Hatalmas tapsvihar fogadta Jacques Audiberti: Árad a gazság című színművét a premieren a Weöres Sándor Színházban. Nem véletlenül, mivel a darab témája örökérvényű.

A Márkus Emília terembe lépve rokokó látvány tárul elénk a színpadon, a díszes ajtó, az ágyak, a ruhásláda, a színes ablaküveg sejtetik, hogy a jelenből kiröppenve történelmi korba kerültünk. A mobil nézőtér három oldalról veszi körbe a színtért, szinte belekerülünk a darabba. Egy határmenti fogadó jelenik meg előttünk, ahol a 19 éves Alarcia királykisasszony (Mari Dorottya e.h) élete nagy eseménye előtt áll, hamarosan Occident királyának felesége lesz. Lázasan készül az esküvőre, nem tud aludni, folyton csak az előtte álló új életére gondol. Szíve tele van őszinte lelkesedéssel, a nevelőnőjét (Bálint Éva) sem hagyja nyugton, aki csendes beletörődéssel veszi tudomásul, hogy az alvásnak már lőttek. Kint tombol a tél, időnként halljuk, ahogy süvít a jeges a szél, ám Alarcia szíve egyáltalán nem fagyos, legalábbis a színmű elején, amikor még abban a boldog tudatban ringatja magát, hogy egy gazdag birodalom uralkodójának a felesége lesz. Nem könnyű a gyerekkortól való elválás, búcsút inteni a szegényes, nyírfaligetekkel teli, ám mégis annyira szeretett szülőföldnek, de Alarcia felkészült rá, hogy új hazájába lépjen. Számolja a bárányokat az ágyában, hogy mégis el tudjon aludni, de a bárányok valahogy bajszos katonatisztekké alakulnak át a képzeletében.

Aztán megdöngetik az ajtót. A hang már önmagában is félelmetes, a két nő halálra is rémül, ki jöhetett hozzájuk ilyen hajnali órán. Riadtan kérdezik, hogy ki az, és azt a választ kapják, hogy a király. A király, a vőlegény? De mit keres itt? Ez csak valami rossz tréfa lehet, a királynak semmi keresnivalója nincs ott ilyenkor. A nevelőnő hezitál, hogy mit tegyen, mert ha beengedi, és kiderül, hogy nem a király, akkor Alarcia hírnevén csorba esik, ha viszont nem engedi be, és közben mégis a király az, akkor ő kerül bajba. Ajtót nyitnak, délceg fiatalember (Jámbor Nándor) lép be rajta, határozott megjelenésével azt sugallja, hogy valóban ő a király. A nevelőnő még mindig kételkedik, a Marsallt (Kelemen Zoltán) hívatja tanúnak, aki már találkozott az uralkodóval, tehát tudja igazolni. Ezzel kezdetüket veszik a bonyodalmak, melyek során még egy puska is eldördül, a hadnagyé (Balogh János). Újabb ajtódöngetés, és újabb hang kívülről, a király van itt. Alarciának szembesülnie kell azzal, hogy a dolgok nem úgy folytatódnak, ahogy ő elképzelte. Csapdába került, egy jól megszervezett összeesküvést szőttek ellene, s azok az emberek, akik körülveszik, nem azok, akiknek mutatják magukat, a kedves szavak is előre megrendezettek. Hogyan viselkedik ebben a helyzetben Alarcia? Hogyan dolgozza fel a csalódást? Mit gondol Parfait királyról (Szabó Sipos Márk e.h), hogyan viselkedik a bíboros (Némedi Árpád), és mit tesz a lány apja (Orosz Róbert), amikor végre ő is megérkezik? Milyen ellentétek feszülnek a darabban, hogyan csapnak össze a különböző érdekek?

Audiberti színműve valóban „határ darab": dráma és komédia között lebeg végig, az elejétől fogva érezzük a feszültséget, egyfajta komor hangulatot, ám ezt gyakran felváltja a finom humor, az irónia, s bár maga a téma klasszikus, modern elemek is megjelennek benne, akár a szereplők öltözetében a mára való utalással, akár a nyelvezetben, mely finoman megmunkált, de ha a szituáció megkívánja, akkor szabadszájú is tud lenni. Az összeesküvés, mások félrevezetése nemcsak a barokk vagy rokokó kor jellemzője, hanem minden történelmi korszaké, a maié is, és mi is könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor rájövünk, becsaptak minket, és döntenünk kell, hogyan tovább. A dialógusok gördülékenyek, a színészek játéka magával ragadó, pontosan eltalálták a karaktereiket. A színművet Kiss Csaba rendezte, remekül eltalálva a hangulatot a klasszikus és a modern, a történelem és a jelen között. Mari Dorottya a legjobb választás Alarcia szerepére, de a többi színész is meggyőzően tárja elénk a karaktereket. A díszlet és jelmez Balla Ildikó munkája, a hegedűs Keller Dániel.

Jacques Audiberti
ÁRAD A GAZSÁG
̶ színmű egy részben ̶
Fordította Nagy Péter 

Szereplők:

ALARICA/ MARI DOROTTYA e.h.

PARFAIT KIRÁLY/SIPOS LÁSZLÓ MÁRK e.h.

F. ÚR/ JÁMBOR NÁNDOR

BÍBOROS /NÉMEDI ÁRPÁD

NEVELŐNŐ/ BÁLINT ÉVA

CÉLESTINCIC KIRÁLY/ OROSZ RÓBERT

MARSALL/ KELEMEN ZOLTÁN

HADNAGY / BALOGH JÁNOS

HEGEDŰS / KELLER DÁNIEL

DÍSZLET- és JELMEZTERVEZŐ BALLA ILDIKÓ

JELMEZTERVEZŐ-ASSZISZTENS HORVÁTH KATALIN

DRAMATURG SZOKOLAI BRIGITTA

ZENESZERZŐ KOVÁCS ADRIÁN

KORREPETÍTOR FALUSI ANIKÓ

SZCENIKUS MÓRI CSABA

KELLÉKES TAKÁCS VIKTÓRIA

VILÁGOSÍTÓ BOROS DÁNIEL

HANGOSÍTÓ SZALACSY TAMÁS

SÚGÓ JENEI ÁGNES

ÜGYELŐ BORS GYULA

RENDEZŐASSZISZTENS KOVÁCS NÓRA

RENDEZŐ KISS CSABA

Bemutató: 2021. október 15., 19.00 Márkus Emília terem

A szerző engedélyét a SACD (FR) és a Hofra Kft. közvetítette.

⁕ A Weöres Sándor Színház mindennemű változtatás jogát fenntartja.