, akinek meg nem tetszik, hát elmehet, bár attól a perctől kezdve ellenségnek számít.
A történéseket a Minima nevű disznóhölgy meséli nekünk, a poéta és egyben a rendszer hű támogatója. A fiatalok élethűen jelenítik meg a különböző állatokat, akik valójában nem is állatok, hanem mi magunk vagyunk, a „Zember" az összes gyarlóságával együtt. Féltékenység, rivalizálás, mohóság, önzés, együttérzés, önimádat, pletyka, ugye ismerősek?
Keserédes darab a növendékek produkciója szívfacsaró és humoros jelenetekkel, szóviccekkel, aktualitásokkal, zenével és kibővített térrel, kiszólásokkal a nézőknek, és valahogy nagyon maian és magyarosan. Az aula és a stúdiószínpad előtti utca is bevonódik a játéktérbe, mintegy jelezve, a darab üzenete áthatol időn és téren át. Az ablakon át könnyen megközelíthető az Akacs Mihály utca, ahol könnyen lehet szökellni az ég felé, és odamenni a „Zemberhez" minden tilalom ellenére. Ízelítőt kapunk a tömegpszichózis és a szavak sulykolása erejének pszichológiájából is, hogyan válik az egyén a gépezet láncszemévé, hogyan veszik el a személyes akarat a többiekkel szemben, s mennyire megvesztegethetők vagyunk egy kis „cirkusszal, kenyérrel". A kör bezárul, az ésszerűtlen beruházások révén az állatok többet dolgoznak, mint a gazda idejében, ugyanúgy éheznek és fáznak, míg a főmuftik, a „fődisznók" a meleg házban dorbézolnak. A kitartó mag még ekkor sem tántorodik el, a beteg ló még agóniájában is azt mondja, a Lajosnak mindig igaza van.
A végzősök között ismerős arcokat is láttunk, hiszen Kenderes Csaba, Hartai Petra, Edvi Henrietta, Jámbor Nándor és Matusek Attila ebben a tanévben a színészi gyakorlatukat végezték a színházban, méghozzá nem is akárhogyan. Hamar beilleszkedtek a társulatba, tették magukévá a színház ars poétikáját, és a jövő évadban sem kell nélkülöznünk őket. Egy ilyen produkció rengeteg munka és gyakorlás eredménye, melyben nagy szerepe volt az osztályfőnöknek, Kocsis Pál színművésznek, aki remek csapatot hozott össze.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás