Ahogy ma természetesnek tekintjük a filmvetítések előtti rövidebb (multiplex pláza-mozikban hosszabb) reklámblokkokat és előzeteseket, vagy a televízió egyéb műsorairól amúgy egyre inkább leszokó átlagnézőnek is alapélménye mondjuk a közmédia vagy a szintén a kormánnyal rokonszenvező kereskedelmi tévé tulajdonában álló sportcsatornákon a mérkőzések közti szünetekben kéretlenül és agresszíven adagolt, magát objektív hírválogatásnak álcázó „Egy perc" típusú rövid hírkoktél - úgy vált akarva-akaratlanul az ötven évvel ezelőtti közönség is az állami-központi gyártású filmhíradó nézőjévé.

Félreértések elkerülése végett szögezzük le azonnal, hogy a híradófilm vagy a hírek egész csokrából összeszerkesztett filmhíradó egyidős a filmkészítéssel, hiszen a mozi (és az európai filmkészítés) úttörőiként is dolgozó Lumiere-fivérek vagy a szintén francia Pathé és Gaumont filmvállalatok a mozgókép 1895-ös nagy berobbanása idején is jobbára pont ezek gyártásáról híresültek el. Bár az első bő évtized közönsége számára a mozi leginkább a cirkuszi látványosság és könnyed, rapid szórakozás egyik egyszerűen elérhető forrása volt - az azért már ekkor is, de különösen az I. világháborútól kezdődően sokak számára volt nyilvánvaló, hogy a híranyagok témáinak kiválasztása, a hírdokumentumok megformálása, bizonyos ügyek napirenden tartása vagy a társadalmi nyilvánosságból történő eltüntetése akkor is igen komolyan formálta a közügyekről való gondolkodást, és nagyon hatékonyan szolgálta a híreket tálalók (és az e tálalást finanszírozók) társadalmi, ideológiai-szellemi vagy éppen politikai céljait.

Egyúttal azonnal szolgáltassunk igazságot is a híradófilmesek mindenkori generációinak azzal, hogy megállapítjuk azt is: a legtöbbjük alapvetően tényleg tisztességes szándékú, a valóságot elsődlegesen mégiscsak alaposan dokumentálni, rögzíteni és a jövő számára megőrizni akaró filmkészítő szakember volt. Nem kis szerepük van a XX. század elején még a világ nem kis részén (pl. hazánkban vagy a tőlünk keletebbre és délebbre fekvő európai területeken) jelentős mértékű írástudatlanság körülményei között a modern és biztonságos élethez szükséges tudás és a boldoguláshoz szükséges praktikus mindennapi információk terjesztésében, népszerűsítésében, vagy akár a nemzeti érdekek vagy a humánus értékek tisztességes és tárgyilagos terjesztésében, társadalmi folyamatok lehetőség szerinti alapos és sokoldalú bemutatásában.

Vas Népe-írás 1973 márciusából, a Savaria Filmstúdió első tíz évéről

A magyar (vonatkozású) filmhíradózás a Lumiere-operatőrök 1896-os, a Millennium évében készült felvételeivel (pl. a Budapest Film animációs reklámszpotjában is szereplő, a Lánchíd budai hídfőjénél készült felvétellel) kezdődött, aztán különböző magánkezdeményezésekként és jelentősebb újságok (Est, Pesti Napló) mozgóképes mellékleteként folytatódott, hogy majd a hangosfilm nyitóévétől, 1930-tól kezdődően az állami filmgyártás gerincét képező Magyar Filmhíradóval vegyen a nagyközönség számára is mozis alapélményt jelentő fordulatot - egészen a rendszerváltás korszakáig, amikor is a videó és televízió egyeduralma végképp kiszorította a filmhíradózást a mozikból és a nézők tudatából.

Ezen híradófilm-történeti áttekintésünk végén kanyarodjunk vissza a Savaria Mozi 50 évvel ezelőtti műsoraihoz! A korabeli plakátok tanúsága szerint akár a hazai mozidarabokról, akár baráti szocialista országok filmalkotásairól vagy hollywoodi produkciókról volt szó, a vetítések programjában kísérőműsorként sokszor megjelent a Magyar Filmhíradó aktuális, arra a hétre időzített epizódja. Az utolsó opuszok a rendszerváltás környékén készültek és kerültek vászonra, tehát a televízió 1956/1957-es indulásától kezdődően versenytárssá váló tévéhíradókkal együtt bő három évtizedig határozták meg és befolyásolták a közügyekről és aktualitásokról folyó társadalmi párbeszédet. (Akit e hatalmas mozgóképes kincsestár érdekel, keresse fel a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának filmhíradós aloldalát!).

