Milyen az ideális testsúly? 

Fogyókúránk fő célja, hogy minél előbb elérjük az ideális testtömeget. Hetekig koplalunk, szenvedélyesen látogatjuk a konditermet, a mérleg azonban mégsem könyörül rajtunk. Lassacskán már a tévét sem merjük bekapcsolni, mert a reklámok csupa karcsú, mosolygós szőkeségei láttán kipukkadunk az irigységtől. Az optimális testsúly elérhetetlen vágyálomként lebeg a szemünk előtt, nem marad más hátra, mint vigaszképpen befalni egy hatalmas krémest, ezzel is messzebbre tolva álmaink megvalósulását. A reklámőrület teljesen rabul ejt, csodaszerek csöpögnek már a csapból is. Utolsó fillérjeinket számolgatva rászánjuk magunkat, hogy még egy utolsó szupertablettát megvegyünk, mert hiszen X. Y. celeb is ettől fogyott tíz kilót két hét alatt, akkor miért ne hatna a mi szervezetünkben is? A mellékhatásokat ismertető szöveget kikerüljük és a keserű ízzel nem törődve, a biztos siker tudatában nyeljük a pirulát. A várt hatás azonban elmarad. Talán jobb lenne, ha meghánytatnánk magunkat vagy egyáltalán nem ennénk?

Túlzott fogyási szenvedélyünkkel veszélyes ösvényre tévedhetünk, mert könnyen eshetünk táplálkozási zavarok, akár az anorexia, vagy a bulimia csapdájába. A szüntelenül ránk törő reklámok egyfolytában azt sugallják, hogy csak akkor érsz valamit, ha csontkollekcióként tengeted napjaidat. Az ideális testtömeg és az általunk elérni kívánt testsúly azonban gyakran nem fedi egymást. Hogy hány kilónak kellene lennünk, azt befolyásolja a nemünk, életkorunk, fizikai állapotunk. Egy nagyobb izomtömeggel rendelkező sportoló számára magasabb érték az optimális. Legegyszerűbben a BMI kalkulátorral számíthatjuk ki, hogy milyen ildomos értéket kellene elérnünk. Az interneten számos honlap foglalkozik a BMI index meghatározásával, nincs más dolgunk, mint beírni a testmagasságunkat, súlyunkat, esetleg az életkorunkat, és máris megkapjuk az eredményt. Az ideális érték 18,5-24,9 között mozog. Egy másik módszer, hogy a centiméterben kifejezett testmagasságból levonunk 100-at, majd a kapott értéket további 10%-kal csökkentjük, s eredményként megkapjuk az ideális testsúlyunkat. Ha mindezt elvégezzük, rájövünk, hogy egészségünk szempontjából korántsem az alultápláltság a kedvező. Akkor hát lelkiismeret-furdalás nélkül nekiláthatunk a disznótoros vacsorának, büszkeséggel a tudatunkban, hogy ránk aztán a média divathóbortjai nem hatnak? Erről szó sincs, hiszen az elhízás komoly következményekkel járhat. Hájunk elsősorban a mozgásban akadályoz, a növekvő kilókkal egyenes arányban vesszük egyre nehezebben a lépcsőfokokat, míg negyedik emeleti lakásunkba érkezünk. Ez azonban csak a kezdet, az idők folyamán egyre súlyosabb szövődmények léphetnek fel, mint például szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, légzőszervi panaszok, a tápcsatorna károsodása, mozgásszervi megbetegedések, cukorbetegség. Ha túlsúllyal küzdünk, igenis szükség van fogyókúrára. Ez azonban józanul és mértékletesen történjen, ha szükséges, akár orvos vagy természetgyógyász közreműködésével.

Gyógynövényekkel a kilók ellen 

Ha fogyást serkentő csodaszerekre nincs is pénzünk, óriási segítséget nyújthat a természet bőséges tárháza. Bizonyos gyógynövények méregtelenítő, zsírégető vagy egyéb hatásaiknál fogva hozzájárulhatnak a megfelelő testsúly eléréséhez. A növényeket mi magunk is begyűjthetjük, megszáríthatjuk, így a téli hónapokra is biztosíthatjuk az utánpótlást.

