Velence nemcsak a lagúnáiról, a karneválról, történelmi nevezetességeiről, palotáiról, templomairól híres, hanem a biennáléról is. Ez az a város, ahol remekül megfér egymással a múlt és a jelen, régi korok stílusai egyesülnek a ma művészeti irányzataival egyfajta feloldódó szintézisben. A Velencei Képzőművészeti Biennálé a világ egyik legelismertebb és legrangosabb művészeti eseménye, melyen hetven ország alkotói vesznek részt, több helyszínen. Magyarország képzőművészei is a fesztivál állandó vendégei, az idén Várnai Gyula Peace on Earth! (Békét a világnak!) című kiállításával nyílt meg a magyar pavilon.

Kiállításokban, programokban tobzódhat, aki Velencébe látogat (észak-itáliai utazásunk során semmiképpen sem hagyhatjuk ki!). Valamennyi helyszínre persze nem juthatunk el, pénztárcánk és az idő behatárolja lehetőségeinket, ám Beverly Barkat rabul ejtő alkotásait feltétlenül érdemes megnéznünk a Palazzo Grimaniban. Egy hatalmas történelmi múlttal rendelkező városban fontos, hogy a régi és az új értékek megférjenek egymással. Beverly Barkat izraeli képzőművész Evokative surfaces (Felidéző felszínek) című, a biennáléhoz kapcsolódó önálló kiállításán egyszerre van jelen a reneszánsz méltóság és a modern művészet. Beverly az épületbe lépve azonnal meglátta a lehetőséget, tudta, az ablakon beeső fény, az ódon falak kiváló helyszínül szolgálnak az installációihoz. A hely-specifikus sorozatához PVC-lapokat használt, melyek kimondottan a Grimani-palotához készültek.

„Az evokatív felszíneket a Palazzo Grimani és az épületben rejlő energia ihlette. Többet szeretnék annál, mint csupán kiakasztani a műveimet a palotában. Azt szeretném, ha dialógus jönne létre a régi és új között, az építészet és a képeim között."mondta Barkat.

A Palazzo Grimani Velence egyetlen érett reneszánsz épülete, a kor legbefolyásosabb építészei tervezték - Palladio, Servio és Sansovino -, mely különlegesen dekoratív freskókkal dicsekedhet, köztük egy akttal Giorgione-től.

„A palotának olyan hihetetlenül erős festői jelenléte van, hogy muszáj volt reagálnom rá a munkáimban - legfőképpen Giorgione akt freskója ragadott meg a palota kincsei közül" tette hozzá Barkat.

„Éveken át dolgoztam rajta a műtermemben, hogy jobban megértsem a vonalvezetést. A Palazzo Grimaniban a színek és a vonalak, az építészet és a festészet minden alkalommal kéz a kézben járnak, kiegészítik egymást, én pedig válaszolok erre a munkáimban."

A palotában nemcsak a biennáléra készült alkotásait láthatjuk, hanem az utóbbi tíz év terméséből is találunk képeket.

Beverly Barkat 1966-ban született Johannesburgban, Dél-Afrikában. 1976-ban Izraelbe költözött. Művészi környezetben nőtt fel, mivel a szülei is képzőművészek. Művészeti tanulmányait Jeruzsálemben végezte a Bezalel Akadémián, agyaggal, fémmel és üveggel dolgozott, majd olajfestészetet és rajzolást tanult a Jerusalem Studio School-ban, ahol mester fokozatot szerzett. Nagyon szeret kísérletezni új anyagokkal, célja, hogy az építészeti terekben lévő erőt és lehetőségeket felfedezze, ezért különböző építészeti projektekben vesz részt. Többek között közösségi terek, magánotthonok, általános iskolai könyvtárak építésében és felújításában, hogy az oktatás környezeti feltételei javuljanak.

2009-ben saját stúdiót nyitott Jeruzsálemben, ahol folytatta a maga különleges művészi nyelvének kialakítását. Rajzaiban és festészetében a megjelenési formákat kutatja, változatos formában jelennek meg a papíron, a saját maga feszítette vásznon és PVC-n úgy, hogy közben beilleszti azokat a technikákat és ismereteket, melyeket a különböző művészeti ágakban megszerzett, és amelyekre specializálódott. Beverly Barkat kiállításai a kritikusok tetszését is elnyerték Jeruzsálemben és a Távol-Keleten, munkáit világszerte megtalálhatjuk a kiállítótermekben.

