Rekviem az emberiségért - Az 5 fiú a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2019.09.14. - 08:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László
Az 5 fiú 5 színésznő jutalomjátéka, minden él és vibrál a Weöres Sándor Színház színpadán Simona Semenič drámájában. Ártatlannak induló gyermeki játékok, melyekben ott van mai egész társadalmunk.
A gyermekek játéka a körülöttünk lévő társadalom leképezése. Azt játsszák, amit a felnőttektől látnak, hallanak, és ami megragadja formálódó elméjüket. Simona Semenič szlovén drámaíró és előadóművész nagysikerű darabja, az 5 fiú öt, 10-11 éves kisfiú játékába enged bepillantást. Szombat délután lévén nem kell tanulniuk, nincsenek családi kötelezettségeik sem, végre önmaguk lehetnek, és azt csinálhatják, amit szeretnének. S mire vágynak a legjobban? Hogy végre játszhassanak. De vajon valóban adhatják önmagukat? Nem éppen pont azok az előítéletek, sztereotípiák jelennek meg még az önfeledt tevékenységeik közepette is, melyeket a környezetük világra jövetelük óta beléjük táplált? Egyszerű és mindenki számára kedves játékkal indítanak, szoborrá kell merevedniük, majd fogócska következik, aztán szuperhősökké válnak, s ahogy már a kamaszkor küszöbén álló fiúkkal lenni szokott, közben vitatkoznak az elképzeléseiken, a játékban hullik a képzeletbeli vér.
A helyzet később egyre komolyabbá válik, már nem a kalandfilmek hőseit jelenítik meg, hanem azt a világot, amelyben élünk. A papás-mamás, még ha Barbie babákkal történik is, nem holmi idilli családkép, bár játékuk kezdetekor a gyerekek gúnyosan megjegyzik, ilyen az idilli család, az anya főz, a gyerekek játszanak vagy tanulnak, az apa még nincs otthon. A konfliktusok azonban hamar a napvilágra kerülnek, a „játék a játékban" családi drámák helyszínévé válik, a gyerekek őszintén és kendőzetlenül adják vissza azt, amit leszűrnek mindabból, amit látnak és tapasztalnak. Családon belüli erőszak, meg nem értettség, ingerlékenység, kivételezés, intolerancia, alkoholizmus, nemi és faji előítéletek kerülnek terítékre. Mert mit is lehetne várni egy olyan játéktól, melynek az a neve, hogy a Buzik és a neonácik?
Az öt fiút, mely számukra valódi jutalomjáték, öt nő alakítja: Gonda Kata, Herman Flóra e.h., Nagy-Bakonyi Boglárka, Alberti Zsófi és Dunai Júlia. A neveiket szentek, vértanúk, védőszentek után kapták, akiket a kínzások után mind lefejeztek: Balázs, Gyuri, Dénes, Vid, Kristóf. Nem véletlenül, hiszen a 10-11. életév még az ártatlanság kora egy gyermek életében, és tulajdonképpen már mégsem az. Egyik pillanatban még angyalok, a következőben pedig már afféle kis ördögként tombol közöttük az intolerancia.
Ők jelentik a jövőt, amit ma látnak, tesznek, hallanak a jövő csírájaként bújik meg bennük. A jelen olykor kínos, olykor elviselhetetlenül fáj, ezek a gyermekek a játékban oldják fel a feszültségeiket. Az öt színésznő kiválóan alakítja a fiúkat, a darab nem kevés fizikai aktivitást is kíván tőlük, 95 percen át egyfolytában mozgásban kell lenniük. Az ennyi idős fiúk tele vannak élettel, energiával, lelkesedéssel, ugrálnak, bukfenceznek, táncolnak, időnként egymásnak esnek. A színésznők mind megjelenésükben, mind viselkedésükben „igazi" kisfiúkká válnak, elhisszük, hogy ők most gyerekek. A drámából egyébként kiderül, hogy ki mire vitte felnőttként.
A darabot az 1975-ben született Simona Semenič írta. Tanulmányait a Színház, Rádió, Film és Televízió Akadémián végezte Ljubjanában. A Prešeren Fund Award díj birtokosa, ami a legmagasabb szlovén elismerés művészeti alkotásokért, és háromszor kapott Grum-díjat, szintén egy magas szintű kitüntetés Szlovéniában. Színpadi műveit több nyelvre lefordították, és különböző országokban színpadra állították Európában, az USA-ban, a Közel-Keleten. Az 5 fiú 2009-ben kapott Grum-díjat.
„Napjainkban, amikor a világ hazugságokkal van tele, az öt fiú megmondja az igazságot" írta a zsűri a bírálatban.
A darab tananyag az egyetemeken összehasonlító irodalom tantárgyból.
A rendező Jaša Koceli is szlovén, aki stábja egy részét is magával hozta Szombathelyre, a jelmeztervező, Branka Pavlič, a díszlettervező, Darjan Mihajlović Cerar, a zeneszerző, Miha Petric, a koreográfus, Tajda Podobnik, és a fotós, Mankica Kranjec is szlovének. Idegen anyanyelvű rendezővel együtt dolgozni nem könnyű, egy harmadik nyelv, az angol segítségével lehetséges, de Jaša Koceli és a színészek remekül áthidalták a nehézségeket, mivel elsősorban a színészi játék a fontos.
S hogy mit szűrnek le mindebből a nézők? Lehet felháborodni, lehet lelkesedni, ám egyet nem tudunk megtenni, a korszellemből nem vonhatjuk ki magunkat, melynek hű lenyomata ez a darab. Ahogy a műben is elhangzik, rekviem az emberiségért.
Szereplők:
Balázs/Gonda Kata
Gyuri/Herman Flóra e. h.
Dénes/Nagy-Bakonyi Boglárka
Vid/Alberti Zsófi
Kristóf/Dunai Júlia
Neveiket szentek, vértanúk, védőszentek után kapták, akiket a kínzások után mind lefejeztek
Jelmeztervező: Branka Pavlič
Díszlettervező: Darjan Mihajlović Cerar
Zeneszerző: Miha Petric
Koreográfus: Tajda Podobnik
Fotós: Mankica Kranjec
Rendezőasszisztens: Ostyola Zsuzsa
Rendező: Jaša Koceli
Az előadás megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás