Amikor 1973 áprilisában a Savaria Mozi Mártírok terei épületén még javában dolgoztak az építőmunkások és műszaki szakemberek, Szakály Éva a bő negyed évvel későbbi avatást megelőzve osztotta meg örömét az épület egy fontos újdonságát illetően a filmklubok országos hálózatát - egyben a vasi vetítéseket és programokat - érintő változásokról írott cikkében: „A legtöbbet profitál az új rendszerből Szombathely a második félévben, az új Savaria Filmszínház felépülésével. Itt ugyanis lesz a nagy moziterem mellett egy 60-70 személyes kamaramozi - valójában fotelokkal, kávézó asztalkákkal berendezett klub -, ahol mindennap tartanak előadást minden kötöttség nélkül a Filmbarátok Köréhez csatlakozók részére. Így a nagyközönség kizárása nélkül egy speciális igényt is kielégítenek. A nagy mozi mellett tehát egy kamaramozi is működik majd friss tematikával, amelyhez megfelelő ismertetőanyagot kap kézbe mindenki, s ahol a filmek előtti bevezetőt hetente egyszer spontán, utólagos beszélgetés, vita pótolja." (Klub helyett - Filmbarátok köre: Vas Népe, 1973. április 8.)

Szakály Éva írása Filmbarátok Köréről (Vas Népe 1973. április 8.)

Aztán az újságírónő egy szeptemberi írása után immár a pontos - éppen ötven évvel ezelőtti - dátumot is beírhatták naptárukba a mozibajárók: szeptember 24-én, hétfőn este hét órára várták az első vetítésre a kamaraterem nézőit. A sorozatunk előző részében már említett írásból - a nagybetűs Művészmozi méltatása mellett - izgalmas előzetest kapunk a következő hónapok programtervéről is (Filmek - mindenki kedvére / A Savaria Mozi „második vonalában" in: Vas Népe, 1973. szeptember 18.), amely aztán a kamaratermi premier előestéjén részletesen is megjelent. A film- és sorozatcímekből, az alkotók neveiből ítélve - 2023-ból visszatekintve is - figyelemreméltó vetítéssorozatok várták a közönséget: válogatás a lázadó 1960-as évtized ifjúsági szubkultúrájáról akkori kortárs amerikai filmek alapján (benne egy olyan csemege, mint az új-hollywoodi rendezőgenerációhoz tartozó, nagyszerű Peter Bogdanovich Az utolsó mozielőadás-a), vagy a szerzői film nagymestereinek (Truffaut, Fellini, Tarkovszkij és mások) viszonylag még újnak számító alkotásai.

Szakály Éva írása a kamaraterem sorozatairól (Vas Népe 1973. szeptember 23.)

A kamaratermet pedig (ami akkor a jelenlegi helyével éppen szemközti oldalon, ahol ma a mozikávézót találjuk, az emeleti feljáró mellett kapott helyet) stílszerűen a korszak egyik legnagyobb magyar filmes alkotójának életműsorozatával, illetve annak egyik fontos darabjával avatták fel. Fábri Zoltán, aki a filmes és színházi rendezései mellett színészként is dolgozott (a nagyközönség leginkább Bacsó Péter A tanú című filmjének koncepciós perben elítélt, egyenes jellemű és humánus kommunista minisztere, Dániel Zoltán alakítójaként ismerheti), remek forgatókönyvíró, sőt nagyszerű festő és díszlettervező is volt. A kamaraterem átadásakor már pályafutásának harmadik évtizedében járt, hiszen az első rendezése, az 1951-es Vihar után - a pályafutása első tíz évében - már olyan klasszikusokkal gyarapította a magyar filmművészet dicsőségtablóját, mint a Körhinta vagy a Hannibál tanár úr.