Nem könnyű megtalálni a Grimani-palotát, szűk sikátorokon keresztül jutunk el a Campo Santa Maria Formosa-ra, de mindenképpen megéri, hogy megcsodáljuk a velencei történelem és építészet érett reneszánszbeli remekét. Jobbra a múzeumot találjuk, balra az óceán és a tenger kékjét visszatükröző installáció tárul elénk, Barkat első evokatív alkotása. A műalkotás mögött a nyitott ajtón át a csatornára láthatunk, mintegy jelezve, hogy régi és új találkozási pontjánál vagyunk. Mielőtt elindulnánk a lépcsőkön, még egy pillantást vetünk az árkádokra, hagyjuk, hogy a hely atmoszférája csendesen belénk ivódjon. A palotát a 16. század elején Antonio Grimani, a későbbi dózse a fiainak szánta családi házként. Később reneszánsz stílusban átalakították, itt találhatjuk Velence egyetlen, négy-árkádos reneszánsz palotai udvarát. A Grimani-család a velencei fő irányvonaltól eltérő művészetpolitikát folytatott, olyan nyelvet mutattak be, mely a reneszánsz ízlésre és a közép-itáliai manierizmusra reflektált.

A második emeleti nagyteremben tárulnak elénk Barkat PVC installációi. Áttetszőek, ragyognak, a színek és formák vibrálnak, kergetik egymást, mégis nyugalmat árasztanak. A 12 PVC lap a fa mennyezetről lóg alá, és eléri a padlót. A vitorla-szerű alkotások lágyan meglebbennek, amikor a nyitott ablakon át befúj a szél. Az ablak közelében mindkét oldalára festett műveket találunk, melyek a tér és a fény interakcióját érzékeltetik. Az absztrakt festmények átfedő rétegei a palota múzeumában lévő pásztori tájképekre emlékeztetnek. A festmények felszínének kettőssége a rajta keresztülhaladó fénnyel az átláthatóság, a tükrözés, a folyékonyság élményét hívja elő velencei kontextusba helyezve, megteremtve a teret az elmélkedéshez.

Barkat festői gyakorlata a művészettörténettel való állandó dialógusban gyökerezik, míg az átláthatóság és a színek fényessége és megjelenése iránti érdeklődése egészen korai, üveggel foglalkozó periódusáig nyúlik vissza. Barkat semmit sem hagy a véletlenre, mindennek pontosan megtervezett helye van. Előre felméri a teret, megnézi, hogyan illeszkednek bele az installációi, melyek azok a színek és formák, melyek legjobban visszaadják Velence történelmi hangulatát. Az Evokatív felszínek elkészítése előtt keresztül-kasul bejárta a várost, hogy minél mélyebb benyomást szerezzen. Üvegkészítői gyakorlata lehetővé teszi, hogy három dimenzióban lásson, és absztrakt képzeteket hozzon létre.

A nagytermet elhagyva (nem szívesen tesszük, mert nehéz megválni Barkat installációitól), a többi termen végighaladva megismerkedhetünk Barkat festői világával, az absztrakt és figuratív képek keverékével. Egyik visszatérő motívuma a ló, gyakran a semmiből bukkan elő, csupán a fej vonala, vagy az orra utal rá, vagy a mindent kifejező szem. A látogatók egyik kedvence a Horisons (Horizontok), mely lebilincselő hangulatával, a színek dinamikájával rabul ejti a nézőjét. Gyakran maradnak úgy, a képbe felejtkezve, hogy feltöltődve menjenek tovább. A sárga-naracssárga-lila egybeolvadása mozgást, ugyanakkor megnyugvást tükröz. A horizont feltárja előttünk a végtelent, magába zár, de bármikor elenged. Meditációra késztet, hogy kilépjünk a rohanó világból, pár perc, vagy akár egy negyedóra erejéig ne a tennivalóinkon rágódjunk, hanem átadjuk magunkat a pillanat varázsának. Akár játszhatunk is a formákkal, mint gyermekkorunkban tettük a felhőkkel, ki milyen alakzatot vél kivenni belőlük.

Erő és melegség árad Beverly Barkat alkotásaiból. Ha Velencében járunk, menjünk el a Palazzo Grimaniba!