A Weöres Sándor Színház idei utolsó bérletes előadásában Mikszáth Kálmán, Gyarmati Kata A Noszty fiú esete Tóth Marival című keserédes színművet tekintheti meg a közönség. Keserédes, mert a humorban gazdag, mozgásszínházi elemekben bővelkedő, helyzetkomikumokat sem mellőző darab megmosolyogtat, ugyanakkor emberi mivoltunk gyarlóságára is ráébreszt. A pénz, a kártya, a nők nemcsak a múlt század elején szédítették meg a fiatalabb és a kevésbé fiatalabb férfiak fejét, hanem a 21. században is kicsapongásra csábítanak. A költekező életmódhoz pedig még több pénzre van szükség, de mit csináljon az ember, ha már fűnek-fának tartozik, váltót is hamisított, de a vagyon ígérete fogságban tartja, a léha életmód pedig nem engedi? A legjobb megoldás a megfelelő házasság, lehetőleg egy minél vagyonosabb lánnyal.

Noszty Feri (Gyulai-Zékány István) sem talál más kiutat az örökös adósságspirálból, mint hogy „jól" nősüljön. Apja, Noszty Pál (Sipos László Márk) segítségével egy lányra, az Amerikából hazatért gazdag földesúr, Tóth Mihály (Szabó Tibor) lányára, Tóth Marira (Mari Dorottya) vetik ki hálójukat. Mari viszont pont attól fél, hogy  a férfiak nem önmagáért szeretik, hanem csak a vagyonáért, ezért sorban kikosarazza őket. A kikosarazási jelenetben szó szerint kis kosárkákat osztogat a kérőinek, amin anyja, Tóthné Krisztina (Csonka Szilvia) felháborodik, mert már nagyon szeretné, ha a lánya végre révbe érne. Noszty Feri azonban elszánt, Homlódyné Máli (Bálint Éva) és Bubenyik (Horkay Barnabás) segítségével többszörös cselt eszelnek ki, hogy tőrbe csalják Tóth Marit. S hogy a bonyodalmak fokozódjanak, ott van még Velkovics Róza (Tarjányi Liza e.h), és a szülei Velkovics (Hajdu Péter István), aki Kopereczky Ágnes főkötő-őr szerepét is játssza, és Velkovicsné (Szalma Lenke e.h). A Noszty családhoz tartozik Noszty Vilma (Nagy-Bakonyi Boglárka), aki szinte már elvakultan védelmezi testvérét, Noszty Ferit, és minden körülmények között támogatja abban, hogyan lehetne minél több pénzt kihúzni a férjéből, Kopereczkyből (Widder Kristóf). Meg kell említenünk még Kozsehuba Tivadart (Némedi Árpád), aki szintén részt az események bonyolításában, és Malinka Kornél titkárt és Mutyánszky Marcella főkötő-őrt (Kuttner Bálint) is.

A sok szereplő első látásra talán ijesztőnek tűnik, ám ahogy az események kibontakoznak, kiválóan követhető, hogy ki kicsoda, milyen kapcsolatban állnak egymással, és mik a szándékaik.

Az előadás kevés díszlettel (díszlettervező Kiss-Benedek Kristóf, Kalászi Zoltán) és jelmezzel (jelmeztervező Benedek Mari ) dolgozik, ám annál kifejezőbbek. A műanyag hordók, ládák, fémmászókák, létrák bármivé át tudnak alakulni, lehetnek székek, búvóhelyek, kártyázóasztalok, lugasok, hintó, szoba, ágy, a nézők képzeletét is megmozgatva. Színészek személyesítenek meg állatokat vagy növényeket, ha kell akkor szőlőtőkék, de a hintó elé befogott lovakká, vagy akár pókká is át tudnak alakulni. A pók a színdarab fontos szimbóluma, mert ahogyan a pók szövi a hálóját, a szereplők is úgy szövik cseleiket.

A mozgás kiemelt szerepet tölt be az előadásban. Minden lépésnek, mozdulatnak, karlendítésnek, arckifejezésnek jelentősége van, hol érzelmeket, hol gondolatokat fejeznek ki, máskor létállapotra, zaklatottságra utalnak, vagy egyszerűen csak azok, amik: mozdulatsorok.

A színészek remekül jelenítik meg karaktereiket, képesek arra, hogy visszahozzák a dzsentri-korszak atmoszféráját, úgy, hogy mégis modernnek érezzük.

Bár ma már az erkölcsök megváltoztak, a „kompromittálni valakit" kifejezés kiment a divatból, az adóssághoz, a kölcsönkéréshez is máshogy viszonyulunk, a plasztikus színészi játéknak köszönhetően együtt tudunk érezni Tóth Marival, elítéljük Noszty Feri léhaságát, bosszantó, hogy Kopereczky megint hagyta, hogy pénzt csikarjanak ki tőle.

Az előadás során többször szóba kerül a prágai örökség, és veszélybe kerülnek az évszázadok óra őrzött értékes családi gyöngyök is.

Mikszáth Kálmán azonos című regénye 1908-ban jelent meg, alapötletét egy hírlapi szenzáció szolgáltatta, a századfordulón ugyanis egy dzsentri fiatalember megszöktette egy milliomos bácskai polgár leányát. Miután az ifjú hölgyet ilyen alattomos módon „kompromittálták", az apa úgy tett, mint aki belegyezik a házasságba, készültek az esküvőre, az esküvő napján azonban az apa külföldre küldte a leányát, a hozományvadász fiatalember pedig hoppon maradt. A regényből 1960-ban fekete-fehér filmszatíra is készült Gertler Viktor rendezésében, többek között Uray Tivadar, Mécs Károly, Krencsey Marianne, Páger Antal, Fónay Márta közreműködésével.

Ahogy Mikszáth Kálmán regényei tele vannak kalanddal, romantikával, intrikával, ezt az érzést visszakapjuk a Weöres Sándor előadásában is, Horváth Csaba rendezésében.

S vajon sikerül az olyan gondosan kifundált cselsorozat? Az előadás végén kiderül.

A NOSZTY FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL

színmű

Szereplők:

Tóth Mihály Szabó Tibor

Tóth Mari Mari Dorottya

Tóthné Krisztina Csonka Szilvia

Velkovics és Kopereczky Ágnes főkötő-őr Hajdu Péter István

Velkovicsné Szalma Lenke e.h.

Velkovics Róza Tarjányi Liza e.h.

Noszty Pál Sipos László Márk

Noszty Feri Gyulai-Zékány István

Noszty Vilma Nagy-Bakonyi Boglárka

Kozsehuba és zenész Némedi Árpád

Kopereczky Widder Kristóf m.v.

Bubenyik Horkay Barnabás m.v.

Homlódyné Máli Bálint Éva

Malinka Kornél titkár és Mutyánszky Marcella főkötő-őr Kuttner Bálint

Alkotók:

Díszlettervező Kiss-Benedek Kristóf, Kalászi Zoltán

Jelmeztervező Benedek Mari

Dramaturg Tóth Réka Ágnes

Világosító Boros Dániel, Horváth-Toki Tibor

Kellékes Papp-Ionescu Dóra

Súgó Jenei Ági

Ügyelő Pados Bernát

Rendezőasszisztens Ostyola Zsuzsanna

Rendező: Horváth Csaba