Vasi és szombathelyi kuriózum, hogy az országos, központi filmhíradó-adások mellett - az országban szinte egyedülálló példaként - Vasi Mozaik címmel létezett egy helyi kiadás is a nem csupán szakmai körökben legendássá lett, 1963-tól 1986-ig működött Savaria Filmstúdió jóvoltából. Az egyébként éppen idén hatvan éve - a sorozatunkban már emlegetett Gonda György ötlete alapján - indult kezdeményezés összeforrt (a sokak számára amúgy cserkészvezetőként is ismert) Weszelits Jenő fotós, operatőr-rendező és stúdióvezető nevével. A rendszeres vasi híradó-összeállítások mellett az évtizedek alatt számtalan hosszabb dokumentumfilm is készült Vas megye és Szombathely természeti és történelmi múltjáról, értékeiről, a megyéhez kötődő/köthető művészekről, jeles személyiségekről. (Akit az Interneten elérhető megyei-városi híradók érdekelnek, szemezgessen a 112 Press Vasi retró elnevezésű válogatásából a legnagyobb videó-megosztón!)

Weszelits Jenő a kamera és Radó Gyula rendező mellett áll egy Őrségről forgatott film egyik jeleneténél (MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)

A Savaria Filmstúdió munkássága a mai napig etalon és követendő, megőrizve megújítandó példa a város tévései és amatőr vagy profi filmkészítői számára. Egykori híradófelvételeik számtalan kortársnak számító dokumentumfilm és -sorozat (pl. a Karnevál vagy a villamos történetét feldolgozó alkotások, a Szombathely históriájával foglalkozó tévészéria) részeiként sokak számára ismertek és ismerősek lehetnek. Városunk azonban még mindig adós a Stúdió örökségét alaposan feltáró, feldolgozó munkával, az egykor 16 mm-es szalagokra készült felvételek digitalizálásával és nyilvánosan elérhetővé tételével. A híradóműhely hagyatékának java része jelenleg a Vas Megyei Levéltárban van - ahol pl. az idei Karneválon pont a mozi és a skanzen félévszázados jubileumaihoz kötődően lehetett látni pár 1973-as készítésű filmösszeállítást. A hírek szerint ezekkel a következő hónapokban a Savaria Mozi 50 éves fennállásához kapcsolódó rendezvények keretei között magában a filmszínházban is lehet majd találkozni.

A cikksorozat eddig megjelent részei:

Savaria Mozi 50 - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (1. rész)

2023.08.10. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Vas Népe (archív)

Vajon mi a közös pont a Savaria Mozi napra pontosan 50 éve történt műszaki bejárása és Tarantino Aljas nyolcas-a vagy a belvárosi filmszínházban ezekben a hetekben is nagy sikerrel vetített Oppenheimer életrajzi dráma között? Eláruljuk, csak olvasson tovább!

 

 

"Gyerünk a moziba be!" - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (2. rész)

2023.08.18. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Horváth Pál / Vas Népe (archív)

50 éves évfordulós mozis visszatekintésünk előző fejezetében is kortárs filmes trendekkel hoztuk párhuzamba a '70-es évekbeli eseményeket. Így lesz ez most is: hiszen a Savaria Mozi átadásán vetített zenés biopic napjaink kedvelt életrajzi mozijainak egykori szovjet megfelelője volt.

 

 

Utazás az 1973-as (mozis) kultúrpolitika tudatalattijába - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (3. rész)

2023.08.22. - 14:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Nyitókép: MGM

Sorozatunk aktuális részében azt tekintjük át, milyen ajánlattal igyekeztek megnyerni az új mozi szakemberei a szombathelyi filmbarátok bizalmát - az átadó díszelőadása és az első magyar film savariás bemutatása közti hetek kínálatát szemléztük.

 

 

Agatha Christie Budán, az 1970-es években - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (4. rész)

2023.09.02. - 13:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Vas Népe (archív)

Sorozatunk előző fejezetéből kiderült, hogy az obligát szovjet filmes díszelőadást követően a filmművészet korabeli nemzetközi terméséből egy egészen figyelemreméltó válogatással jelentkezett a mozi. Most pedig megnézzük, hogyan érkezett meg ugyanide a hazai film.