Bár a karrier eleje az akkor általános, a szovjet filmeket szolgaian másoló sematizmusnak és az ún. szocialista realizmusnak az igazi nagy művészetet torzító hatásától sem mentes (sőt, a mester sajnos részese volt a korszak egyik legdicstelenebb filmes projektje, a Gyarmat a föld alatt című, a MAORT-perről készült propaganda játékfilm rendezésének is, aminek stáblistáján az alkotók nevének feltüntetése helyett csak annyi szerepelt, „a MAFILM alkotógárdája"), az életmű nagyobbik fele a mai napig kiállja a minőség próbáját. Fábri filmművészete a klasszikus és a kortárs magyar irodalom legjobb alkotóinak (Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Sarkadi Imre, Déry Tibor, Sántha Ferenc, Balázs József és mások) fontos műveit adaptálta vászonra hűen és nagy drámai erővel. Ha Fábri-film, akkor elmondhatjuk: mindig alapos lélektani motivációval felvértezett klasszikus karakterek kiélezett morális konfliktusokra épülő küzdelmeit és vívódásait látjuk, valamint hogy nemegyszer és nem kétszer a kortárs társadalom vagy a félmúlt magyar történelmének legvitásabb problémáit boncolgatja.

Mindig a legjobb magyar színházi és filmes színészekkel dolgozott, a legjobb kortárs operatőrök (Hegyi Barnabás, Szécsényi Ferenc és Illés György) fényképezték az alkotásait, és a korszak legjobb látványtervezői (pl. Romvári József és a mester maga) által megálmodott díszletek és pontos miliőfestés jellemezte a műveit. Két rendezése (A Pál utcai fiúk magyar-amerikai koprodukciója és a Magyarok) kapott jelölést az Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A szombathelyi kamaramozit beindító Húsz óra Velencében a kritikusok nemzetközi szervezetének díját kapta, az Örkény István varázslatos hangulatú, Requiem című novellájából készült, azonos című kései opusza pedig Berlinben Ezüst Medvét hozott neki. Háromszor (!) kapott Kossuth-díjat (bár az első dicsőségét még beárnyékolta a fentebb említett kollaboráció).

1961-es Két félidő a pokolban című háborús drámája egy Kijev melletti hadifogolytáborban 1942-ben megrendezett, orosz és ukrán katonák és náci őreik közötti tragikus kimenetelű labdarúgó mérkőzés történetét mesélte el. Ennek remake-je lett a Kádár-korszak egyik legnagyobb szabású, külföldi pénzből Magyarországra hozott forgatása, John Huston 1981-es Menekülés a győzelembe című alkotása - egyebek között Sylvester Stallone, Michael Caine, Max von Sydow, valamint a nagyszerű Pelé és Bobby Moore szereplésével. Ha magyar szerzői filmest kellene megneveznünk, Fábri Zoltán neve talán nem elsőként ugrana be még azoknak sem, akik jól ismerik a korszak magyar filmművészetét és alkotóit - pedig művészete mindenben megfelel a felismerhető stílusjegyekkel dolgozó, magas minőségi és társadalomkritikai követelmények szerint készülő filmekkel szembeni elvárásoknak.

Tekintsük szimbolikusnak, hogy Jancsó Miklós vagy Szabó István helyett éppen őrá esett az egykori Savaria Mozi munkatársainak választása, amikor beindították a belváros filmszínházának kamaratermét, ami azóta is megszakítás nélkül a filmművészet legfőbb szombathelyi otthona - a filmbarátok kis köre.

Egy fotó Fábri Zoltán Húsz óra című filmjéből Görbe Jánossal (Forrás: Port.hu)

És szimbolikusnak tekinthetünk egy érdekes egybeesést a kamaraterem fél évszázaddal ezelőtti avatásakor vetített film és a Savaria Mozi jelene között is: Fábri Húsz órá-jával 1973. szeptember 24-én a Velencei Filmfesztivál egy díjnyertes filmje került vászonra, miközben - úgy látszik, a sors a nagy forgatókönyvíró - a mozi napra pontosan ötven évvel későbbi nézői sem maradnak Velencében díjazott film nélkül... Ezzel pedig elérkeztünk a sorozatunkban szokásos ajánlóhoz: a korábbi írásunk végén is már szereplő hivatalos évfordulós programok részeként vasárnap este Reisz Gábor Magyarázat mindenre című, a fesztivál Horizontok elnevezésű szekciójában a legjobb filmnek járó díjat e hónap elején elnyert alkotása lesz látható - már lapzártánk idején is tudhatóan telt ház előtt. A kattintással elérhető plakáton pedig szerepelnek a kétnapos eseménysorozat további részletei is. Találkozzunk a Savaria Moziban, mozis kalandra fel!