Első növényünk a nagy csalán, vagyis az Urtica dioica. Szinte nincs olyan felnőtt, de még gyermek sem, aki ne ismerné ezt a jellegzetes serte- és csalánszőrökkel borított lágyszárú, évelő növényt. Erdőszéleken, parlagokon gyakori, kertjeinkben gyomként jelenik meg a haszonnövények között, mi pedig előszeretettel irtjuk, mint kártékony gazt, pedig hatóanyagai révén nemcsak szervezetünk méregtelenítésében játszik szerepet, hanem bizonyos betegségekben a gyógyulást is elősegíti. A csalánt már az ókorban is ismerték, Plinius például kiemeli égető tulajdonságait, illetve ízletes zöldségként tartja számon. Levele és herbája klorofillt, A, B, C, K és U vitamint tartalmaz, emellett glükokinin, vas, réz, cink és cseranyag is található benne. Az egész növényt beborító mirigyszőrökön hangyasav található, ez okozza a szúró, égető érzést.  Fiatal hajtásait akár főzelékként is fogyaszthatjuk, sőt, sört is készítenek belőle. Kovasav tartalma miatt vízhajtó hatású, ezért kiválóan alkalmas méregtelenítésre. Vízhajtóként készíthetünk csak a leveléből vagy csak a gyökeréből is teát. A csalánlé kiváló a méregtelenítő kúrákhoz, mert a teljes anyagcserét felpezsdíti. Teáját ezenkívül alkalmazzák még húgyúti fertőzéseknél, vesehomok kimosásánál, belsőleg és külsőleg alkalmazva reumatikus panaszoknál. Tavasszal nyersen, friss salátaként fogyasztva nagyon jó vitaminforrás, csökkenti a vércukorszintet, gyomorfekély esetén összehúzó, hámosító hatású. Gyökerének kivonatát hajhullás, korpásodás elleni samponokban is megtalálhatjuk. Nyersen azonban csak mértékletesen együk, mert allergiát okozhat. A mirigyszőrök szintén óvatosságra intenek, bár a főzés során roncsolódnak, háromheti alkalmazás után tartsunk egy hét szünetet, nehogy a szőrök a gyomor falára tapadjanak.

Szintén közismert növény a pongyola pitypang, vagy Taraxacum officinale. Hazánkban szinte mindenhol megtaláljuk, utak menték, kertekben, parkokban, mezőkön, réteken, vetésekben. Levelei tőrózsát alkotnak, mélyen fogazottak. Kaszattermése bóbitás, a növény tejnedvet tartalmaz. Fészekvirágzata sárga színű. Levele gazdag A és C vitaminban, illetve ásványi sókban, ezért frissen, salátaként is fogyasztható. Drogként az egész növény felhasználható. Szaponinokat, keserűanyagot, flavonoidot, kovasavat tartalmaz, a gyökérben inulin található. A pongyola pitypangot bátran alkalmazhatjuk vizelethajtóként és hashajtóként a salaktalanításhoz. Hatását úgy fejti ki, hogy fokozza a nátrium ürítését, de káliumveszteséget nem okoz. Vértisztító hatása miatt akné, ekcéma kezelésére is használható. Virágjából bort készítenek. Cukorbetegek diétájában kiválóan alkalmazható az inulintartalma miatt. Ha a gyökerét megpörköljük, akár pótkávét is nyerhetünk belőle.

Kedvelt gyógynövényünk az erdőkben, útszéleken, parlagokon gyakori Sambucus nigra, vagyis a fekete bodza. Lombhullató cserje vagy fa, a loncfélék családjába tartozik. Átellenes állású levelei összetettek. Nagy, lapos ernyőkben nyíló virágai muskotályos illatúak, termése csonthéjas bogyó. Gyógynövényként a virágját, levelét és érett termését használjuk fel.  Vitaminokat, ásványi anyagokat, antocián festékanyagokat, illóolajat, nyálkát tartalmaz. Virágját illóolajokba, mártásokba keverik, szörpöket, üdítőitalokat készítenek belőle. Enyhe hashajtó és vizelethajtó hatásánál fogva szintén alkalmas méregtelenítésre.  Meghűléses betegségeknél izzasztóként, láz- és fájdalomcsillapításra használják. Bogyója alkalmas lekvárok és gyümölcszselék ízesítésére, színezésére. Bort is készítenek belőle, melynek íze a portóiéhoz hasonló. Köptetőként és köhögéscsillapítóként is alkalmazható.

Egyik legelterjedtebb rózsafajunk a Rosa canina, a csipkerózsa. Nagyon gyakori réteken, legelőkön, kaszálókon, erdőkben. Cserje, szárát ívelt tüskék borítják. Áltermése a csipkebogyó, ami éretten piros színű. Magas C-vitamin tartalma mellett A, B, K, P, E vitamint tartalmaz, ezen kívül flavonoidot, illóolajat, pektint találhatunk benne. Lekvárt, szörpöt, bort készítenek belőle. Teája enyhe hashajtó és vizelethajtó, tehát szintén a méregtelenítő kúra része. Immunerősítő és antioxidáns hatással is rendelkezik.

Hamarosan folytatjuk!

A cikksorozat első része itt olvasható!