Savaria Mozi 50 - Kétnapos ünnepi program Puzsérral, premier előtti vetítéssel és mozitörténei érdekességekkel (szept. 23-24.)

2023.09.20. - 00:40 | vaskarika.hu

Helyszín: AGORA Savaria Filmszínház

Dátum: 2023.09.23 - 24.

A szeptember 23-24-én, két napon át tartó ünnepi program részeként a kisgyermekes családokat játszóházra és mesefilmvetítésre várják, a mozitörténelmet kedvelőket mozitörténeti technikai kiállításra és múltidéző filmvetítésre, minden látogatót a kulisszák mögötti helyszínbejárásra, a Magyarázat mindenre című film premier előtti vetítésére és közönségtalálkozóra.

A cikksorozat eddig megjelent részei:

Savaria Mozi 50 - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (1. rész)

2023.08.10. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Vas Népe (archív)

Vajon mi a közös pont a Savaria Mozi napra pontosan 50 éve történt műszaki bejárása és Tarantino Aljas nyolcas-a vagy a belvárosi filmszínházban ezekben a hetekben is nagy sikerrel vetített Oppenheimer életrajzi dráma között? Eláruljuk, csak olvasson tovább!

 

 

"Gyerünk a moziba be!" - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (2. rész)

2023.08.18. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Horváth Pál / Vas Népe (archív)

50 éves évfordulós mozis visszatekintésünk előző fejezetében is kortárs filmes trendekkel hoztuk párhuzamba a '70-es évekbeli eseményeket. Így lesz ez most is: hiszen a Savaria Mozi átadásán vetített zenés biopic napjaink kedvelt életrajzi mozijainak egykori szovjet megfelelője volt.

 

 

Utazás az 1973-as (mozis) kultúrpolitika tudatalattijába - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (3. rész)

2023.08.22. - 14:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Nyitókép: MGM

Sorozatunk aktuális részében azt tekintjük át, milyen ajánlattal igyekeztek megnyerni az új mozi szakemberei a szombathelyi filmbarátok bizalmát - az átadó díszelőadása és az első magyar film savariás bemutatása közti hetek kínálatát szemléztük.

 

 

Agatha Christie Budán, az 1970-es években - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (4. rész)

2023.09.02. - 13:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Vas Népe (archív)

Sorozatunk előző fejezetéből kiderült, hogy az obligát szovjet filmes díszelőadást követően a filmművészet korabeli nemzetközi terméséből egy egészen figyelemreméltó válogatással jelentkezett a mozi. Most pedig megnézzük, hogyan érkezett meg ugyanide a hazai film.

 

A filmhíradó vajon mi? - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (5. rész)

2023.09.08. - 17:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Kovács Sándor / MTI Fotó

A Savaria Mozi idén félévszázados épülete első évtizedeinek történetétől elválaszthatatlan a filmhíradó mint műfaj - a ma moziba járók idősebb generációi számára meghatározó élmény volt a filmvetítések előtti „kötelező előjáték".

 

 

A filmes népműveléstől a Szombathelyi Örökmozgó beköltözéséig - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (6. rész)

2023.09.16. - 11:45 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Nyitókép: Savaria Mozi / nyugat.hu

A félévszázados Savaria Mozi történetét feldolgozó sorozatunk e heti fejezetében az 1970-es évek kultúrpolitikai motiváltságú munkás brigádbérleteitől a Főiskola/Egyetemi Központ művészmozijának beköltözéséig tartó ívet igyekszünk meghúzni.